Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-192

532 Az országgyűlés képviselőházának 192, ülése 1933 június 2-án, pénteken. belül 5—6 esztendővel ezelőtt — úgylátszik — .a konjunktúra megfordulása következtében az a gyár, .amely a szerződést a dunántúli gaz­dákkal megkötötte — a Fiedler-gyár — sú­lyos helyzetbe került ési m-a zárgondnokság alatt áll. A zárgondnoka ennek a Fiedler-gyárnak egy újabb nagyhatalmasság, az úgynevzett Ipari Jelzálogintézet, amely átvette ennek a gyárnak a terheit is. A régi szerződésekből ki­folyólag a n kistermelőkkel szemben mintegy 35.000 pengős adóssága áll fenn ennek a gyár­vállalatnak. Ezek ia jó emberek el jönnek hoz­zám: uram, engem az állami szervek, a gazda­sági felügyelőség, nagy urak mind jóhisze­műen, arra buzdítottak, hogy termeljek lent, és íme, egy ilyen államilag védett akció során engem 50—800 pengőig terjedő károsodás ért; milyen jól esne nekem, ha ezt ma adóba, vagy másba be tudnám fizetni, akkor, amikor alig van ma egy-két krajcár készpénz a faluban. Utánajártam a dolognak és megállapítottam, hogy ez az ipari jelzálogintézet mindenféle jogi szőrszálhasogatás kihasználásával elzár­kózik a fizetés teljesítése elől, azt mondván, hogy ha ezeket a kisembereket kielégíti, — miután zár alatt vannak — ki kell elégítenie a többieket is, mert nem lehet különbséget tenni hitelező és hitelező között. Hiszen jogilag igaza is van. ha azonban én lazt látom, hogy ez az ipari jelzálogintézet még la múlt esztendőben képes volt 400.000 pengő ér­tékű záloglevelet vásárolni — hogy milyen áron, inem kutatom, azt sem kutatom, hogy az esetleg fennálló differenciát mire fordította — akkor én azt hiszem, hogy lelkiismeretben kötelességé­inek tett volna eleget, ha elsősorban ezt a cse­kély 35.000 pengőt fizette volna ki a kisterme­lőknek, így az egész lentermelés kérdése is koc­kán forog. Nálam, az én vidékemen ezóta a len­termeléssel szemben a legnagyobb animózitás­sal viseltetnek. Már pedig a kormányzatnak is, az államgazdaságnak is érdeke, hogy itt tény­leg olyan 'mezőgazdasági cikkek termeltessenek, amelyek kommerciális értelemben is kifizetik anagukat. Nekem e tekintetben is volna egy propozí­eióm az igen t. miniszter úrhoz. Ha már itt ilyen jogászi szőrszálhasogatások állanak fenn és az adós nem tudja jogilag perfektuálni á hi­telezővel szemben fennálló tartozását, méltóz­tassék a földmívelésügyi kormánynak intéz­kedni aziránt, hogy a mezőgazdasági termelés támogatására a költségvetésbe felvett 880.000 íp&ngő terhére átmeneti kiadásként ez a 35.000 pengő fizettessék ki a régi termelőnek és akkor az az ipari jelzálogintézet a földmívelésügyi mi­niszter úrral fogja 'magát szembentalálni. Me­rem remélni, hogy akkor az ipari jelzáloginté­zet nem fog ilyen apró-cseprő ügyekkel ki­bújni igyekezni kötelességének teljesítése alól. Az én kerületemben nagyon művelt, nyu­godt és higgadt gondolkodású nép lakik. Meg tudja érteni, hogy bizonyos kereskedelmi vo­natkozásokban őt veszteségek is érhetik. De ha már úgyszólván állami garanciával vesznek részt egy termelési ágban, akkor nem szabad őket cserbenhagyni. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést meg­fontolás tárgyává tenni és minden eszközt fel­használni arra, hogy az ipari jelzálogintézet fizetésének teljesítésére szoríttassék. T. Ház! A telepítés kérdésével kapcsolatban az volna a tiszteletteljes véleményem, — lehet, hogy nem fognak velem mindenben egyetérteni — hogyha a miniszter úr, — ahogyan expozéjá­ban méltóztatott mondani — húsz új falut, húsz új telepet is óhajtana létesíteni, ne húsz, vagy kétszáz, vagy akárhány új falut méltóztassék létesíteni, hanem elsősorban a régi falvakat méltóztassék megmenteni. Azok ma nagyon sú­lyos helyzetben vannak. Már az általános vita Borán voltam bátor rámutatni egy-két olyan tényre, amelyek önmagukért beszélnek. Elsősorban a régi falvakat állítsuk talpra, Amikor azt látom, hogy egy 30 holdas gazda Sopron megyében, ahol egy hold föld hozadéka mégis csak egészen más, mint az ország más vidékein, öttagú családjával egy évben 15 ki­logramm cukrot tud csak fogyasztani, és kénytelen még vasárnap is este hét órakor lemondani a világításról, — amikor pedig egy kicsit olvasgatni, tanulgatni szeretne, művelni szeretné magát — mert nincs pénze petró­leumra: akkor nekem az az érzésem, hogy a költségvetésben és elsősorban az ország gerin­cét képező földmívelésügyi tárca költségveté­sében még ma is, a mai súlyos viszonyok között is a legzsenerózusabban kellene a kor­mánynak intézkednie. (Erdélyi Aladár: Gerinc : ről ne beszéljünk!) Tekintettel hogy a kormányzat műkö­désében és tevékenységében nem látom azokat a biztosítékokat, amelyeket a kormány a ma­gyar nemzetnek írásban, a 95 pontban meg­adott és így bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon, — Szánokat többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Flandorffer Ignác! Flandorffer Ignác: T- Képviselőház! Előt­tem szólott igen t. képviselőtársam egyik témája, a fÖldhözjuttatottak ügye volt. A általa elmondottakhoz én teljes mértékben csatlako­zom, mert az én kerületemben, amely külön­ben szomszédos az övével, ugyanilyen állapo­tok vannak. En arra kérem a földmívelésügyi miniszter ucat is, — amire különben beszédem későbbi folyamán még részletesen rá fogok mutatni — hogy ezeken a hajokon segíteni mél­tóztassék. Nem akarom itt ecsetelni a gazdák szomorú helyzetét, mert evvel szalmát csépel­nék, hiszen mindenki tudja, hogy heroikus küz­delmet folytatnak s ennek ellenére ma, sajnos, nem előre, hanem visszafelé mennek. Nem mondom, hogy ezeknek a dolgoknak kizárólag a mi belpolitikai helyzetünk az oka, mert hi­szen a világgazdasági krízis természetesen nagymértékben, sőt^ a legnagyobb mértékben hozzájárul ehhez, mégis azonban vannak olyan dolgok, amelyeken mi magunk segíthetünk s ezekre vagyok bátor felhívni a mélyen +. kormány figyelmét. Itt van például az, hogy most június hó ele­jén vagyunk s a jó Isten engedelmével elég jó termésre számíthatunk. Itt áll a gazda és gon­dolkodik azon, hogy ha a jó Isten neki jó ter­mést ad, mit fog ő azzal csinálni. A termésren­delet eddig minden esztendőben elkésett. Ké­rem a földmívelésügyi miniszter urat, — s re­mélem, hogy így is lesz — hogy az idei eszten­dőben ezzel a rendelettel ne késsék el. Nem is méltóztatnak gondolni, hogy milyen kombiná­ciók vannak vidéken, miket beszélnek az em­berek, miket remélnek. Azt remélik, hogy 20 pengős búza lesz. Szóval a legnagyobb remény­ségekkel tekintettek ez elé a termésrendelet elé s mint most a napokban az újságban olvastam. megint mi lesz ennek a végei Lesz állítólag — nem tudom, hogy igaz-e, az újságban olvastam — 3 pengős boletta, aminek fejében azonban a

Next

/
Oldalképek
Tartalom