Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-192
532 Az országgyűlés képviselőházának 192, ülése 1933 június 2-án, pénteken. belül 5—6 esztendővel ezelőtt — úgylátszik — .a konjunktúra megfordulása következtében az a gyár, .amely a szerződést a dunántúli gazdákkal megkötötte — a Fiedler-gyár — súlyos helyzetbe került ési m-a zárgondnokság alatt áll. A zárgondnoka ennek a Fiedler-gyárnak egy újabb nagyhatalmasság, az úgynevzett Ipari Jelzálogintézet, amely átvette ennek a gyárnak a terheit is. A régi szerződésekből kifolyólag a n kistermelőkkel szemben mintegy 35.000 pengős adóssága áll fenn ennek a gyárvállalatnak. Ezek ia jó emberek el jönnek hozzám: uram, engem az állami szervek, a gazdasági felügyelőség, nagy urak mind jóhiszeműen, arra buzdítottak, hogy termeljek lent, és íme, egy ilyen államilag védett akció során engem 50—800 pengőig terjedő károsodás ért; milyen jól esne nekem, ha ezt ma adóba, vagy másba be tudnám fizetni, akkor, amikor alig van ma egy-két krajcár készpénz a faluban. Utánajártam a dolognak és megállapítottam, hogy ez az ipari jelzálogintézet mindenféle jogi szőrszálhasogatás kihasználásával elzárkózik a fizetés teljesítése elől, azt mondván, hogy ha ezeket a kisembereket kielégíti, — miután zár alatt vannak — ki kell elégítenie a többieket is, mert nem lehet különbséget tenni hitelező és hitelező között. Hiszen jogilag igaza is van. ha azonban én lazt látom, hogy ez az ipari jelzálogintézet még la múlt esztendőben képes volt 400.000 pengő értékű záloglevelet vásárolni — hogy milyen áron, inem kutatom, azt sem kutatom, hogy az esetleg fennálló differenciát mire fordította — akkor én azt hiszem, hogy lelkiismeretben kötelességéinek tett volna eleget, ha elsősorban ezt a csekély 35.000 pengőt fizette volna ki a kistermelőknek, így az egész lentermelés kérdése is kockán forog. Nálam, az én vidékemen ezóta a lentermeléssel szemben a legnagyobb animózitással viseltetnek. Már pedig a kormányzatnak is, az államgazdaságnak is érdeke, hogy itt tényleg olyan 'mezőgazdasági cikkek termeltessenek, amelyek kommerciális értelemben is kifizetik anagukat. Nekem e tekintetben is volna egy propozíeióm az igen t. miniszter úrhoz. Ha már itt ilyen jogászi szőrszálhasogatások állanak fenn és az adós nem tudja jogilag perfektuálni á hitelezővel szemben fennálló tartozását, méltóztassék a földmívelésügyi kormánynak intézkedni aziránt, hogy a mezőgazdasági termelés támogatására a költségvetésbe felvett 880.000 íp&ngő terhére átmeneti kiadásként ez a 35.000 pengő fizettessék ki a régi termelőnek és akkor az az ipari jelzálogintézet a földmívelésügyi miniszter úrral fogja 'magát szembentalálni. Merem remélni, hogy akkor az ipari jelzálogintézet nem fog ilyen apró-cseprő ügyekkel kibújni igyekezni kötelességének teljesítése alól. Az én kerületemben nagyon művelt, nyugodt és higgadt gondolkodású nép lakik. Meg tudja érteni, hogy bizonyos kereskedelmi vonatkozásokban őt veszteségek is érhetik. De ha már úgyszólván állami garanciával vesznek részt egy termelési ágban, akkor nem szabad őket cserbenhagyni. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni és minden eszközt felhasználni arra, hogy az ipari jelzálogintézet fizetésének teljesítésére szoríttassék. T. Ház! A telepítés kérdésével kapcsolatban az volna a tiszteletteljes véleményem, — lehet, hogy nem fognak velem mindenben egyetérteni — hogyha a miniszter úr, — ahogyan expozéjában méltóztatott mondani — húsz új falut, húsz új telepet is óhajtana létesíteni, ne húsz, vagy kétszáz, vagy akárhány új falut méltóztassék létesíteni, hanem elsősorban a régi falvakat méltóztassék megmenteni. Azok ma nagyon súlyos helyzetben vannak. Már az általános vita Borán voltam bátor rámutatni egy-két olyan tényre, amelyek önmagukért beszélnek. Elsősorban a régi falvakat állítsuk talpra, Amikor azt látom, hogy egy 30 holdas gazda Sopron megyében, ahol egy hold föld hozadéka mégis csak egészen más, mint az ország más vidékein, öttagú családjával egy évben 15 kilogramm cukrot tud csak fogyasztani, és kénytelen még vasárnap is este hét órakor lemondani a világításról, — amikor pedig egy kicsit olvasgatni, tanulgatni szeretne, művelni szeretné magát — mert nincs pénze petróleumra: akkor nekem az az érzésem, hogy a költségvetésben és elsősorban az ország gerincét képező földmívelésügyi tárca költségvetésében még ma is, a mai súlyos viszonyok között is a legzsenerózusabban kellene a kormánynak intézkednie. (Erdélyi Aladár: Gerinc : ről ne beszéljünk!) Tekintettel hogy a kormányzat működésében és tevékenységében nem látom azokat a biztosítékokat, amelyeket a kormány a magyar nemzetnek írásban, a 95 pontban megadott és így bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon, — Szánokat többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Flandorffer Ignác! Flandorffer Ignác: T- Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam egyik témája, a fÖldhözjuttatottak ügye volt. A általa elmondottakhoz én teljes mértékben csatlakozom, mert az én kerületemben, amely különben szomszédos az övével, ugyanilyen állapotok vannak. En arra kérem a földmívelésügyi miniszter ucat is, — amire különben beszédem későbbi folyamán még részletesen rá fogok mutatni — hogy ezeken a hajokon segíteni méltóztassék. Nem akarom itt ecsetelni a gazdák szomorú helyzetét, mert evvel szalmát csépelnék, hiszen mindenki tudja, hogy heroikus küzdelmet folytatnak s ennek ellenére ma, sajnos, nem előre, hanem visszafelé mennek. Nem mondom, hogy ezeknek a dolgoknak kizárólag a mi belpolitikai helyzetünk az oka, mert hiszen a világgazdasági krízis természetesen nagymértékben, sőt^ a legnagyobb mértékben hozzájárul ehhez, mégis azonban vannak olyan dolgok, amelyeken mi magunk segíthetünk s ezekre vagyok bátor felhívni a mélyen +. kormány figyelmét. Itt van például az, hogy most június hó elején vagyunk s a jó Isten engedelmével elég jó termésre számíthatunk. Itt áll a gazda és gondolkodik azon, hogy ha a jó Isten neki jó termést ad, mit fog ő azzal csinálni. A termésrendelet eddig minden esztendőben elkésett. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, — s remélem, hogy így is lesz — hogy az idei esztendőben ezzel a rendelettel ne késsék el. Nem is méltóztatnak gondolni, hogy milyen kombinációk vannak vidéken, miket beszélnek az emberek, miket remélnek. Azt remélik, hogy 20 pengős búza lesz. Szóval a legnagyobb reménységekkel tekintettek ez elé a termésrendelet elé s mint most a napokban az újságban olvastam. megint mi lesz ennek a végei Lesz állítólag — nem tudom, hogy igaz-e, az újságban olvastam — 3 pengős boletta, aminek fejében azonban a
