Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-192
Az országgyűlés képviselőházának 192. lisztforgalmiadó, amely eddig 2 pengő 50 fillér volt, 4 pengőre fog emelkedni. Igaz, hogy ez körülbelül 7 pengős megtakarítást, illetőleg kevesebb költséget jelent a kenyérnél, de mindennek dacára ez nem megoldás. Mert kinek használ a boletta? Ezt tegnap itt sokan mondották: kizárólag annak, akinek eladó búzája van, s másnak nem. (Müller Antal: A miniszter úr is azt mondotta, hogy megszüntetik H Ennek folytán szerény véleményem szerint más megoldás szükséges. Hiszen annyi mindenféle terv van, hogy valószínűleg kerül azok között jobb is, mint a boletta. Ne méltóztassék megint a bolettára visszatérni. Arra kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy ezt a rendeletet, — ha holetta lesz is, hiszen végeredményben úgylátszik mégis arra méltóztatnak kilyukadni —• méltóztassék mielőbb kiadni, hogy az a gazda számítani tudjon, tudja, hogy körülbelül mi történjék a terméssel, amely remélhetőleg jobb lesz, mint tavaly volt és ki fogja elégíteni az igényeket. Egy másik, igen fontos égető kérdés, amely a gazdaközönséget is érdekli, az, hogy egyéb terményeit, állatait s azokat a dolgokat, amelyekből itt az országban feleslegek vannak, a következő esztendőkben ki tudjuk-e szállítani és tudjuk-e külföldön értékesíteni 1 ? Annyit tudunk, hogy Ausztriával kötöttünk egy szerződést, értékben 1'5 :1 arányban a mi javunkra; arról is hallottunk, hogy Jugoszláviával, Csehszlovákiával, Romániával, Franciaországgal, Lengyelországgal tárgyalunk vagy tárgyaltunk, sőt egyes egyezményeket kötöttünk, és jelenleg Németországgal tárgyalunk, és úgylátszik, hogy ez. a tárgyalás elég jó mederben van; mindennek ellenére már, a gazdaközönség megnyugtatására is, nem azt kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy ezeket az egyezményeket itt nyilvánosságra hozza, hanem hogy valamiképpen tájékoztasson bennünket arról, hogy tényleg milyen egyezményeket kötöttünk. A következő legfontosabb dolog, szerény véleményem szerint, a gazdaadósságok ügye. (Ügy van! Ügy! a baloldalon.) Az ia rendelet, amelyet most nemrég adtak ki, és amelynek hatálya 1933 október 31-ig tart, tulajdonképpen nem segítség a gazdáknak, vagy legalább is nagyon kevés segítség. Méltóztassanak megengedni, hogy itt a mi speciális viszonyainkra mutassak rá, amelyekről Rakovszky Tibor igen t. barátom már kezdett beszélni; anól ugyanis, hogy milyen viszonyok vannak ebben a tekintetben nálunk, Sopron vármegyében. Nálunk annak idején, amikor a kataszteri tiszta jövedelmet megállapították, — ha jól emlékszem — körülbelül 1909-ben vagy 1910ban, abban az időben Sopron vármegyének a helyzete különösen jó volt. Bécsnek közelsége, a kitűnő értékesítési viszonyok igen jó hatással voltak. Öt cukorgyár volt a vármegyében. amely mind virágzott. A legtöbb gazdaság, különösen nagyobb gazdaság, annyira ment a eukorrépatermelésben, hogy területének 25, sőt néhol 30%-át cukorrépával vetette he, s kitűnően fizetett a cukorrépa. Ez a vármegye abban^ az_ időben úgyszólván a munkásoknak Eldorádó ja volt, annál is inkáhb, mert maga :i vármegye nem tudta kiállítani a kellőszámú munkást és mindig máshonnan kellett nagy csapat munkást hozatni, hogy ezeket a növényeket meg tudják művelni. Mondom, abban az időben állapították meg nálunk a kataszillése 1933 június 2-án, pénteken. 533 téri tiszta jövedelmet és pedig mai szemmel nézve, olyan horribilisán, hogy például a csepregi első becslő járásban az elsőosztályú föld kataszteri tiszta jövedelmét 33, a másodikosztályúét 27, a harmadosztályúét 23, és a negyedosztályúét 16 aranykoronában állapították meg, úgyhogy minálunk nagyon sok gazda van olyan, akinek kataszteri átlagjövedelme 20—22 pengő. Már most, ha csak 20 pengőt veszünk, akkor e rendelet szerint a 20-at 15-ször véve, ez 300 pengő. Mindaz a gazda tehát, akinek 20 . aranykorona kataszteri tiszta jövedelme van, nem részesül ennek a rendeletnek áldásaiban. Még abban az esetben sem, ha eleget tesz azoknak a kautéláknak, amelyek a rendeletben vannak, ha tehát adóját és a kamatokat rendesen fizeti. Evek hosszú sora óta járunk a r pénzügyminiszter úrhoz, hogy ezt az igazságtalanságot, aránytalanságot szüntesse meg. (Káilay Miklós földmívelésügyi miniszter: Benne van a rendeletben!) Mi van benne? (Káilay Miklós földmívelésügyi miniszter: Az, hogy bizonyos összegen felül, tekintet nélkül a kataszteri tiszta jövedelemre, részesülnek a kedvezményben!), Már régi idő óta kérjük a pénzügyminiszter urat, hogy kataszteri tiszta jövedelmünket már a földadó szempontjából is leszállítani szíveskedjék és arányosítsa a kataszteri tiszta jövedelmet, — nemcsak Sopron vármegyében van ez így, hanem, úgy tudom, Mosón vármegyében is — arányosítsa a többi vármegyével, mert a helyzet teljesen megváltozott, amennyiben ma Budapest irányadó reánk nézve értékesítés tekintetében, már pedig Budapesttől körülbelül a legtávolabb vagyunk, a szállítási költségek óriási nagyok és az értékesítési viszonyok nagyon rosszak. Azt kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy legyen kegyes alátámasztani ezt a kérésünket és a pénzügyminiszter úrnál közrehatni, hogy ez a kérésünk teljesíttessék és az igazságnak megfelelően állapíttassanak meg a kataszteri tiszta jövedelmek. Ami a gazdaságok végleges rendezését illeti, az a véleményem, hogy ez tovább már nem húzható. Ennek a kérdésnek a rendezése a mai termeléa egyik legfontosabb és legégetőbb problémája. Amikor a gazda ezeket az adósságokat csinálta, egész más viszonyok voltak. Azt lehet mondani, hogy Magyarországon könnyelműségből nagyon kevés gazda csinált adósságokat. (Rakovszky Tibor: Különösen nálunk!) A legtöbb gazda azért terhelte meg f oldj ét, t hogy befektessen, hogy a háborús idők alkalmával teljesen tönkrement épületeit tataroztassa, vagy pedig azért, hogy traktort vegyen, szóval befektessen és evvel remélte fellendíteni gazdaságát. Az akkori konjuktúra alatt volt is kilátás arra, hogy ez megtörténjék, úgyhogy a legigazságtalanabb dolognak tartom azt, hogy amikor a viszonyok romlása folytán mindennek az értéke lement, a föld értéke legalább 50%-kai, az instrukció értéke legalább 70%-kai lement, csak egynek az értéke maradt meg és ez. az adósság és a kamat. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A kamatot ugyan időközben leszállították, igaz, hogy nem elég nagy mértékben, mert a gazdaságból ekkora kamatot sem lehet kihozni, az adósság azonban teljes névértékében megmaradt. Ügy gondolom, hogy ez az adósságrendezés másképpen nem képzelhető el, mint az; adósságoknak a változott viszonyoknak megfelelő arányosításával. Az ennek levonása után fennmaradt adósságot pedig hosszúlejáratú kölcsönné vál74*
