Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-184

76 Áz országgyűlés képviselőházának Elnök: Az nincs benne a címben. A címben a központi igazgatás van, a képviselő úr pedig egészen másról beszélt. Büchler József: A központi igazgatás kritikája nemcsak a budapesti igazgatás, nemcsak a belügyminisztériumban levő munka kritikáját jelenti, hanem az egész közigazgatási apparátus kritikáját, én pedig az egész közigazgatási apparátust akarom kritizálni akkor, amikor például mindjárt szóváteszem azt a lehetetlen helyzetet, amely ezen a téren van. Méltóztatik emlékezni rá, t. belügyminiszter úr, hogy én itt a képviselőházban éppen a rokkanttörvény tárgyalása kapcsán szóvátettem azt a csendőri brutalitást, amely megnyilatkozott Veres Péterrel szemben Hajdúböszörményben, elmondottam akkor, hogy ezt a Veres Pétert hogyan verték össze a csendőrök, úgyhogy még ma is betegen fekszik a lakásán. (Buchinger Manó: Gyalázat!) Erre azt mondották éppen a feljelentések kapcsán is, hogy meg fogják indítani az eljárást. A belügyminiszter úr tegnap fogadkozott, hogy meg fog torolni mindenféle ilyen önkényeskedést és mi történtl Az történt, hogy a csendőrök félholtra verik az embert s amikor feljelentjük a csendőröket, akkor kapunk a debreceni csendőrkerületi parancsnokság ügyészétől egy végzést, amely szerint megszüntetik az eljárást a feljelentett csendőrök ellen azért, mert nem nyert bebizonyítást, hogy r a csendőrök valóhan bántalmazták Veres Pétert. Hivatkoztam itt arra, hogy a csendőrök tanuk jelenlétében, a hajdúböszörményi állomásfőnök jelenlétében ... Elnök: Szíveskedjék, képviselő úr, a címre rátérni! A képviselő úr egy konkrét esetet hoz fel, amely a címmel abszolúte nincs összefüggésben. Kérem, méltóztassék a címhez szólni! Büchler József: Akkor nem tudom, hogy mi tartozik ehhez a címhez, de ha a közigazgatás önkényeskedését és a közigazgatás .. . Elnök: Képviselő úr, a címhez tartoznak a személyi járandóságok, a dologi kiadások, a főispánok, a budapesti főpolgármester járandóságai és így tovább, ezekről méltóztassék szólni. Büchler József: Eddig az volt a parlamenti szokás, hogy a költségvetésnél a címhez tartozó összes kérdésekről lehetett beszélni. Elnök: A törvényjavaslatok első címénél igen, ez volt a szokás, de nem a költségvetésnél. Össze méltóztatik téveszteni a két dolgot. (Buchinger Manó: Próbáld dicsérgetni az egységespártot! — Derültség a baloldalon.) Büchler József: Tisztelt Képviselőház! Akkor kénytelen vagyok arról beszélni, hogy hogyan igazgatnak a belügyminisztériumban a gyűléstilalmat illetőleg. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon csak egyetlenegy párt van, amelynek számára nincs gyűléstilalom, ez pedig az egységespárt. Az egységespártnak szabad gyűléseket tartani, szabad zászlóbontásra járni, szabad Sztranyavszky úrnak kibontani a budapesti pártszeryezkedés zászlaját bejelentés nélkül, szabad vidéken vacsorákat rendezni s ezeken politikai beszédeket tartani, azonban például a szociáldemokratapártnak abszolúte semmi szabadsága, semmi lehetősége nincs arra, hogy gyűléseket, sőt még értekezleteket is tarthasson. Megtörténik a szociáldemokratapárt szervezeteiben, amelyeknek külön helyiségeik vannak, hogy ha három ember összejön, megjelenik a csendőrség és szétkergeti Őket tiltott gyűlés címén. Megállapítottuk azt, hogy például a hódmezővásárhelyi főispán, Farkas 18J/-. ülése 1933 május 19-én, pénteken. Béla úr, intézkedése következtében, amióta ő odakerült Hódmezővásárhelyre, a szociáldemokratapárt helyiségében nem lehet értekezletet tartani. A régi Ifőispán alatt nem volt semmi baj, a szociáldemokratapárt a rendes, törvényes keretek között működött, nem történt forradalom, de mióta az új főispán ott van, azóta a szociáldemokratapárt egyetlenegy értekezletet, sem gyűlést, sem nyilvános gyűlést, de vezetőségi ülést, szakmavezetőségi ülést sem tud tartani. Ez tűrhetetlen; nem szabad megengedni, hogy a hódmezővásárhelyi főispán azt higyje, hogy Hódmezővásárhely és a megye az ő országa és ne lehessen ott egyetlenegy összejövetelt, egyetlenegy értekezletet sem tartani. T. Képviselőház! Megtörténik, hogy a pártszervezeti helyiségekről azt a táblát, amelyre az van írva, hogy például a csanádegyházai vagy nem tudom milyen szociáldemokratapárt helyi szervezete, levéteti a főispán a csendőrökkel. Ez teljesen tűrhetetlen, de tűrhetetlen az is, ahogy általában eljárnak az emberekkel. Meg kell mondanom, hogy nemcsak szórványos esetekben, nemcsak egyes helyeken, nemcsak Bihar, Hajdú, Csanád vagy Csongrád megyében, hanem Borsod megyében és Heves megyében is ugyanez a helyzet. Borsod megyében megtörténik például az, hogy a mezőkövesdi főszolgabíró elmegy az állomásra és mert nem tetszik neki az, hogy a fiakkeresek nem állanak katonásan az állomásnál, odahivatja a fiakkereseket és ő maga, személyesen pofozza meg az állomásnál a kocsisokat. (Malasits Géza: Ez a racionalizálás!) Ez mutatja, hogy milyen szellem uralkodik a közigazgatásban. Most már nem a csendőrre bízza a főszolgabíró úr azt, hogy pofozzon, hanem ő maga pofozza meg az embereket.(Malasits Géza: Racionalizálja a közigazgatást!) A pétervári vásárra, tehát nem politikai gyűlésre — ott nem történik politikai megnyilatkozás, hanem csak vásár van — elmennek az árusok. Erre jön a község bírája két csendőrrel és azt mondja: itt nem szabad felütni a sátrat, tessék arrább menni. Erre megkérdezi az árus, hogy: miért 1 Azt feleli a csendőr, hogy: semmi köze hozzá, azonnal menjen el innen. Az árus magyarázatot kér, erre a két csendőr nekiesik az árusnak és összevisszaveri az asszonyt és az embert, sőt az ember testvérét is. A harmadik eset, amelyre csak rá akarok mutatni, a püspökladányi borbástói eset. Hogy milyen szellem uralkodik nálunk a közigazgatásban, méltóztassék elbírálni ebből az esetből. Borbástó Püspökladányban az iparosok, a zenészek, a földmunkások, a gyári munkások, a vályogvetők és tapasztok lakóhelye. Borbástón közegészségügyi szempontból elő van írva, hogy minden esztendőben meg kell. az ottani lakosokat nyírni. Erre az történik, hogy megjelenik hat csendőr kora hajnalban, körülveszi az egész borbástói telepet és férfiakat, nőket, leányokat, gyermekeket, asszonyokat pucérra vetkőztetnek és — amint mondják — «szőrtelenítik» őket. Elnök: Képviselő úr ez nem a címhez tartozik. ((Malasits Géza: így történt ez! — Kabók Lajos: Belügyi közegek csinálják!) Csendet kérek! (Buchinger Manó: Magyarországon 1933-ban! — Kabók Lajos: Hol mondja el, ha nem itt?) Tessék csendben maradni. (Buchinger Manó: Nem lehet ilyeneket csinálni!) Csendet kérek! Büchler József: Sajnálom, hogy a dologról nem lehet tovább beszélnem, hogy be-