Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-184

Àz országgyűlés képviselőházának là4. ütése ÍÚ3É május 19-ên, pénteken. 77 bizonyíthassam, milyen brutális eszközökkel bánnak el ezekkel a szerencsétlen emberekkel, akiket — nem kétlem — közegészségügyi szempontból kezelni kell, csakhogy nem ilyen brutális eszközökkel, nem veréssel, már pedig végigvertek egy csomó embert JBprbástón, mert ellenálltak ennek a gyönyörűséges szép eljárásnak. T. Képviselőház! A tegnapi napon méltóztatott a belügyminiszter urnák azt mondani, hogy elvégre innen a központból nem láthatja, mit csinálnak a közegeik. (Malasits Géza: De a szellem kisugárzik. Szellemileg lebeg közöttük!) Azt veszem észre, hogy itt valami titkos szervezet parancsol. Itt van valami titkos szervezet, amely a belügyminiszter tudtával, vagy a belügyminiszter tudta nélkül parancsol a csendőröknek, mert a főispán azt mondja, hogy ő nem parancsol a csendőröknek, a főszolgabíró azt mondja, hogy ő nem parancsol a csendőröknek, a belügyminiszter tiltakozik itt azok ellen a dolgok ellen és azt mondja, 'hogy ő nem tud róla. (Malasits Géza: Saját rendeleteiről nem tud!) Akkor vagy egy titkos szervezet van, amely a belügyminiszter úr háta mögött parancsol, vagy pedig a belügyminiszter úr itt a képviselőházban azt mondja, hogy ő nem tud róla, viszont a titkos rendeletek úgy intézkednek, hogy ennek ilyen következményei vannak, mint aminőket itt a t. Képviselőház előtt elmondottam. Azt méltóztatnak mondani ilyenkor — és a belügyminiszter úr tegnapi beszédében hivatkozott arra —, hogy nézzünk külföldre. Ne méltóztassanak nekünk Németországot mintának ideállítani, ne méltóztassanak nekünk Olaszországot vagy Oroszországot mintának ideállítani. Tessék ideállítani Angliát, Franciaországot, Csehszolvákiát, Belgiumot. (Söpkéz Sándor: Csehszlovákiát! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen, meg merjük mondani, Csehszlovákiát! Tessék ideállítani azokat a kultúrállamokat, a'hoi ilyen basáskodások, ilyen önkenyeskedesek, ilyen brutalizálások nincsenek, mmt amilyenek nálunk vannak. , Elnök: A képviselő urat ezért a -kifejezéséért rendreutasítom^ Egyúttal figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. . Büchler József: T. Ház! Miután bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, a címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik'? Patacsi Dénes jegyző: Usetty Béla. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Patacsi Dénes jegyző: Tóth Pal. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónoki Patacsi Dénes jegyző: Téglassy Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik'? (Zaj a jobboldalon. — Téglassy Béla: Itt vagyok!) A padok között nincs. Hátra nem látok! — Tessék! Téglassy Béla: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy az a nyugodt atmoszféra, amely a parlamentben a költségvetési vita alatt megnyilvánult, tegnap megszakadt és amint látom, a belügyminiszter úrnak tegnap este száz százalékig igaza volt, amikor kijelentette, hogy nem más, mint egyszerű politikai hajsza folyik a pártunk és az ő személye ellen. Amikor az ország ezer és ezer sebből vérzik, amikor az államháztartás vitelénél a kormánynak igen nagy gondot okoz az, hogy a munkanélkülieknek hogyan adjon munkát,^ amikor tulajdonképpen egész Európában óriási bajok vannak, akkor nem lehet a költségvetési vita során, de különösen a belügyi költségvetési vita során egyes szórványos eseteket kiragadni és ezeket a szórványos eseteket általánosítani. T. Ház! Ha körültekintünk Európa többi államaiban, azt látjuk, hogy mindenütt egész Európában sokkal ziláltabbak a közigazgatási viszonyok, sokkal nagyobbak a bajok, mint ebben a csonka országban. Ismerem a belügyminiszter úr erős kezét, tudom, hogy minden munkájában puritán magyar lelke és szíve vezérli, s azért kérem a t. Házat, hogy ezt a mostani hangot, amely folytonosan személyes élcelődésekben ' és támadásokban nyilatkozik meg, valamiképpen elimináljuk és a komoly tárgyalási alapot vegyük fel újra. A címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a •középen.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Bár az igen t. belügyminiszter úr személyét nagyrabecsülöm, mert közéleti működését régebb idő óta ismerem, költségvetését mégsem fogadhatom el. Azt hiszem, ha működéséről és egyéniségéről kritikát nem mondok, csak neki teszek szolgálatot. Az utóbbi időben ugyanis a kormány bizonyos liberális vizeken evez, és ha én megdicsérném a t. belügyminiszter urat, azt mondva, hogy őt kiváló jobboldali politikusnak tartom, akkor ártanék esetleg úgy neki, mint a t. kormánynak. Az a tisztelet azonban, amellyel iránta viseltetem, nem gátol engem abban^hogy^ kötelességemet teljesítsem s egyetmást őszintén el ne mondjak. Napról-napra olvasom a lapokat, tudok rendőrségi bizalmas jelentésekről, amelyek arról szólnak, hogy kommunistákat tartóztatnak le. Sajátos, hogy a legutóbbi időben az intellektuellek körében és főleg a keresztények körében kezdenek a kommunisták a legerőteljesebben dolgozni Magyarországon. A belügyminiszter úr jobban tudja, mint én, hogy előszeretettel lehetőleg történelmi nevű embereket igyekeznek megnyerni. Láttuk legutóbb, — hogy mást ne említsek — az Eötvös Kollégium növendékeinek szervezkedését, ahol bizony olyan embereket nyertek meg ezeknek a téveszméknek, akikről fel se tételezte volna az ember, hogy ezeknek az áltanoknak bedőlnek. Amikor azt látom, — mint mondottam, — hogy napról-napra letartóztatások és megfigyelések történnek, magam tapasztaltam a vidéken, hogy az ország bizonyos tekintetben alá van aknázva, a sejtek működnek s a vörös patkányok odúikból már egészen bátran, nyíltan és szemérmetlenül kibújtak — azt a kérdést vetem fel a t. belügyminiszter úrnak, aki praktikus ember és ismeri az életet: el lehet-e ezt a dolgot csak csendőrszuronnyal, rendőri megfigyeléssel intézni? Nem sokkal helyesebb lenne-e az, ha mindazok a polgári pártok, amelyek akár a kormányhoz, akár az ellenzékhez tartoznak, szabadon szervezkedhetnének s gyűléseken nyíltan és bátran szembeszállhatnának ezekkel a földalatti felforgató törekvésekkel. En elsősorban saját mozgalmunkra célzok. Mi nemzeti szocialisták elsősorban akarunk szembeszállani minden nemzetközi felforgató törekvéssel. Ha ez nekünk lehetetlenné van téve, akkor természetes, hogy mindazok az r elemek, amelyek nem kérnek gyűlésre engedélyt, hanem titokban szeretnek dolgozni és nyiltan nem is mernek fellépni még akkor sem, ha erre