Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-184

78 Az országgyűlés képviselőházának 1Ê4- ülése 1933 május 19-én, pénteken. megvolna az engedélyük, óriási károkat okoz­nak az országnak. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy tegye ezt megfontolás tárgyává. En igenis fon­tosnak tartom, hogy a gyűléstilalom megszün­tettessék. Fontos ez az államhatalom szempont­jából is. Ha mi kormányon lennénk és le­szünk, (Derültség.) nagy súlyt fogunk helyezni arra, hogy az ország közvéleményét ismerjük. En a nép ütőerén tartanám a kezemet, hogy megtudjam, mi a nép kívánsága, hogy meg­tudjam a nép, a polgárság és a munkásság vé­leményét, mert csakis így bírok intézményesen szembehelyezkedni mindenféle felforgató törek­véssel. (Magyar Pál: Nagyon helyes programra, a Führernek kell ajánlani!) En nem tudom, milyen Führerről beszél a t. képviselő úr. Már tegnapelőtt is, amikor a miniszterelnök úr pár­tomnak, a szélsőjobboldali nacionalista alaku­latnak likvidálását ajánlotta figyelmébe, a Führerre célzott és azt mondotta, hogy ő nem érti, hogyan lehet egy magyar nemzeti politi­kai párt vezére olyan, aki idegenbeli Führert ismer el, kijelentettem, hogy nem tudom, a mi­niszterelnök úr talán elszólta magát, mert fel sem szabad tételeznem, hogy ő azt hiszi rólam, hogy én egy idegent, mint Führert ismerek el. Független magyar képviselő vagyok, füg­getlen, önálló, magyar nemzeti alakulatnak ál­lok az élén, tehát nagyon természetes, hogy semmiféle idegen Führert nem ismerek el. Mint mondottam, egy Führert ismerek el, és ez az én fajtámért aggódó magyar lelkiismeretem. (Gál Jenő: Ha majd megtudják, hogy degra­dálta a Führert, baj lesz!) Ezt el is vártam a képviselő úrtól, aki — valószínűleg a Tesz.-nek is tagja újabban (Derültség a baloldalon-) — nagyon természetesen, minden, a nemzeti szo­cialista mozgalom ellen irányuló törekvést tá­mogat és szívesen lát. Ezt természetesnek ta­lálom, mert a nyílt ellenséget, a nyílt ellenfe­let megbecsülöm (Gál Jenő: Az meg is van!) és csak azokat nem szeretem, akik titokban faj­védők és nyítan ellenünk nyilatkoznak. Őszintén megmondom, — nem akarok a tárgytól eltérni, — hogy szükségesnek és fon­tosnak tartom, hogy a szabad véleménynyilvá­nítás mindazoknak meglegyen, akik nem véte­nek az állameszme ellen. Azért vannak a bel­ügyminiszter közegei, hogy ha valaki népgyű­lésen az államhatalom, az állameszme, a nem­zet ellen vétkezik, azonnal lestoppolják, azon­nal megvonják tőle a szót. De lehetetlen álla­pot az, hogy magyar nemzeti aapon álló becsü­letes hazafiak el legyenek tiltva attól, hogy né­pükkel érintkezzenek. (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) Ez vonatkozik a képviselői beszámolókra. Azt mégsem lehet tűrni, hogy országgyűlési képviselők beszámolót sem tarthatnak. A há­ború idején is tagja voltam az országgyűlés­nek, függetlenségi képviselő voltam és úgy tu­dom, hogy akkor is meg volt engedve, hogy a függetlenségi, az ellenzéki képviselők beszámo­lókat tarthassanak. Ma ettől teljesen el va­gyunk zárva. Amikor a mi választóinkat a sejtrendszerek emberei, a moszkvai kiküldöt­tek is informálhatják titokban, ugyanakkor mi, magyar képviselők nem informálhatjuk nyíltan, népgyűlésen választóinkat, hanem csak úgy, ha ellátogatunk hozzájuk, amikor egyik­másik választónkat fel tudjuk világosítani a politikai^ helyzetről. Tessék megfelelő, szigorú törvényeket hozni mindazok ellen, tessék bebörtönözni mindazokat, akik az állameszme ellen vétenek, de tisztességes embereket ne tessék attól a jo­guktól elütni, hogy szabadon érintkezhessenek választóikkal, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Szabadon érintkezhetik min­denki!) A kormányt jövetelekor jobboldali kor­mánynak tartottam és ezért csodálkoztam, hogy amikor a múltkor bementem mozgalmunk központi párthelyiségébe, ott azt a jelentést tették nekem, hogy zászlónkat elkobozták. Megértem, ha kommunista zászlót elkoboznak, de amikor nemzetiszínű zászló van kitűzve, ha mindjárt horogkereszt is van rajta, nem ér­tem, hogy azt miért kellett elkobozni. Ügy tudom, hogy a belügyminiszter úr azon az ál­lásponton van, — és ezt hajlandó vagyok el­ismerni és jogosnak tartani — hogy a nemzeti­színű zászlón semmiféle más jelvénynek helye nincs. Kendben van. De miért nem szabad ne­kem akármilyen selyemzászlót kitűznöm a horogkereszttel, amely nem német jelvény, minhogy abban a percben, amikor ezen a ho­rogkereszten rajta van a fehér Nagy-Magyar­ország, az magyar nemzeti jelvény, tehát jo­gosan kitűzhetem, mert semmiféle külföldi színeket és zászlókat nem utánzók. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, gondolja meg, hogy nem ezen múlik a dolog, mert akár kitűzöm ezt a zászlót, akár nem, ez az eszme halad az országban, ezt az eszmét feltartóztatni nem lehet. Ez az eszme él a ma­gyarság lelkében és mindaddig élni fog, míg a fajtánk nem fog érvényesülni. Elnök: Most már térjen rá a képviselő úr a tárgyra. (Derültség.) Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Szorosab­ban beszélek most már a tárgyhoz. Már köz­vetlenül a német események után felhívtam a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy jó lesz a határokon vigyázni, mert a nem kívá­natos elemek beszivárognak majd az országba. A Felsőházban gr. Széchenyi Aladár felső­házi tag úr is ugyanezt az indítványt tette, ugyancsak szóvátette a Németországból elta­nácsolt vagy onnan meglógott nem kívánatos elemek beözönlésének meggátlását. Én nagyon kérem az igen t. belügyminiszter urat, mél­tóztassék ezt a kérdést nagyon komolyan meg­fogni. Legközelebb majd statisztikai adatok­kal, névsorral fogok szolgálni arra vonatkozó­lag, hogy kik jöttek Ibe és kik szándékoznak itt­maradni. Ne tessék olyan könnyen bedőlni és hitelt adni annak, hogy a földmívelést jöttek csak ide tanulmányozni és Palesztinába fog­nak menni szántani, aratni és vetni. (Fábián Béla: Szó sem igaz az egészből!) Mélyen t. belügyminiszter úr, én attól félek, hogy azok közül, akik a Hatvány-birtokon ma a földmí­velést tanulmányozzák, egy sem fogja Palesz­tina földjét meglátogatni, de majd az én faj­támat fogja dirigálni mint ispán és számtartó. (Magyar Pál: De azok nem németek!) Nagyon kérem a t. belügyminiszter urat, hogy a legszigorúbban lépjen fel. Én emléke­zem, hogy annakidején, amikor a galíciai be­szivárgásokról volt szó, amikor százával és ezrével jöttek ide a galíciaiak, akkor kiutasí­tották őket és ha nem engedelmeskedtek, rend­őrök vitték ki őket a határra. Tudok eseteket, amikor a kizsuppoló rendőr még nem érkezett vissza, de a galíciai már a Dob-utcában csi­nálta az üzleteit. (Derültség.) Itt egy nagyon ügyes fajtával van dolgunk és a mi fajtánk bizonyos tekintetben tunya. Kérem a belügy­miniszter urat, segítsen nyomorgó fajtánkon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom