Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-184

78 Az országgyűlés képviselőházának 1Ê4- ülése 1933 május 19-én, pénteken. megvolna az engedélyük, óriási károkat okoznak az országnak. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy tegye ezt megfontolás tárgyává. En igenis fontosnak tartom, hogy a gyűléstilalom megszüntettessék. Fontos ez az államhatalom szempontjából is. Ha mi kormányon lennénk és leszünk, (Derültség.) nagy súlyt fogunk helyezni arra, hogy az ország közvéleményét ismerjük. En a nép ütőerén tartanám a kezemet, hogy megtudjam, mi a nép kívánsága, hogy megtudjam a nép, a polgárság és a munkásság véleményét, mert csakis így bírok intézményesen szembehelyezkedni mindenféle felforgató törekvéssel. (Magyar Pál: Nagyon helyes programra, a Führernek kell ajánlani!) En nem tudom, milyen Führerről beszél a t. képviselő úr. Már tegnapelőtt is, amikor a miniszterelnök úr pártomnak, a szélsőjobboldali nacionalista alakulatnak likvidálását ajánlotta figyelmébe, a Führerre célzott és azt mondotta, hogy ő nem érti, hogyan lehet egy magyar nemzeti politikai párt vezére olyan, aki idegenbeli Führert ismer el, kijelentettem, hogy nem tudom, a miniszterelnök úr talán elszólta magát, mert fel sem szabad tételeznem, hogy ő azt hiszi rólam, hogy én egy idegent, mint Führert ismerek el. Független magyar képviselő vagyok, független, önálló, magyar nemzeti alakulatnak állok az élén, tehát nagyon természetes, hogy semmiféle idegen Führert nem ismerek el. Mint mondottam, egy Führert ismerek el, és ez az én fajtámért aggódó magyar lelkiismeretem. (Gál Jenő: Ha majd megtudják, hogy degradálta a Führert, baj lesz!) Ezt el is vártam a képviselő úrtól, aki — valószínűleg a Tesz.-nek is tagja újabban (Derültség a baloldalon-) — nagyon természetesen, minden, a nemzeti szocialista mozgalom ellen irányuló törekvést támogat és szívesen lát. Ezt természetesnek találom, mert a nyílt ellenséget, a nyílt ellenfelet megbecsülöm (Gál Jenő: Az meg is van!) és csak azokat nem szeretem, akik titokban fajvédők és nyítan ellenünk nyilatkoznak. Őszintén megmondom, — nem akarok a tárgytól eltérni, — hogy szükségesnek és fontosnak tartom, hogy a szabad véleménynyilvánítás mindazoknak meglegyen, akik nem vétenek az állameszme ellen. Azért vannak a belügyminiszter közegei, hogy ha valaki népgyűlésen az államhatalom, az állameszme, a nemzet ellen vétkezik, azonnal lestoppolják, azonnal megvonják tőle a szót. De lehetetlen állapot az, hogy magyar nemzeti aapon álló becsületes hazafiak el legyenek tiltva attól, hogy népükkel érintkezzenek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez vonatkozik a képviselői beszámolókra. Azt mégsem lehet tűrni, hogy országgyűlési képviselők beszámolót sem tarthatnak. A háború idején is tagja voltam az országgyűlésnek, függetlenségi képviselő voltam és úgy tudom, hogy akkor is meg volt engedve, hogy a függetlenségi, az ellenzéki képviselők beszámolókat tarthassanak. Ma ettől teljesen el vagyunk zárva. Amikor a mi választóinkat a sejtrendszerek emberei, a moszkvai kiküldöttek is informálhatják titokban, ugyanakkor mi, magyar képviselők nem informálhatjuk nyíltan, népgyűlésen választóinkat, hanem csak úgy, ha ellátogatunk hozzájuk, amikor egyikmásik választónkat fel tudjuk világosítani a politikai^ helyzetről. Tessék megfelelő, szigorú törvényeket hozni mindazok ellen, tessék bebörtönözni mindazokat, akik az állameszme ellen vétenek, de tisztességes embereket ne tessék attól a joguktól elütni, hogy szabadon érintkezhessenek választóikkal, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Szabadon érintkezhetik mindenki!) A kormányt jövetelekor jobboldali kormánynak tartottam és ezért csodálkoztam, hogy amikor a múltkor bementem mozgalmunk központi párthelyiségébe, ott azt a jelentést tették nekem, hogy zászlónkat elkobozták. Megértem, ha kommunista zászlót elkoboznak, de amikor nemzetiszínű zászló van kitűzve, ha mindjárt horogkereszt is van rajta, nem értem, hogy azt miért kellett elkobozni. Ügy tudom, hogy a belügyminiszter úr azon az állásponton van, — és ezt hajlandó vagyok elismerni és jogosnak tartani — hogy a nemzetiszínű zászlón semmiféle más jelvénynek helye nincs. Kendben van. De miért nem szabad nekem akármilyen selyemzászlót kitűznöm a horogkereszttel, amely nem német jelvény, minhogy abban a percben, amikor ezen a horogkereszten rajta van a fehér Nagy-Magyarország, az magyar nemzeti jelvény, tehát jogosan kitűzhetem, mert semmiféle külföldi színeket és zászlókat nem utánzók. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, gondolja meg, hogy nem ezen múlik a dolog, mert akár kitűzöm ezt a zászlót, akár nem, ez az eszme halad az országban, ezt az eszmét feltartóztatni nem lehet. Ez az eszme él a magyarság lelkében és mindaddig élni fog, míg a fajtánk nem fog érvényesülni. Elnök: Most már térjen rá a képviselő úr a tárgyra. (Derültség.) Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Szorosabban beszélek most már a tárgyhoz. Már közvetlenül a német események után felhívtam a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy jó lesz a határokon vigyázni, mert a nem kívánatos elemek beszivárognak majd az országba. A Felsőházban gr. Széchenyi Aladár felsőházi tag úr is ugyanezt az indítványt tette, ugyancsak szóvátette a Németországból eltanácsolt vagy onnan meglógott nem kívánatos elemek beözönlésének meggátlását. Én nagyon kérem az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék ezt a kérdést nagyon komolyan megfogni. Legközelebb majd statisztikai adatokkal, névsorral fogok szolgálni arra vonatkozólag, hogy kik jöttek Ibe és kik szándékoznak ittmaradni. Ne tessék olyan könnyen bedőlni és hitelt adni annak, hogy a földmívelést jöttek csak ide tanulmányozni és Palesztinába fognak menni szántani, aratni és vetni. (Fábián Béla: Szó sem igaz az egészből!) Mélyen t. belügyminiszter úr, én attól félek, hogy azok közül, akik a Hatvány-birtokon ma a földmívelést tanulmányozzák, egy sem fogja Palesztina földjét meglátogatni, de majd az én fajtámat fogja dirigálni mint ispán és számtartó. (Magyar Pál: De azok nem németek!) Nagyon kérem a t. belügyminiszter urat, hogy a legszigorúbban lépjen fel. Én emlékezem, hogy annakidején, amikor a galíciai beszivárgásokról volt szó, amikor százával és ezrével jöttek ide a galíciaiak, akkor kiutasították őket és ha nem engedelmeskedtek, rendőrök vitték ki őket a határra. Tudok eseteket, amikor a kizsuppoló rendőr még nem érkezett vissza, de a galíciai már a Dob-utcában csinálta az üzleteit. (Derültség.) Itt egy nagyon ügyes fajtával van dolgunk és a mi fajtánk bizonyos tekintetben tunya. Kérem a belügyminiszter urat, segítsen nyomorgó fajtánkon.