Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

GO Az országgyűlés képviselőházának 183 A Ház a határozati javaslatot nem fogadja el. Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 4 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki az egyes tárcák költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, úgy ezt határozatként mondom ki. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr írásbeli válasza Kéthly Anna képviselőtársunknak folyó évi április hó 5-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a miniszteri választ felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (Olvassa): »Nagyméltóságú Elnök Űr! Van szerencsém tisztelettel közölni Nagyméltóságoddal, hogy Kéthly Anna országgyűlési képviselőnek folyó évi április hó 5-én elmondott interpellációjára a következő választ adom. Az elemi iskolák helyi hatósága: a gondnokság, illetőleg az iskolaszék. Ha valamely iskola tanítója megfeledkezve magáról, meg nem engedett fenyítő eszközt használ, erről az érdekelt szülők a gondnokságnak, illetőleg az iskolaszéknek tesznek jelentést. A gondnokság, illetőleg az iskolaszék a jelentést a vármegyei kir. tanfelügyelőhöz továbbítja, aki a szükséges intézkedést megteszi, egyúttal az intézkedésről a minisztériumnak is jelentést tesz.. Fordulhatnak a szülők és más érdekeltek közvetlenül a tanfelügyelőhöz, sőt a minisztériumhoz is. így minden konkrét esetről a legrövidebb időn belül értesülök. Minden egyes esetben az ügyet azonnal kivizsgáltatom és megfelelően intézkedem, illetve a fegyelmi eljárást elrendelem. Amennyiben súlyos beszámítás alá eső esetben az érdekeltek a büntetőbírósághoz fordulnak, az eljárást ott is a legrövidebb idő alatt szokták lefolytatni. A bűnvádi eljárást rendszerint fegyelmi eljárás szokta követni, úgyhogy a magáról megfeledkezett tanító minden egyes esetben elveszi a büntetését. A felhozott két konkrét eset közül az egyik a peresztegi róm. kat. elemi iskolánál történt, ahol az interpelláció szerint a tanitó egy 11 éves kisleányt bottal csúnyán elvert s utána a földhöz vert ; ugyanezt a kisleányt másnap Németh nevű plébános is megpofozta, úgyhogy az ütés következtében a kisleány szeme bedagadt, orránszáján vérezni kezdett, harmadnapra kórházba kellett vinni, ahol rövid szenvedés után a bántalmazások következtében meg is halt. Ez az eset a gyermek atyjának feljelentése alapján jelenleg bűnvádi eljárás tárgya, ezért arra nézve érdemben nem nyilatkozhatom. Megjegyzem, hogy az ügyről a kir. tanfelügyelőtől részletes jelentést kaptam, így azt teljesen ismerem. A bűnvádi eljárás befejezése után, az illetékes egyházi főhatósággal, a győri róm. kat. püspök úrral egyetértésben, aki a vizsgálatot a maga részéről is folyamatba tette, a legszigorúbb megtorló eljárást fogom lefolytatni, és ha ennek során a vád beigazolást nyer, a vétkest a legsúlyosabb büntetéssel fogom sújtani. Már most meg kell azonban jegyezne m azt is, hogy a soproni közkórháztól beszerzett bizonyítvány szerint a bántalmazott Schrájl Mária súlyos vérzéses vesegyuladással szállíttatott be 1933. február 28-án a kórházba, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a gyermek testén a legkülönböző helyeken előfordult vérzések e betegség következményeként fordultak elő, s a halál is e betegség következtében állt be 1933. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön, március 1-én. Összefüggés az állítólagos bántalmazás és a halálok között e bizonyítvány szerint nincsen. A másik eset az interpelláció szerint a gombási róm. kat. iskolánál fordult elő. Itt az interpelláció szerint a tanitó a gyermekeket üti-veri, és a szülők hiába fordultak panasszal e miatt a hatóságokhoz. Hiába kerestek védelmet és orvoslást. Hiába fordultak a tanfelügyelőhöz és a váci püspökhöz. Nem történt semmi, mert a tanitó baráti köre, amellyel névnapokon és borestéken együtt mulatozik, minden intézkedésnek elébe vág. Ez esetben az interpelláló képviselő által előadottakkal szemben a tényállás a következő : A váe—gombási róm. kat. elemi iskolánál működő Bertalan Lajos elemi iskolai tanító ellen 1932. évi április hó 23-án 22 szülő aláírásával ellátott panasz érkezett a vármegyei kir. tanfelügyelőhöz. A panasz szerint a tanító többször lerészegedik és a gyermekeket véresre pofozza, emiatt több fórumnál jártak már panasszal a szülők, de meghallgatást sehol nem kaptak. Ezt a panaszt, mivel a róm. kat. tanítóra vonatkozott, a tanfelügyelő kivizsgálás és jelentéstétel végett a váci róm. kat. iskolaszéknek küldte meg. Az iskolaszék az ügyet már május 13-án szabályszerűen kivizsgálta s a vizsgálatra meghívott 22 aláíróból megjelent 8 szülő kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet, jelentés kíséretében a kir. tanfelügyelőhöz beterjesztette. A jegyzőkönyvből, a tanító igazoló jelentéséből és az iskolaszék jelentéséből megállapíttatott, hogy a tanító ellen emelt panaszok túlzottak és nem tárgyilagosak, mert az a körülmény, hogy a tanító részeges lenne, vagy hogy a gyermekeket ütné-verné, kétségtelen beigazolást nem nyert ; továbbá, mert a tanító ellen terhelőén főként azok vallottak, akik a tanítónak tulajdonítják azt, hogy az ínségakcióból kimaradtak. A vizsgálat és jelentések alapján a tanfelügyelő a tanítót figyelmeztette, hogy a jövőben a fegyelmezés határainak betartására még az eddiginél is jobban ügyeljen. Az iskolaszék és a tanfelügyelő jelentése szerint is a tanító szép eredménnyel működő, rendszerető, szorgalmas ember, aki úgy egyházi, mint tanügyi téren buzgólkodik, szép családi életet él, a lakosság tiszteli, becsüli. Az iskolaszéki elnökkel semmiféle rokonságban nincsen. A tanfelügyelő által ebben az ügyben tett intézkedést a magam részéről helyesnek és elegendőnek tartom, további intézkedést sem közvetlenül, sem közvetve — az illetékes egyházi főhatóság útján — tenni nem kívánok. Ami az interpellációban foglalt azt a nem is burkolt állítást illeti, mintha az iskolákban a gyermekek és gyermekek között azok származása, társadalmi helyzete szerint megkülönböztetés tétetnék, ez minden alap nélküli állítás. Ilyen panaszokról felügyelő közegeim se tettek jelentést, se hozzám ily irányban nem érkezett semmiféle beadvány. Fogadja Nagy méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1933. május hó 11-én. Hóman Bálint, s. k.» Elnök : Interpelláló képviselőtársunkat megilleti a viszonválasz joga. Kéthly Anna ; T. Képviselőház ! A miniszter úr által adott válaszban az elvi rész teljesen korrekt, annyira, hogy kissé több keménységet, határozottságot és elítélő szót kell benne reklamálnunk a magukról megfeledkezett tanítók felé. Annál kevésbé kielégítő ebben a válaszban a konkrét esetekkel foglalkozó rész, amely teljesen elrontja az elvi megállapítások hatását. Nem kívánhatom a miniszter úrtól, hogy harun-al-rasid-i vizsgálatot tartson, de amikor két ilyen felhábq-