Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-183
Az országgyűlés képviselőházának 183. tént néhány hét múlva, hogy a Veres Pétert brutalizáló csendőrök ellen a belügyminiszter az eljárást megszüntette. (Büchler József: A csendőrügyészség!) Vagy a csendőrügyészség. (Büchler József: Igen! Egy szó sem volt igaz az egészből!) A kérdést olyképpen szeretném felvetni, hogy kinek van abból haszna, kinek van arra szüksége, hogy ia magyar közigazgtás brutális eszközökkel lépjen fel az ország dolgozó népével szemben akkor, ha az történetesen nem a kormány szekerét tolja és nem egységespárti programmot vall magáénak. Mi, — mondom —. az esetek egész tömegét hoztuk ide (Büchler József: A bihari eset például!) és mondhatnám, hogy ebben a kérdésben már blazírtak vagyunk. Odahaza az irodánkban kilószámra vaunak azok a; végzések, melyek erről tanúskodnak és azok a jegyzőkönyvek, amelyek leszögezik a csendőri és rendőri brutalitásokat. (Büehler József: Püspökladány!) Lehetetlenség, hogy a belügyminiszter úr annyira naiv, vagy annyira tájékozatlan legyen saját tárcája körében, hogy ezekről nem tud, ezekről nem vesz tudomást. A belügyminiszter iVr részéről felvetődött a belügyminiszteri tekintély kérdése. Azt mondja a miniszter úr, hogy ne gondoljuk, hogy neki nincs tekintélye az alantas közegek előtt. Vagy van tekintélye, (Nánássy Andor: Vagy nincs!) és ebben az esetben azt kell mondanunk, hogy a miniszter úr egyetért alantas közegeivel, tehát bűnrészes ezekben az atrocitásokban, vagy pedig, ha nem ért velük egyet, akor nincs meg a szükséges tekintélye, amely nélkül kielégítő közigazgatást nem lehet produkálni. (Büchler József: Ügy van!) Azt mondja a 'miniszter úr, hogy Magyarországon liberálisan kezelik az egyesülési és gyülekezési jogot, általában a közszabadságokat; azt mondja: nézzünk Európára. Hát nézzünk Európára, de ne Albániára nézzünk és ne oda nézzünk, ahol pillanatnyilag bajok és hibák vannak. Nézzünk Angliába, nézzünk Franciaországba, nézzünk Svájcba, nézzünk a skandináv államokba, nézzük Európának azt a részét, ahol a polgárjogokat és a közszabadságokat tiszteletben tartják. (Büchler József: Csehszlovákiában!) Miért nem nézett a miniszter úr Németországra! akkor, amikor ott a weimari alkotmány épségben volt és minden pártnak, minden alakulatnak, minden világnézetnek szabad mozgási lehetőségei volt"? (Nánássy Andor: De hát miért kiabálsz én rám 1 ! Én nem vagyok hibás! — Derültség.) Hova akar nézni a miniszter úr? Itt van a legközelebbi eset Romániában, amelyre valószínűleg gondolt a miniszter úr, (Zaj. — Peyer Károly —- Nánássy Andor felé —.* Vedd át a ielelősséget!) történt a következő eset. A múlt napokban a magyar képviselőház egyik tagja, Kéthly Anna képviselőtársunk egy román városban, vagy több román városban Marxünnepélyeket tartott szabadon, magyar nyelven. Ugyanezt nem tehette meg, mint a magyar képviselőház tagjai, saját választókerületében. (Kahók Lajos — Nánássy Andor felé —: Na, mit szól ehhez, képviselő úr? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Hát nézzünk Európára! Ezt látjuk Európában 1 ? (Büchler József: Csehszlovákiába nézzünk!) Miért mindig a rossz példákat kopírozzuk le? Miért nem kopírozzuk lei a jó példákat, miért nem kopírozzuk le Európa egészséges részeinek institúcióit és miért veszik mndig szemügyre a beteg, rothadó részeket? ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 55 Mondom, mi ez alatt szenvedünk. És hogy miért nem hozzuk ide? Mondottam már, valósággal blazirtak vagyunk, de ide fogjuk hozni, mert kénytelenek vagyunk idehozni, (Büchler József: Felszólítanak bennünket!), mert nem látjuk semmi célját és semmi értelmét ennek az eljárásnak. Nem tudjuk megérteni azt és nem tudunk belenyugodni abba, hogy az ország lakosságának egyik része kiváltságokban részesül, számára szabad minden út, a lakosság másik részének pedig, mert ellenzéki vagy pláne mert szociáldemokrata, semmi sem szabad. Ha egy munkásegyesület valamelyik vidéki vagy környéki városban vagy faluban helyiséget változtat, elmegy egyik helyről a másikra, akár magánhelyiségbe, akár vendéglői helyiségbe, akkor valóságos probléma elé kerül és hetekig tartó tárgyalások szükségesek ahhoz, hogy egy másik helyiségbe költözhessek át- Akkor azután jönnek a kikötések: klubszerű életet nem folytathat, könyvtárat nem tarthat fenn, könyveket nem vihet ki, könyveket nem vihet be. Űgylátszik, a magyar közigazgatás fejének az a kedves dolog, amikor a munkás kocsmázik, bicskázik, verekszik, nem pedig az, amikor kultúréletet él, könyvet olvas, könyvtárat látogat és egymás közt megtanácskozza, megbeszéli saját ügyes-bajos dolgait. (Büchler József: Csak négynek szabad benntartózkodnia! — Peyer Károly: Álmoskönyv és kalendárium, több nem kell! — Nánássy Andor: Abból is csak a lőcsei! — Peyer Károly: Lőcsei kalendárium és álmoskönyv!) Nem áll az, hogy Magyarországon liberálisan kezelik a közszabadságokat. Nem is kezelhetik liberálisan, mert Magyarországon közszabadságok egyszerűen nincsenek! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hol van közszabadság? Kinek a számára van közszabadság? A képviselőt elzárják a választójától, a képviselő tekintélye rongy a közigazgatás előtt, ha az illető képviselő nem egységespárti képviselő. Ezt számtalan esetben magam is tapasztaltam. Ilyenkor nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy az én szerénységemet miért kell néhány detektívnek meg csendőrnek kis érnie, miért bocsátanak a, számomra ilyen nehéz gazdasági viszonyok között testőrséget rendelkezésre? (Nánássy Andor: A nagyság átka! — Derültség.) Miért van erre szükség? Miért kell ott, ahol két-három ember együtt van és ezt a csendőr megszagolja, annak a csendőrnek odatolakodnia oktalanul és jogtalanul és azt a képviselőt a maga választójától eltiltani és elválasztani? Mondom, nem tudom ezt megérteni és a miniszter úr minden állításával szemben igaz az, hogy Magyarországon ellenzéki és különösképpen szociáldemokrata számára egyesülési és gyülekezési jog nincs. Hogy ennek mi lesz a következménye, az előre ki nem számítható, ez egészen bizonyos, de hogy ez jóra nem vezethet, az, szintén egészen bizonyos. T. Képviselőház! A rendelkezésemre álló rövid idő alatt beszélnem kell a közigazgatásnak egy másik kilengéséről, amelyet a választásokkal kapcsolatban követ el, nem az országos választásokkal kapcsolatban, {Halljuk! Halljuk! a szélsöpaloldalon.), amely letárgyalt, sokszor visszatérő, állandóan jogos témaforrás, panaszforrás, hanem a községi választásoknál, amelyek az 1886. évi XXII. te. alapján történnek. A községi választásoknál a közigazgatás a legkínosabb és leglehetetlenebb erőfeszítésekkel teszi lehetetlenné az ellenzék és a szociáldemokratapárt érvényesülését.