Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

482 Az országgyűlés képviselőházának hez, akkor 1 katasztrális hold szántóföldön a pénzintézetek kimutatása szerint átlagosan 230 pengő teher van jelenleg. Itt kell valamit csinálni a földteherrendezéssel. Nem érthetek egyet és nem értek egyet az igen t. előadó úrral, hogy még nem érkezett el az ideje annak hogy a földteherrendezést valamiképpen megoldjuk. Nem tudom, mikor érkezik el az ideje? Akkor, ha teljesen tönkre lesz téve a mezőgazdasági Akkor érkezik el az idő, ha eltávozik a földről a gazda, ha ki kell hurcolkodnia a házából a kisbirtokosnak? Akkor érkezik majd el, ha már itt minden a bankok kezére került? Mert valamennyien tudhatjuk azt a szomorú folyamatot, hogy ma nincs más vevő, csak a bank és a magyar népet ezzel a politikával oda fogják kényszeríteni, hogy meggyűlöltettik vele azt a magyar rögöt, amelyhez eddig ragaszkodott, amelyért dolgozott reggeltől estig, mert az csak könnyet és bajt hoz neki a jelenlegi pénzügyi elgondolások és pénzügyi politika mellett. (Ügy van!) Legyünk azzal 'tisztában, hogy ezeket a nagy kamatterheket, ezeket a különösen magas közterheket a mai terményárak mellett a magyar mezőgazdaság fizetni nem tudja. A boletta és más elgondolások itt csak ideig-óráig segítenek. Én a bolettát a magam részéről teljesen elítélem, mert effektív haszna ebből csak a nagybirtoknak van, illetőleg a nagybirtokon keresztül a bankoknak van még valami előnyük ebből. T. miniszter úr, itt nem boletta kell. Annak a magyar mezőgazdának mindegy, ha 2—3 pengőt kap is a búzájáért, többet úgy sem kaphatunk, mint 10 pengőt, mert ez a búza világparitási ára és mi nem kontreminálhatjuk meg sem Kanadát, sem Amerikát — Csikágót — sem az orosz búzát. Legyünk ezzel tisztában. Mussolini is szovjetbúzát vásárol, mert azt olcsóbban kapja, és ezt nem is vehetjük, tőle rossz néven, A boletta csak részletes segítség. Kapjon az a gazda 10 pengőt azért a búzáért, de tessék arányosítani ezeket az árakat a kartelek ipari cikkeivel, amelyeket drága pénzen kell még ma is megfizetnie annak a gazdának, akár nagy-, akár közép-, akár kisbirtokos. Akkor majd meg tudja találni számítását a gazda is. De maga az állam jár e téren jó példával elől, mert az állam is kartelizálja az adót, ma is 24 pengős alapon fizettet a gabonával s vannak egyes vidékek, ahol a kivetések ezen az alapon történtek és vannak egyes vidékek, így a Duna-Tisza köze is, ahol még az adón kívül különböző csatornák létesítése folytán az ártéri járulékot is fizetni kell, ami még növeli a megterhelést. Itt kell tenni valamit! Meddig várjunk? Várni tovább nem várhatunk, mert a mi felfogásunk talán itt a Házban az lenne, hogy várhatunk, de kint az a sok százezer, sok millió ember már elérkezett türelmének és életének ébbol a szempontból utolsó pillanatához. Itt azonnal, sürgősen segíteni kell! (Ügy van! Ügy van! half elől.) A mai lehetetlen gazdasági helyzet mellett a vidék és elsősorban a kisgazdák azok, akik csupán állataikból tudnak pénzelni és jövedelemre szert tenni. Ha az ember valamelyik miniszter vagy minisztérium rendes, becsületes elgondolását és tetteit meg szokta dicsérni, vagy ha nem is dicséri meg, de elismeri, állandóan vád ér bennünket, hogy dicsérjük a minisztereket, az igazságnak mégis tartozunk azzal, hogy innen az ellenzéki padokról is megállapítsuk azt a tényt, hogy ez így van* 91. ülése 1933 június 1-én, csütörtökön. Ilyen tény, amelyet el kell ismernem és amelyet a legnagyobb készséggel és örömmel ismerek el, az, hogy a miniszter úr most, ebben az esztendőben egy állami kan-csereakciót csinált, — illetőleg kezdett meg, mert remélem, üogy csak kezdet volt, — három megyében. A helyzet ugyanis az volt, hogy a különböző községi tenyészkanok a különböző vidékeken különböző korcsok voltak. Volt közöttük 30 kilós, volt 110 kilós, volt 20 centiméter magas, volt 120 centiméter magas, egészen agáresontozatú tenyészkan. Ennek az eredményeképpen különösen Pest megyében, Zala megyében és túl a Dunán olyan állapot volt, hogy a sertésállomány nivója és elsősorban hizlalási készsége, de szervezete is annyira elkorcsosodott, hogy a sertés minden betegség következtében, amelyet megkapott, rögtön elhullott. (Fábián Béla: Ez így van!) A miniszter úr — nagyon helyesen — belátta ennek fontosságát és az idén állami akcióképpen 600 darab tenyészkant cserélt ki Szabolcs, Zala megyében és Pestmegyének felső részén. Mondom, remélem, hogy ez csak kezdet volt. Ha a mélyen t. miniszter úr nem tudná ennek az akciónak az eredményét, elmondhatom neki, hogy beszéltem olyan emberekkel, akiknek minden vagyona, minden kincse az ő kis malackájuk volt. A miniszter úr nem is tudja, hogy azzal a 40—50 pengős ráfizetéssel, amennyi a Spannung volt a^ kicserélt rossz tenyészkanok és az új tenyészkanok között, milyen sok embernek a lelkébe öntött hitet, milyen sok embert tett boldoggá az a tudat, hogy a jövő esztendőre az ő malackái egészségesebbek, hatalmasabbak lesznek, jobban meg tudja őket hizlalni és több pénzt tud értük magának szerezni. A mélyen t. miniszter urat nagyon kérem, hogy folytassa ezt az akcióját. Innen, az ellenzék oldaláról senki sem lesz, aki ezt bármilyen úton-módon is kifogásolná, sőt a miniszter úrnak minden téren megadja a pouvoirt arra, hogy a legszegényebb rétegben ezt az akciót folytassa le. Ez nem műtrágyaakció, nern traktorakció, hanem olyan akció, amely kell a magyar mezőgazdaságnak. (Fábián Béla: Ez így van!) Amiképpen ezt leszögezem és elismerem a miniszter úr jóindulatát és annak az útnak a helyességét, amelyen e kérdésben jár, éppen olyan mértékben vagyok kénytelen perhorreszkálni a tejrendeletben elfoglalt álláspontját. A helyzet ma az, hogy az új tejrendelet nyomán a tejsizínárak felmentek és mind a termelők, ni ind a kiskofák a legnagyobb kétségbeesésben vannak úgy Budapest környékén, mint a vidéken, szerte az egész országban. Nem érteni hogy a miniszter úr, akinek gazdasági érzéke és tudása van, ezt a kérdést így fogta meg, ahogyan megfogta és olyan rendeletet adott ki. amely — hogy úgy mondjam — lázbahozta a fogyasztókat és termelőket egyaránt. A tejvál! álatok is lázban vannak, de valószínűleg azért a haszonért, vagy nem tudom, miért, amely rájuk éhből a rendeletből kifolyólag származik, Van fogalma a mélyen t. miniszter úrnak arról, hogy mi van itt Pest környékén és az eddigi tejesek körében? Van fogalma az igen t miniszter úrnak arról, hogy hogyan tiltakoznak ez ellen a termelők? (Ugy van! Úgy van! balfelől.) Tiltakoznak a fogyasztók, tiltakoznak a vendéglősök, tiltakoznak a kávésok, mindenki az ég-világon tiltakozik, az illetékes ügyosztályban pedig — és ezt nem is veszem rossznéven — teljes tájékozatlanság uralkodik eb*