Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

Az országgyűlés képviselőházának 191 romféle véleményt is adtak, amelyek egymással homlokegyenesen ellenkeztek. Nekem ezt a kérdést többször volt alkalmam itt ismertetni. Nagyon sokszor hoztam itt elő ezt a kérdést, amelynek részleteibe nem akarok most belemélyedni, csak fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét arra a lehetetlen állapotra, hogy ina megbüntetnek egy embert azért, hogy 32 fillérnél olcsóbban meri a tejet adni. A tej a gyermekeknek, tehát a jövő magyarságnak, valamint a betegeknek tápláléka. (Ügy van! Ügy van, a baloldalon.) A tej ára ma 32 fillér; Jbárhogyan is kalkulálnak az emberek, nem tudják megfizetni. Hajlandó vagyok elismerni, hogy ném a miniszter úr az oka, de értsük meg, hogy lehetetlen ez a helyzet. Inségtej-akciót csinálunk? Mennyi kilincselés lesz megint, különböző kasztok fognak képződni különböző antiszociális eredménye lesz ennek, mert az egyik haragtidni fog* a másikra, hogy az kapott tejet, ő meg nem kapott. Amikor vidéken a napszem a gazdasági helyzet következtében olyan alacsony és amikor itt Budapesten a tisztviselői fizetéseket a gazdasági helyzet kényszerű hatása folytán napról-napra kénytelenek leredukálni, az emberek nem bírják el ezt a 32 filléres tejárat. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Én szállítottam le! — Ernszt Sándor: Túlságosan drága! — Zaj bal felől.) Akceptálom, és tudom, hogy a miniszter úr első hivatali tette rögtön ez volt, de a 32 fillért nem bírják a fogyasztók megfizetni. (Úgy van! Ügy van! a\ báloldalon.) A termelők pedig ha 14 filléres árat kapnának érte, a legnagyobb örömmel hoznák ide a tejet. T. miniszter úr, nem lehet ilyen egyoldalú elgondolást belevinni a gazdasági életbe, hogy a tejügybe beleavatkoznak, viszont vannak más mezőgazdasági ágak, ahol nem történik beavatkozás. Nézetem szerint ez a kiindulás csődöt mondott már a legelső lépésnél. Ismételten hangsúlyozni vagyok kénytelen, hogy ebben a kérdésiben nem lesz addig rend, t. miniszer úr, amíg a tejet szabad forgalom tárgyává nem teszik. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaldalon) — Dinieh Ödön: Meg kell (próbálni! —' Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Már két évvel ezelőtt az volt, mit kell tehát próbálni? — Zaj balfel&b) Állítom, t. miniszter úr, hogy ha a tejrendeletnek ezt a formáját megszüntetik és a tejet szabaddá teszik, ' — természetesen az egészségügyi megszorításokat száz százalékig érvényesítve, — akkor 22 fillérért is lehet Budapesten tejet kapni. Amíg itt különböző alakulatok előnyökhöz jutnak, amire még vissza fogok térni, addig a miniszter úr ezen a téren részemről mindig a legélesebb ellenállással fog találkozni. De itt a Ház színe előtt ismételten hangsúlyoznom, hogy a 32 filléres tejárat nem tudják a fogyasztók megfizetni már (Ügy van! Ügy vwn! a baloldalon.) és a kormánynak kötelessége lenne, hogy ezt a kérdést ne így oldja 'meg, hanem szabaddá tegye a tejet, hogy a tejárak alacsonyabbak legyenek. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ettől függ Magyarország állattenyésztése!) Mélyen t. miniszter úr, a részletekbe most nem akarok belebocsátkozni, csak egyet szögezek le, hogy tudniillik az egészséges gazdasági életben az árat mindig a kínálat és a fogyasztás szabja meg. Most még csak tejrendelet van, de egyszerre csak fog jönni egy borrendelet, burgonyarendelet stb. Hogy ez hová fog vezetni, arra az idő rövidsége miatt nem tudok rátérni. Kérem a miniszter urat, hoigy a mezőgazdaülése 1933 június 1-én, csütörtökön. 483 sági szakoktatást, különösen az alsófokon, fejlessze tovább. (Fábián Béla: Most akarják tőle elvenni!) Tegye lehetővé a miniszter úr, hogy az alsófokú mezőgazdasági szakoktatás tökéletesedjék és itt szintén ne azzal a nemtörődömséggel, ne azzal a bizonyos uri nonsalansszal legyenek ezek a kérdések megoldva, amint sajnos, a múltban tapasztaltuk. Mert azokba különböző tanfolyamok, amelyeket a földmívelésügyi minisztérium a múltban inaugurált, a különböző műtrágyázási tanfolyamok stb., egyáltalában csak arra jók, hogy egyes urak napidíját vagy kiszállási költségét növeljék. Ebből azonban annak a falusi parasztgyereknek semmi néven nevezendő haszna nincs. (Mozgás és zaj a hírlapírói karzaton.) Kérem, méltóztassanak csendben lenni, így nem tudok beszélni. (Kun Béla: A sajtónak a nyilvánosság a legnagyobb joga!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urak ne gyakoroljanak elnöki jogot! (Derültség.) Dinnyés Lajos: Az állatorvosi főiskola világhírnevét valamennyien örömmel állapítjuk meg. A gazdasági akadémiák eddigi tanterve azonban nem megfelelő, bár itt is javulás^ mutatkozik most már. A gazdasági akadémiákon, sajnos, a bürokratikus copf vett erőt, fontosabb az, hogy ki irja a legszebb gazdasági naplót, sem mint az, hogy megismerjék a burgonyát, a kukoricát. Ez az oka annak, hogy a nagybirtokosok, általában a nagyobb mezőgazdasági üzemek a diplomás gazdatisztektől bizonyos mértékben idegenkednek. Kénytelenek vagyunk megállapítani, ez is egyik okai annak, hogy az 1927. évi gazdatiszti törvény nem^ is ment át az életbe, nem akceptálták. A gazdasági akadémiákról sokan kerültek ki, — én is ismerek ilyeneket — akik nem tudnak rendesen beállítani egy vetőgépet, vagy ekét. Az akadémiákon tehái az élet számára kell tanítani. Bizonyos mértékben aggodalommal látom, hogy a gazdasági szakoktatást a kultusztárca körébe akarják beolvasztani. Értesülésem szerint a debreceni gazdasági akadémiát a debreceni egyetembe akarják olvasztani, sőt más akadémiákra vonatkozólag is hangzottak el ilyenirányú kijelentések. Ezt a legnagyobb mértékben aggályosnak tartom. Elvégre agrárállam vagyunk és elsősorban a földmívelésügyi minisztérium hívatott keresztülvinni, hogy a mezőgazdasági szakoktatás minél tökéletesebb legyen. Ennek alapján jogosan várjuk és követeljük, hogy a földmívelésügyi minisztérium ügykörében a kinevezéseknél az okleveles mezőgazdák minden téren előnyben részesüljenek. Kernelem, a miniszter úr fog választ adni arra a kérdéseimre, hogy jelenleg hány diplomás gazda van a földmívelésügyi minisztériumban? Azt hiszem, 10—12 van, több nincs. (Kun Béla: Es a többi mi?) A többi jogász, vagy más képzettségű, ezzel pedig elvesszük a gazdasági akadémiai hallgatók ambícióját. Kérem a miniszter urat, hogy más irányban is érvényesítse befolyását. Itt vannak a különböző zárgondnokságok és vagyonkezelőségek. Méltóztassék odahatni az igazságügyminiszter urnái, hogy a vagyonkezelőségeknél és & zárgondnokságoknál, ezeknél a szakképzettséget megkövetelő megbízatásoknál is okleveles gazdákat alkalmazzanak. (Helyeslés bal felöl.) Ma hozzá nem értőket ültetnek a zárgondnokságokba. Tudok esetet, amikor orvost ültettek be ugyanakkor, amikor ma 4000 állásnélküli oklveles gazda van ebben az ormillió katasztrális hold szántó átlagos terhe-