Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-191
Az országgyűlés képviselőházának 191 kik 90 pengőjükbe volt az a rézgálic, amelyet 60 pengőért adtak az érdekelteknek. Itt kérem a földmívelésügyi miniszter úr szíves felvilágosítását. Nem hiszem, hogy a rézgálickartell, nem tudom így hívják-e ezt a kartellt, valami altruista intézmény volna, amely olcsóbban tudja adni a rézgálicot, mint ahogyan a földmívelésügyi kormány ezt az érdekeltek rendelkezésére tudja bocsátani. Azt hiszem, hogy itt valami téves számításnak, vagy valami tévedésnek kell lennie, de az borzasztóan rossz hatást tesz. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Régi, drága beszerzés!) Ha régi, drága beszerzés is, én csak annyit tudok, hogy borzasztó rossz hatást tesz az érdekelt szőlőtermelőkre az, hogy ez a kedvezményes rézgálic sokkal drágább, mint az a sokat átkozott kartellrézgálic. (Lázár Miklós: A kartell is drága! Az olasz 42 pengő!) Áttérek az állattenyésztés ügyére. Amit az előadó úr tegnap elmondott, ahhoz nekem hozzátenni valóm nincs. Kizárólag a baromfitenyésztéssel kívánok egészen röviden foglalkozni. Szükségesnek tartom, tekintettel arra, hogy / a r baromfitenyésztésnek annyi fontos problémája van és külkereskedelmi mérlegünk szempontjából olyan fontos problémává nőtte ki magát, egy olyan baromfitenyésztési szervnek, tanácsnak, vagy akárminek nevezhetjük, a felállítását, amely az egész országra kiterjedő hatáskörrel a baromfitenyésztés ügyét kézbe veszi, irányítja és megszervezi. Tudom, hogy van valami országos baromfitenyésztési tanács, de ahogyan értesülök róla, ez csak papíron van meg, tudomásom szerint, üléseket sem tart, legfeljebb néha kiállítást szokott rendezni. Ez azonban nem elegendő. A baromfitenyésztés ügye sokkal elevenebb szervezetet kíván, olyan szervezetet, amelyben nemcsak a hivatalos közegek vannak benne, hanem az érdekeltség képviselői is, ahol lelkes szakférfiak ezt az ügyet önfeláldozóan tudják szolgálni. Ajánlom a miniszter úr figyelmébe azt a gondolatot, hogy amint csináltak közegészségügyi mintajárást például a gödöllői járásból, ennek mintájára csinálni kellene valami ilyen baromfitenyésztési mintakörzetet vagy mintajárást is. Ebben a baromfitenyésztési mintajárásban már az iskolában kellene a baromfitenyésztést tanítani úgy, mint Hollandiában. Hollandiában vannak iskolák, amelyek mellett baromfiólak vannak és a gyermekek szakszerű gyakorlati kiképzést nyernek a baromfi tenyésztésben. Egy ilyen mintakörzetben vag> mintajárásban a friss tojás összegyűjtésének problémáját kellene valahogy olyan módon megoldani, hogy az azután az ország többi részére is mintául szolgálhatna. Ugyanitt meg kellene tanítani a mintajárás gazdáit a téli ; tojástermelésre. Tudjuk, hogy nyáron Magyar- ! országon özönével van tojás, télen ellenben friss tojást nem lehet kapni. Tudomásom van • arról, hogy tavaly egy svájci kereskedő napi I -egy vágón friss tojás szállítására akart vállalkozót vagy kereskedőt kapni, sajnos, azonban nem akadt Magyarországon olyan vállalkozó vagy kereskedő, aki naponta egy va- • gon friss tojást tudott volna Svájc számára szállítani, pedig ez a szállítás nem lehetetlen, ha kellőképpen megszervezzük. Tegnap az előadó úr arra hivatkozott, hogy, sajnos, baromfiexportunk visszaesett. Valóban visszaesett a múltban, azonban örömmel állapítom meg, hogy a folyó esztendő első harmadában ismét óriási lendületet vett. Tojás- ' , ülése 1933 június 1-én, csütörtökön. 479 exportunk az idei esztendő első négy hónapjában szemben a múlt év első négy hónapja: val, 100 százalékkal emelkedett; a múlt év első harmadában ugyanis kiszállítottunk 32.366 mázsa tojást, ezzel szemben pedig az idei év első harmadában 63.243 mázsát, vagyis tojásexportunk 100 százalékkal növekedett. En a baromfitenyésztést rendkívül fontos problémának tartom, mert ez tudná kárpótolni gazdáinkat a kátyúba jutott szemtermelésért. Nagy elismeréssel vagyok a földmívelésügyi kormánynak a gazdasági oktatás terén kifejtett tevékenysége iránt, csak azt kérem, hogy azokat a bizonyos téli gazdasági tanfolyamokat, amelyek kitűnően beváltak, nem visszafejleszteni, hanem szaporítani és jobban kiépíteni kellene. Éppen ezért fájdalommal látom, hogy a költségvetésben a tavaly beállított, azt hiszem, 30.000 pengőnél 5000 pengő redukció történt. Ezek a téli gazdasági tanfolyamok nagyszerűen beváltak, s azokon f a vidékeken, ahol speciális gyümölcstermeléssel vagy szőlőműveléssel foglalkoznak, ilyenirányú téli tanfolyamokat kellene szervezni. A lakosság ezeket a legnagyobb Örömmel várja, sőt bizonyos anyagi áldozatkészségre is hajlandók egyes községek, ha ilyen tanfolyamot kapnak. Rá akarok most térni a földteherrendezés kérdésére. Én a földteherrendezés kérdését nemcsak az egyén szempontjából, nemcsak az eladósodott egyedek, gazdák, egyes emberek szempontjából tartom igen lényeges dolognak, hanem ezzel egy nagy elvi kérdés is összefügg. Ma az Alföldön azt hangoztatják azok a gazdák, akiknek nincs adósságuk, hogy: lám, ne künk volt igazunk, nem azoknak volt igazuk, akik a külterjes gazdálkodásról áttértek a belterjes gazdálkodásra, nem azoknak volt igazuk, akik mertek vállalkozni, akik mertek befektetéseket eszközölni, hanem nekünk volt igazunk, akik ragaszkodtunk az ezeréves tunya extenzív gazdálkodáshoz. Ha azoknak a gazdáknak adósságait, akik állami propaganda folytán áttértek az extenzív gazdálkodásról a belterjes gazdálkodásra, nem tudjuk valamiképpen rendezni, ha ezeknek exisztenoiáját nem tudjuk valahogy megmenteni, akkor ezek eleven hirdetői lesznek annak a gondolatnak, hogy nincs igazuk azoknak, akik •belterjes gazdálkodást hirdetnek az Alföldön, maradjunk továbbra is, ahogy ezer esztendeig volt, a külterjes gazdálkodás mellett. Ezt a nagy gondolatot kell megmenteni a belterjes gazdálkodás javára azzal, hogy a földteherirendezés kérdését valamiképpen dűlőre kell vinni. Az előadó úr azon az állásponton van, hogy a végleges rendezés ideje egyelőre még nem érkezett el; legalább is ha jól értettem, ezt mondotta tegnap. Nem tudom, mit értünk végleges rendezésen, de valami időleges rendezésre mégis csak szükség volna. Az időleges rendezés mellett a legfontosabb a kamatkérdés, mert hiszen ma már az a helyzet, hogy akik nem voltak eladósodva, a magas kamatok folytán lassanként azok ä gazdák is el fognak adósodni. En nagy hálával vagyok és a magyar gazdaközönség is nagy hálával van a kormány működése iránt, amely a kamatok eddigi leszállításában nyilvánult meg, ezen az úton azonban megállni nem lehet s én szeretném és kérem is, hogy a kamatok szállíttassanak le addig a mértékig, ameddig leszállítani kell. Már pedig addig,kell leszállítani, hogy a pénz termelő erő legyen, hogy a pénzt bele tudjuk vinni a termelő életbe. 66*
