Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

Az országgyűlés képviselőházának 191, Lázár Miklós: T. Ház! Azt hiszem, az egész j Ház érzésének és véleményének adok kifejezést, amikor megállapítom, hogy a külügyminiszter úr ezúttal a nemzet Jelkéből beszélt és a legszélesebb rétegek gondolat- és érzelemvilágát juttatta itt kifejezésre, A magyar parlamentnek ez a most eliramlott félórája, igen t. barátomnak és a külügyminiszter úrnak a felszólalása olyan időben történt meg, amikor az antantnak és a semleges államoknak legkiválóbb tollforgatói tartózkodnak fővárosunkban. Azt hiszem, hogy ennek a félórának itt elhangzott beszédei, a magyar parlamentnek ez a méltóságteljes kulturális magatartása feltétlenül bizonyságát adja előttük annak, amit különben saját szemükkel is tapasztalhatnak, hogy a trianoni Magyarország határain túl kezdődik a Balkán. (Úgy van! Ügy van!) Ma az ország szerintem legfontosabb tárcájának költségvetése került tárgyalás alá. Sohasem lelkesedtem azokért a közéleti férfiakért, akik minden tárgyi alap, minden tapasztalás és meggyőződés nélkül a gazdasági politika legsüllyedtebb időszakaiban is az ujjongó optimizmus húrjait pengették. Meg vagyok győződve arról, hogy az a túlzott optimizmus, amely felelős helyekről itt az elmúlt években elhangzott, igen sokat ártott, mert a felesigázott .várakozásokat a uagy tömegekben mindig a kiábrándulásnak, a megcsalatottságnak az érzete váltotta fel. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Mégis én, aki soha optimista beszédeket itt nem tartottam, főleg gazdasági kérdésekben nem, aminek talán legelső oka az, hogy az országnak legszegényebb kerületét képviselem a törvényhozásban és saját tapasztalataim és mindaz, amit saját szememmel láttam, nem erősített meg engem egy ujjongó optimizmus érzésében, most a gazdasági depraváció mélypontján, amelyben ma élünk és gazdaságpolitikánknak talán legsüllyedtebb idejében, mégis tárgyi bizonyítékok, saját tapasztalataim és legjobb meggyőződésem alapján állapítom itt meg, hogy mezőgazdaságunk az utolsó években határozottan előrehaladt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt itt beigazoljam. Nagy-Magyarország Csonka-Magyarország területének megfelelő területén 19 millió métermázsa búza termett. Ma itt elértük a 27 milliót és éppen azért, mert megállapítom ezalatt az időszak alatt ezt a 9 milliós többletet, nem tudom megfejteni azt a titkot, azt a rejtélyt, hogy mégis CsonkaMagyarországnak ezen a területén, dacára a sokmillió plusz búzatermésnek, amint azt a miniszter úr jól tudja, télen és koratavasszal még mindig inségzónák voltak. (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) Tengeriben és burgonyában is jelentékenyen előrehaladtunk, nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is és sokkal kevésbbé a vetésterületek növekedésében, mint a búzánál. Azt is meg kell állapítanom, hogy az a fiatal agrárnemzedék, kisgazdasortól felfelé, amelyik most nő fel és nőtt fel, határozottan olyan mezőgazdasági kultúrával, olyan becsvággyal, szorgalommal, elhatározottsággal dolgozik ezeknek az irgalmatlan időknek ellenére, amely már-már a hősiességgel határos. Ha azt nézzük, hogyan nézett ki mezőgazdaságilag mindnyájunk eszménye és álma, a boldog régi Nagy-Magyarország, akkor elfogulatlanul meg kell állapítanom, hogy magára hagyatva, úgyszólván a maga erejére utalva, ez az agrártársadalom, annak ellenére, hogy hosszú évek óta nincs az agrártermékeknek konjunktúrája, példátadó módon, jobb mívelési móddal nagyobb mezőgazdasági kultúrával, intenülése 1933 június l-én, csütörtökön. 473 zívebb trágyázással és a mezőgazdasági eszközöknek sokkal fokozottabb figyelembevételével dolgozik. Mi itt erről az oldalról, de a tulsú oldalról is, különösen a földmívelésügyi tárca kiváló előadója, Marschall Ferenc t. barátom, ismételten rámutattunk arra, hogy a földmívelésügyi minisztérium első kötelessége éppen az agrártermelés irányítása. Szisztematikusan azon kell lenni, hogy az egész agrártársadalom és a mezőgazdasági termelés beleilleszkedjék a megváltozott viszonyokba, a piacok szerint termeljen és egy helyes termelési politika útjára lépjen. Az utóbbi 2—3 év óta bizonyos termelési ágakban határozottan megállapíthatjuk, hogy a földmívelésügyi minisztérium r igyekszik erre a helyes termelési útra irányítani az egyes mezőgazdasági ágakat. T. Képviselőház! Én három csoportra osztom a mezőgazdasági termelési ágakat. Vannak termeivényeink, amelyeknek sorsa kizárólag értékesítési probléma. Ilyen például a bor. Vannak azután termeivényeink, amelyeknél a termeivény sorsa és jövője termelési és egyúttal értékesítési probléma. A legutóbbi évek tapasztalatai után azt látjuk, hogy azok a búzaféleségek, amelyek a három nagy termelő vidéken, az Alföldön, a Dunántúlon ás a Dombos Felvidéken, illetve az északi vidékeken termeltetnek, ma már alkalmazkodva a külföldi piacokhoz és a klimatikus viszonyokhoz, menynyiség és minőség tekintetében évről évre jobban megfelelnek. Meg vagyok győződve arról, hogy az a külföld, amely geografiailag kényszerítve lesz, hogy mégis tőlünk szerezze be búzaszükségletét, hogyha mi külső megjelenésében, belső minőségében és árban egységesített búzatipusokkal lépünk fel, nem mellőzheti a magyar piacot. Itt a termelési probléma megoldásával együtt megoldódik az értékesítési probléma is, amely iránt éppen az ülés elején felszólalt Farkas Tibor barátom annyi aggodalmat árult el. Ausztria évente 3 millió, Csehszlovákia 6—7—8 millió Olaszország pedig 10 millió métermázsa búzabevitelre szorul. Ha. most azt nézem, hogy itt húszmillió métermázsa magyar búza elhelyezéséről van szó, akkor nem tudom elhinni azt, hogy amikor az amerikai búza az első európai kikötőben 3 P 40 fillérrel drágább, mint a magyar búza, ha mi külső megjelenésében és belső minőségében egalizált és kitűnő egységesített búzatipusokkal lépünk fel a oiacon, hogy akkor a magyar búza hoszszú ideig mellőzhető lesz. Pillanatokra, órákra, évekre lehetnek gazdasági háborúk a világon, de lehetetlen, hogy a népek életösztöne keresztül ne törjön minden akadályon és a népek ne ott vásárolják a maguk elsőrendű, primer életszükségletüket, ahol a legjobbat a legolcsóbban kapják. Nekünk az a kötelességünk, hogy összeszorított fogakkal, fájdalom, üres zsebbel, a. legnagyobb megpróbáltatások idején is tovább dolgozzunk itt a búzatermelés egységesítésén, amely, hiszem, hogy három éven belül be lesz fejezve és három év után már nagy tömegekben léphetünk fel az egységesített, úgy külső

% megjelenésében, mint belső minőségben kifogástalan búzatipussal a piacokon. Mint ahogyan a világháború után^ tíz évvel a nagv tömegek kiábrándultak a háborús vérontásbói, ugyamígy nem kell hosszú időt adjunk neki, hogy a gazdasági háborúnak ez . után a tömegáldozata után egész Európa minden dolgozó tarßadalma ugyan-