Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

474 Az országgyűlés képviselőházának 11 ilyen érzésekkel gondoljon vissza erre a brutális, érthetetlen, egymást gyilkoló gazdasági háborúra, amely most folyik. Ugyanaz a metódus, mint a búzánál, kell hogy úrrá legyen a bab, tengeri és burgonyatermelésnél is*. A második legfontosabb mezőgazdasági termelési águnk a szőlőgazdaság. Ehhez a kérdéshez nemcsak, mint egyik történelmi szőlőterület képviselője szólok hozzá, hanem úgyis, mint a Magyar Szőlőgazdák Országos Szövetségének, tehát a legnagyobb szőlőgazdaérdekeltségnek elnöíke. Engedje meg nekem az igen t. földmívelésügyi miniszter úr, akihez boldog fiatalkorunk elmúlhatatlan emlékei fűznek, hogy szabolcsi őszinteséggel megmondjam neki, hogy azok a programmbeszédek, azok a nyilatkozatok és Ígéretek, amelyek a szőlősgazdatársadalom széles rétegeit nagy reménységgel töltötték el a t. kormány működése iránt, az utolsó hónapokban, mint ősszel a levelek, elszáradtak és lehulltak. A miniszter úr, aki maga is szőlőtermelő és szőlőgazda volt, tudja, hogy a szőlőtermelés ma nagyobb és drágább szenvedély, mint akár a kártya, akár a lóverseny, vagy; akár másmilyen nemesebb passzió. És mégis vallom, hogy a szőlőgazdaság azok közé a gazdasági ágak közé tartozik, amelyeket igenig nia is rendbe lehet hozni. A szőlőgazdaság- termékeit a legnagyobb részben nem tángálják semmi tekintetben a világpiaci árak akkor, ha céltudatos kormánypolitikával, amelyben nem szabad, hogy egyedül maradjon a földmívelésügyi miniszter úr és amelyben a pénzügyi kormánynak is támogatnia kell a földmívelésügyi miniszter urat, a bei-fogyasztásnak emelésére helyezzük a legnagyobb súlyt. (Ugy f?o,n! Úgv van!) Egv néldával is szolgálok. Öt év óta folyt itt egy Don Quixiote-i küzdelem a borfogyasztási adó leszállítása érdekében. Együtt volt ebben a kérdésben az egész Ház pártkülönbség nélkül. És mégis, mit láttunk? Azt kellett tapasztalnunk, hogy öt évig hiába döngettük a pénzügyminisztérium ajtaját, az a megfagyott és megdermedt bürokrácia, amely ott éppen ebben az osztályban uralkodik és kormányoz ebben az országban, mindig újabb és újabb érvebet hozott fel nem a mi bizonyítékaink megdöntésére, hanem szerintem egyedül a maguk nélkülözhetetlenségének bizonyítására. És mi történt? A kormány leszállította a borfogyasztási adót 50%-kai és bekövetkezett az, amit öt év óta hirdettünk. hogy 47%-os emelkedés áll be a fejkvótánál és az állam sem vesztett semmit, ellenben 47%-kai emelkedett a borfogyasztás Magyarországon. T. Képviselőház! Vallom és hiszem azt, hogy igenis el lehet tüntetni a zavaró körülményeket, hogy a szőlőgazdálkodás, amelyből egymillió magyar lélek közvetve vagy közvetlenül él, ne legyen irreális és deficites. Itt hozzá kell tennem azt, hogy tényleg az a borpropaganda, amelyet a borvidéki képviselők blokkja — mindenki a saját működéisi terén — fejtett ki, határozottan javuló közhangulatot eredményezett a borfogyasztás irányában és ez magával hozta azt, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken emelkedett a borfogyasztás. Azt hiszem, t. miniszter űr, hogy nem a szőlőgazdálkodás újjászervezése az elsőrangú sorsdöntő lépés, sőt meg vagyok róla győződve, hogy elsősorban az értékesítés terén mutatkozó hibák kiküszöbölésére van szükség. Néni tartomi szerencsésnek és helyesnek a 1. ülése 1933 június 1-én, csütörtökön. hegyközségi törvény előtérbe állítását, bár az a hegyközségi törvénytervezet, amelyet a f. földmívelésügyi kormány most fog benyújtani, sokkal egészségesebb és sokkal jobb, mint az a hegyközségi szervezet, amellyel 3, vagy 4 esztendeig maltretirozták az ország összes borvidékeit. A hegyközségi törvény újabb terheket jelent, ezekben az időkben pedig ellenérték nélkül senki sem visel újabb terhet. Az értékesítés terén pedig komoly előnyt a hegyközség nem nyújt. A bortörvénytervezet, amelyet szerencsés voltam; teljes egészében végigtanulmányozhatni, igen megfelelő törvény, mert végigvonul rajta a miniszter úrnak az a régi programmja, hogy a minőségi termelés útia felé egyengeti a szőlősgazda-társadalmat, (Helyeslés a baloldalon.) simul a megváltozott viszonyokhoz és tényleg előmozdítja a drágábban dolgozó történelmi területek borainak jobb értékesítését. Még egy nagyon fontos pontja van a bortörvénynek, amelyet én a magam részéről a legnagyobb elismeréssel fogadok, mert egy igen régi óhajunkat valósítja meg és ez a sűrített must felhasználásának ügye. Mit jelent ez

1

? Azt, hogy a szüretek eshetőségeitől függetleníti a kvalitásos borvidékeket. De^ nem is állhattunk volna tovább a Franciaországban évszázadok előtt propagált, de azóta teljesen megváltozott úgynevezett tiszta bortermelés mellett, mert ha minden konkurrens piacon minden országban szeszeinek és cukroznak, akkor lehetetlenség, hogy mi bírjuk a konkúrrenciát a magunk becsületes és tiszta borával. Bátor vagyok a t. miniszter urat figyelmeztetni arra, hogy egész sor kitűnő wermouthot is készítenek Magyarországon; vannak köztük egészen brilliáns márkák, ezeket azonban hendikepeli - az, hogy a wermouthnál és a Cinzanonál meg van engedve úgy Franciaországban, mint Olaszországban a szeszelés és a eukrozás, nálunk pedig nincs megengedve, tehát nemcsak külföldön nem tudnak ezek a kitűnő wermouthok a francia wermouthtal, vagy az olasz Cinzanoval konkűrrálni hanem itt belföldön is ezek teljesen lekonkürrálják a magyar wermouthot. Itt talán az lehetne a megoldás, hogy miután bortörvényünk a belföldön természetesen száz százalékig érvényesül, amit én helyesnek is tartok, •— nyomban fogok a borhamisításról is szólni — ellenben a külföldre vonatkozólag a származási helyek törvényei illetékesek és így az olasz és francia hasonló italok itt a vám dacára árban olcsóbbak, mint a mi itthon gyártott wermouthunk, ha lehetőség van rá, akkor meg kellene engedni belföldi viszonylatban az ilyen boroknál a szeszelést és a cukrozást, vagy pedig egyenlő elbánás elvénél fogva az olasz és francia borokra vonatkozólag is el kell tiltani, különben sem belföldön, sem külföldön velük konkűrrálni nem tudunk. T. Ház! Mi, a borérdekeltségek kívánjuk, hogy mindaz a szeszes ital, ami forgalomba kerül, ha csak egy lehetőség van rá, borból állíttassék elő. Nagyon jól tudjuk, hogy amit most mondtam, az egy élő törvénynek, az 1921 : XLI. tc-nek revízióját jelenti, még pedig úgy, hogy az élvezeti szesz, pálinka, likőr és rum a belső szükséglet ellátásában partidpáljon, mert ez a körülmény zárja ki a szőlőgazdaságot abból a régi szerepkörből, amelyet egyedül és kizárólag neki kell betöltenie. Elismerésemet kell kifejeznem és köszönöm a t. földmívelésügyi kormánynak, hogy a tokaji borok márkázásának ügye végre çlérke-