Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1933 május 31-én, szerdán. 461 igenis, eldicsekedhessünk, hogy rámutathassunk arra, hogy a magyar mezőgazdasági kultúra nem 10, és nem 50 évnek, hanem 200—300 évnek iaz eredménye, itt már akkor beszéltünk gazdasági szakoktatásról, amikor sem Dániában, sem Németországban, sem máshol a nyugati államokban hasonló szakoktatásról szó sem volt. Ennek dokumentumait ott találjuk a Mezőgazdasági Múzeum könyvtárában s a földművelésügyi miniszter úr feladata, sőt kötelessége, hogy a magyar mezőgazdaságnak ezen historikus törekvéseiről és eredményeiről & kultúrvilágot tájékoztassuk. (Helyeslés. ) T. Ház! A vízüggyel kapcsolatban csupán annyi jelentenivalóm van, hogy a kiadások főösszege talán 50.000 pengővel több, mint a múlt esztendőben. Itt azonban hozzá kell fűznöm azt, hogy a transzferalapban még kereken 4 millió pengő áll a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezésére, amely összeget a kormány kölcsön alakjában fogja az egyes vízitársulatoknak kiadni. Az állam • kezelése alatt nem álló vízfolyásokra (Farkasfalvi Farkas Géza: Mostohagyermek még mindig!) — tudom, hogy Farkas képviselő urat ez a téma. nagyon érdekli — a törvény által kilátásba helyezett évi 1*8 millió pengő helyett ennek az összegnek csakí egytized része volt a költségvetésbe felvehető. Az ínségakcióval kapcsolatban rendelkezésre bocsátott 1*7 millió pengőnek egyrésze azonban szintén erre a célra fordíttatott, amit valószínűleg méltóztatnak tudni. (Mozgás és zaj.) Mindenesetre igen fontos témája ez az érdekelt vidékeknek, amelyek igen sokat szenvednek a rakoncátlan vizek, patakok kiöntése által, (Ügy van! Ügy van) mert igen nagy gazdasági károk származnak abból, hogy ennek a kérdésnek rendezésére a megfelelő költségvetési fedezetet nem találjuk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Eza legjobb ínségmunka, mert a munkások kapják az egész összeget és nem a kartellek.) Méltóztassanak megengedni, hogy a gyümölcstermelésről, illetőleg a gyümölcskertészetről is néhány szót szóljak. Gyümölcstermelésünk fejlesztése, illetve tökéletesítése a mostani földmívelésügyi miniszter úrnak igen kedvelt és igen dédelgetett gondolata. Erre mutat, hogy a kormány új beruházási programmjában is sikerült mintegy 500.000 pengőt erre a célra biztosítani, hogy új gyümölcsösöket létesítsenek. Szó van 1300 katasztrális holdnyi területnek egynemű almával, 620 katasztrális holdnyi területnek egynemű szilvával, 75 katasztrális holdnyi területnek őszibarackkal való betelepítéséről. Nagy örömmel üdvözlöm ezt az akciót, de fel szeretném hívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy necsak az újonnan telepítendő gyümölcsösökkel törődjünk, hanem a régi gyümölcsösökkel is, az ország régi gyümölcsöseivel is, amelyeknek nagy értékét konzerválnunk kell. Nehogy újat csináljunk, a régit pedig elhanyagoljuk! Ezt főleg a gyümölcsfaápolási és védekezési tanfolyamok nagyarányú kiépítésével óhajtja a földmívelésügyi miniszter úr szolgálni. Ebben a keretben néhány érdekes adatot fogok itt felolvasni: (Halljuk! Halljuk!) 1927 óta összesen 30.000 résztvevő oktattatott ki és 3893 gyümölcsösben 100.000-nél több gyümölcsfa vétetett kezelés alá. Ez igen szép eredménye a földmívelésügyi kormánynak, aminek hatása mutatkozik abban, hogy ma már az országnak sok vidékén olyan exportanyagot tudunk előállítani, amely Európának bármely piacán, bármely versenytárssal szemben, egészen nyugodtan helyet foglalhat. Igen nagy gondot fordít a földmívelésügyi miniszter úr a megfelelő csomagolásnak tanítására. E körül voltak az utóbbi esztendőkben a legnagyobb bajok. Gyönyörű gyümölcs meg nem felelő csomagolásban került a külföldre, ahol természetesen megfelelően nem lehetett értékesíteni. Ebből a magyar közgazdaságnak, a mezőgazdaságnak nagy kára származott. A szőlészettel és borászattal kapcsolatban jelenteni vagyok bátor, hogy két nagyjelentőségű törvényjavaslat fekszik jóformán készen a földmívelésügyi miniszter úr fiókjában. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a hegyközségekről szóló törvény novellája, a másik pedig a bortörvény novellája. Meg vagyok arról győződve, hogy mind a két törvényjavaslat rendkívül nagy lépést fog jelenteni szőlő- és borgazdálkodásunk terén, különösen azért, mert meg fogja teremteni a szőlőgazdálkodásnak, autonóm szervét hogy ők magúk igazgathassák magukat, maguk törődhessenek a maguk dolgával, szóval önkormányzati hatáskörben is eljárhassanak, ami^ mindenesetre szőlőtermelésünknek fejlődését és haladását fogja biztosítani. Kötelességem megemlékezni a borfogyasztási adó hatásáról. Napról-napra azt olvasom mindenféle publikációban, hogy a borfogyasztási adó 50 százalékos leszállításának semmiféle hatása nem mutatkozott. (Ellenmondások.) Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy e tekintetben igenis a legnagyobb súlyt kell helyeznünk a belső piacra, mert itt a fogyasztás emelkedik és a borfogyasztási adó leszállításának eredménye, hogy a fejkvóta a borfogyasztásnál 25 literről 40 literre emelkedett. Ez szakértői megállapítás szerint egyrészt a borfogyasztási adó leszállításának, másrészt, méltóztatnak talán koneedálni, a termelői kiméréseknek tudható be. A mezőgazdasági termelés tulajdonképpeni előbbrevitelének költségvetési tételeit a 12. cím alatt méltóztatnak megtalálni. Itt^ 7*7 millió pengő kiadás lett az új költségvetésben előirányozva, ami 1*1 millió pengős többletet jelent a folyó évi költségvetéssel szemben. A terveknek, elgondolásoknak, eredményeknek egész sora tarul fel előttünk e költségvetési fedezet számoszlopai mögött. A búza termelési szempontból való további kiépítése képezi e részben a földmívelésügyi kormány legfontosabb tevékenységét. A búzatermelés átszervezésére 1931. Őszén 270 vágón, 1932. őszén pedig 350 vágón minőségi búzavetőmag osztatott ki. A szaporulatot figyelem be véve, ebben az évben már mintegy 1400—1500 vágón minőségi búzavetőmag áll a kormány rendelkezésére. Hogy a búzaminőség megjavítására irányuló akció helyes nyomokon halad, ennek illusztrálására vagyok bátor hivatkozni arra, hogy a múlt évi országos csapásként jelentkező rozsdabetegséggel szemben a földmívelésügyi minisztérium által kiválasztott fajták olyan ellenállást tanúsítottak, mint «emmiféle más búzafajta ebben az országban. Komoly bizonyítéka ez annak, hogy az illetékes szakközegek igen helyesen választották ki azokat a fajtákat, amelyek az ilyen betegséggel szemben a legnagyobb ellenállóképességet tanúsítják. A burgonyatermelés terén is a földmívelésügyi kormány ugyanazokat a szempontokat kívánja szem előtt tartani és érvényesíteni, mint a búzatermelés terén, Idáig az országban ter63*