Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

460 Az országgyűlés képviselőházának tatás, tanítás nyújthat a mi gazdaközönsé­günknek. T. Ház! Sok szó esik mostanában általában a mezőgazdasági szakoktatásról. Ma délután is a kultusztárca vitája folyamán hallottunk né­hány megjegyzést a mezőgazdasági szakokta­tásról. Valósággal divattá lett a mi mezőgaz­dasági szakoktatásunkat kritizálni. En ezekre a kritikákra három tény megállapításával akarok válaszolni. Az egyik a következő. Meg­emlékeztem itt a mezőgazdaság nagy belső fejlődéséről. Méltóztatnak gondolni, hogy ez a fejlődés csak úgy magától következett be, hogy itt a magyar mezőgazdasági és népies okta­tásnak ezen a téren semmi eredménye nincs. Igenis állítom, hogy az, hogy ezekhez az ered­ményekhez mi hozzájutottunk, igenis a mező­gazdasági szakoktatásnak és népies oktatásnak igen nagy eredménye. (Pintér László: Er­deme!) Másodsorban rámutathatok arra, hogy amikor Magyarországon ötmillió ember él a mezőgazdaságban családtagostól, mindenestül együtt és körülbelül egymillió kisember fog­lalkozik Magyarországon mezőgazdasággal, méltóztassék erre a számra figyelni, Ötmillió és egymillió, ugyanakkor a felső-, közép- és alsó fokú gazdasági szakoktatási intézményeink tanerőinek összlétszáma mindössze 147. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ebben az akadémiák is benne vannak?) Mindenki benne van: 147. Itt a mezőgazdasági szakoktatásnál tehát igazán nem lehet arról beszélni, amit ma délután a kultuszminiszter úrtól hallottunk, hogy itt oktatásügyi intézményeink túl van­nak méretezve. 147 tanerővel ellátni az egész mezőgazdasági oktatást, nemcsak a gyerme­kek nevelését, (Ulain Ferenc: Kereskedelmi iskolai tanár négyszerannyi van!) hanem a felnőttek mezőgazdasági oktatását is, erre iga­zán nem lehet azt ráfogni, hogy a mezőgazda­sági szakoktatás túl van méretezve. A harmadik tény, amelyre rá akarok mu­tatni, az, hogy ma sokan járják a falut, de méltóztassék elhinni nekem, hogy minden ha­tás elmúlik, akár kormánypárti, akár ellen­zéki járja a falut, minden politikai hatás el­múlik idővel (Popper Sándor: Tapasztalják már! — Derültség.) A t. képviselő úr is ta­pasztalni fogja. Azt akarom konstatálni, hogy a képviselő úrról is meg fognak feledkezni, meg fognak feledkezni arról a hatásról, ame­lyet esetleg odakinn gyakorolt, egy dologban azonban nem fog sohasem megfeledkezni a falusi nép arról a hatásról, amelyet egy-egy ügyes gazdasági előadás kinn a vidéken pro­dukál. (Ügy van jobbfelől) Tanuja vagyok annak, hogy 10—15 év múlva is megemlékez­nek egy-egy ügyes gazdasági vándortanító, egy-egy ügyes gazdasági vándortanár előadásá­ról, de az azután ügyes legyen, a nép nyelvén tudjon beszélni és ott fogja meg a gazdasági kérdéseket, ahol kell, ne száraz tankönyvi anyagot adjon, hanem kontaktusban állva az élettel, igenis, meg tudja tanítani a népet arra, amire kell. Ne történhessék meg, ami például békében megtörtént, hogy egyszer jelen vol­tam egy ilyen gazdasági előadáson, ahol egy gazdasági szaktanár órákon keresztül^ magya­rázta annak a nyomorult falusi népnek a kendertermelés előnyeit és csak órák múlva és az előadás befejeztével sült ki, hogy az egész vidéken kilométernyire egy tenyérnyi víz sines. Természetesen ez a magyarázata annak, hogy amikor egy gazdasági tanár, vagy tanító kimegy és nem informálódik an­nak a falunak kulturális, gazdasági és egyéb 190. ülése 193$ május 31-én, szerdán. szükségleteiről, egyáltalában arról az adott­ságról, amire még egy tanítónak vagy tanár­nak is — hiába — számítania kell. Szeretném felhívni a földmívelésügyi mi­niszter úr figyelmét a népies gazdasági tan­folyamok nagy jelentőségére. Utalni szeretnék arra, hogy ma, amikor nagyon nehéz stabil gazdasági intézmények létesítésére megfelelő összegeket előteremteni, nem helyesebb-e azt az előteremthető összeget ilyen népies gazda­sági tanfolyamok rendezésére használni fel, hogy sokkal nagyobb eredményekkel dolgoz­hassanak, hiszen Németországban és Ameri­kában az úgynevezett gazdasági vándortaní­tók intézménye rendkívüli módon bevált, igen kevés pénzzel igen nagy eredményeket lehet elérni. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A mezőgazdasági szakoktatás ügyétől elválaszthatatlan a magyar mezőgaz­dasági kísérletügy, hiszen ennek a tudomá­nyos eredményeit kell, hogy aprópénzre váltsa tulajdonképpen a szakoktatás, örömmel je­lentem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr érdeme, hogy a kísérletügy költségvetése a folyó évi állapottal szemben csaknem 100.000 pengős emelkedést mutat. Az Alföld agrogeo­lógiai tanulmányozására a folyó évi 40.000 pengővel szemben 60.000 pengő vétetett fel, műtrágyázási kísérletekre a folyó évi 20.000 pengővel szemben 40.000 pengő, a búza- és lisztminőségi vizsgálat költségeire a régi 20.000 helyett 50.000, a növényvédelmi szolgá­lat kiépítésére a folyó évi 50.000-rel szemhen pedig 158.000 pengő. (Helyeslés.) T. Ház! Ma egyike a legfontosabb problé­máknak a (növényvédelmi szolgálat kiépítése, de főleg decentralizálása, mert enélkül tulaj­donképpen itt a termelés átszervezéséről, ter­melési intézkedésekről nem is lehet beszélni, ha ugyanakkor a növényvédelmi szolgálatot meg nem szervezzük, s főleg nem decentralizáljuk. Ue ettől eltekintve, az utóbbi időben különböző zárványszerűen fellépett kártevők, szerecsen­poloska, kaliforniai pajzstetű, amelyek egész termelési, ágakat és egész vidékeket tesznek tönkre, (UlainFerenc: Traktor-akció!) elhalaszt" hataÜanná teszik, hogy a növényvédelem és növényegészségügyi szolgálat azt egész ország­ban kiépíttessék. A földmívelésügyi miniszter úr, igen helyes elgondolással, kapcsolatba hozza a növényegészségügyi szolgálatot a szakokta­tási intézményekkel. Azt hiszem, ezáltal két in­tézmény nyer: a szakoktatás intézménye azzal, hogy egy rendkívül praktikus dolgot fog a maga részéről előmozdítani, viszont a növény­védelmi szolgálat nyer ia szakoktatási intézmé­nyekkel, hogy a tudománynak és kísérleti ügy­nek kész eredményeit viheti át az életbe. T. Ház! Egy kis dolog, de meg kell emlé­keznem a Mezőgazdasági Múzeumról, amelyről — noha talán tíz éve adom elő a földmívelés­ügyi tárcát — sohasem emlékeztem meg. Muzeá­lis dolgokról nem szoktunk beszélni, pedig egyike legszebb intézményeinknek, csak azért emlékezem meg, mert a földmívelésügyi minisz­ter úrnak szeretném figyelmébe ajánlani, hogy ebben a múzeumiban egy 35.000 kötetes mezőgaz­dasági könyvtár van. Erről az országban jófor­mán senki^ sem tud s a publikum nem fér hozzá Kérem, méltóztassék ennek a könyvtárnak igen nagy értékeit a Dublikum részére megnyitni és megfelelő bibliográfiáról gondoskodni, már csak azért is, mert a jövő esztendőben Buda­pesten fog lezajlani a nemzetközi mezőgazda­sági kongresszus és azt hiszem, ez jó alkalom arra, hogy azzal a nagy értékkel, aimeTy ott van,

Next

/
Oldalképek
Tartalom