Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

460 Az országgyűlés képviselőházának tatás, tanítás nyújthat a mi gazdaközönségünknek. T. Ház! Sok szó esik mostanában általában a mezőgazdasági szakoktatásról. Ma délután is a kultusztárca vitája folyamán hallottunk néhány megjegyzést a mezőgazdasági szakoktatásról. Valósággal divattá lett a mi mezőgazdasági szakoktatásunkat kritizálni. En ezekre a kritikákra három tény megállapításával akarok válaszolni. Az egyik a következő. Megemlékeztem itt a mezőgazdaság nagy belső fejlődéséről. Méltóztatnak gondolni, hogy ez a fejlődés csak úgy magától következett be, hogy itt a magyar mezőgazdasági és népies oktatásnak ezen a téren semmi eredménye nincs. Igenis állítom, hogy az, hogy ezekhez az eredményekhez mi hozzájutottunk, igenis a mezőgazdasági szakoktatásnak és népies oktatásnak igen nagy eredménye. (Pintér László: Erdeme!) Másodsorban rámutathatok arra, hogy amikor Magyarországon ötmillió ember él a mezőgazdaságban családtagostól, mindenestül együtt és körülbelül egymillió kisember foglalkozik Magyarországon mezőgazdasággal, méltóztassék erre a számra figyelni, Ötmillió és egymillió, ugyanakkor a felső-, közép- és alsó fokú gazdasági szakoktatási intézményeink tanerőinek összlétszáma mindössze 147. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ebben az akadémiák is benne vannak?) Mindenki benne van: 147. Itt a mezőgazdasági szakoktatásnál tehát igazán nem lehet arról beszélni, amit ma délután a kultuszminiszter úrtól hallottunk, hogy itt oktatásügyi intézményeink túl vannak méretezve. 147 tanerővel ellátni az egész mezőgazdasági oktatást, nemcsak a gyermekek nevelését, (Ulain Ferenc: Kereskedelmi iskolai tanár négyszerannyi van!) hanem a felnőttek mezőgazdasági oktatását is, erre igazán nem lehet azt ráfogni, hogy a mezőgazdasági szakoktatás túl van méretezve. A harmadik tény, amelyre rá akarok mutatni, az, hogy ma sokan járják a falut, de méltóztassék elhinni nekem, hogy minden hatás elmúlik, akár kormánypárti, akár ellenzéki járja a falut, minden politikai hatás elmúlik idővel (Popper Sándor: Tapasztalják már! — Derültség.) A t. képviselő úr is tapasztalni fogja. Azt akarom konstatálni, hogy a képviselő úrról is meg fognak feledkezni, meg fognak feledkezni arról a hatásról, amelyet esetleg odakinn gyakorolt, egy dologban azonban nem fog sohasem megfeledkezni a falusi nép arról a hatásról, amelyet egy-egy ügyes gazdasági előadás kinn a vidéken produkál. (Ügy van jobbfelől) Tanuja vagyok annak, hogy 10—15 év múlva is megemlékeznek egy-egy ügyes gazdasági vándortanító, egy-egy ügyes gazdasági vándortanár előadásáról, de az azután ügyes legyen, a nép nyelvén tudjon beszélni és ott fogja meg a gazdasági kérdéseket, ahol kell, ne száraz tankönyvi anyagot adjon, hanem kontaktusban állva az élettel, igenis, meg tudja tanítani a népet arra, amire kell. Ne történhessék meg, ami például békében megtörtént, hogy egyszer jelen voltam egy ilyen gazdasági előadáson, ahol egy gazdasági szaktanár órákon keresztül^ magyarázta annak a nyomorult falusi népnek a kendertermelés előnyeit és csak órák múlva és az előadás befejeztével sült ki, hogy az egész vidéken kilométernyire egy tenyérnyi víz sines. Természetesen ez a magyarázata annak, hogy amikor egy gazdasági tanár, vagy tanító kimegy és nem informálódik annak a falunak kulturális, gazdasági és egyéb 190. ülése 193$ május 31-én, szerdán. szükségleteiről, egyáltalában arról az adottságról, amire még egy tanítónak vagy tanárnak is — hiába — számítania kell. Szeretném felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a népies gazdasági tanfolyamok nagy jelentőségére. Utalni szeretnék arra, hogy ma, amikor nagyon nehéz stabil gazdasági intézmények létesítésére megfelelő összegeket előteremteni, nem helyesebb-e azt az előteremthető összeget ilyen népies gazdasági tanfolyamok rendezésére használni fel, hogy sokkal nagyobb eredményekkel dolgozhassanak, hiszen Németországban és Amerikában az úgynevezett gazdasági vándortanítók intézménye rendkívüli módon bevált, igen kevés pénzzel igen nagy eredményeket lehet elérni. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A mezőgazdasági szakoktatás ügyétől elválaszthatatlan a magyar mezőgazdasági kísérletügy, hiszen ennek a tudományos eredményeit kell, hogy aprópénzre váltsa tulajdonképpen a szakoktatás, örömmel jelentem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr érdeme, hogy a kísérletügy költségvetése a folyó évi állapottal szemben csaknem 100.000 pengős emelkedést mutat. Az Alföld agrogeológiai tanulmányozására a folyó évi 40.000 pengővel szemben 60.000 pengő vétetett fel, műtrágyázási kísérletekre a folyó évi 20.000 pengővel szemben 40.000 pengő, a búza- és lisztminőségi vizsgálat költségeire a régi 20.000 helyett 50.000, a növényvédelmi szolgálat kiépítésére a folyó évi 50.000-rel szemhen pedig 158.000 pengő. (Helyeslés.) T. Ház! Ma egyike a legfontosabb problémáknak a (növényvédelmi szolgálat kiépítése, de főleg decentralizálása, mert enélkül tulajdonképpen itt a termelés átszervezéséről, termelési intézkedésekről nem is lehet beszélni, ha ugyanakkor a növényvédelmi szolgálatot meg nem szervezzük, s főleg nem decentralizáljuk. Ue ettől eltekintve, az utóbbi időben különböző zárványszerűen fellépett kártevők, szerecsenpoloska, kaliforniai pajzstetű, amelyek egész termelési, ágakat és egész vidékeket tesznek tönkre, (UlainFerenc: Traktor-akció!) elhalaszt" hataÜanná teszik, hogy a növényvédelem és növényegészségügyi szolgálat azt egész országban kiépíttessék. A földmívelésügyi miniszter úr, igen helyes elgondolással, kapcsolatba hozza a növényegészségügyi szolgálatot a szakoktatási intézményekkel. Azt hiszem, ezáltal két intézmény nyer: a szakoktatás intézménye azzal, hogy egy rendkívül praktikus dolgot fog a maga részéről előmozdítani, viszont a növényvédelmi szolgálat nyer ia szakoktatási intézményekkel, hogy a tudománynak és kísérleti ügynek kész eredményeit viheti át az életbe. T. Ház! Egy kis dolog, de meg kell emlékeznem a Mezőgazdasági Múzeumról, amelyről — noha talán tíz éve adom elő a földmívelésügyi tárcát — sohasem emlékeztem meg. Muzeális dolgokról nem szoktunk beszélni, pedig egyike legszebb intézményeinknek, csak azért emlékezem meg, mert a földmívelésügyi miniszter úrnak szeretném figyelmébe ajánlani, hogy ebben a múzeumiban egy 35.000 kötetes mezőgazdasági könyvtár van. Erről az országban jóformán senki^ sem tud s a publikum nem fér hozzá Kérem, méltóztassék ennek a könyvtárnak igen nagy értékeit a Dublikum részére megnyitni és megfelelő bibliográfiáról gondoskodni, már csak azért is, mert a jövő esztendőben Budapesten fog lezajlani a nemzetközi mezőgazdasági kongresszus és azt hiszem, ez jó alkalom arra, hogy azzal a nagy értékkel, aimeTy ott van,