Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1933 május 31-én, szerdán. 459 T. Ház! (Szántszándékkal bocsátottam előre ezeket az állattenyésztés terén mutatkozó ha­talmas eredményeket, amelyek, azt hiszem, be­szédesen cáfolják azt az általában elterjedt hiedelmet vagy azt az állítást, hogy a magyar gazdának nincs érzéke a haladás és a fejlődés iránt. A magyar gazdát ma mindenki oktatja, mindenki tanítgatja. (Reisinger Ferenc: Az egységespárt! — Musa István: Ez volt a ibaja! — Zaj. — Elnök csendet.) Én nem a mélyen t. képviselő úrra vonatkoztatom az oktatást, de azt hiszem, napról-napra méltóztatik látni, hogy mindenki tanácsokat ad a gazdának, hogy így termeljen, így gazdálkodjék. Méltóz­tassék meggyőződve lenni arról, hogy ha egy gazda valamely termelési ágban a rentabilitást biztosítani tudja, £IZ £t gazda a zsebén keresztül, az önérdek felismerésén keresztül megteszi a maga részére megfelelő intézkedéseket. Min­denesetre a rentabilitás a fő, mert méltóztas­sék tudomásul venni, hogy a mezőgazdaság nem karitatív intézmény, nem szociális akció, hanem megfelelő munka, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely éppúgy, mint minden más termelési ág, joggal megkívánhatja, hogy a termelési költségek ellenértékét megkapja. (Propper Sándor: Azért minden jó tanácsot el lehet fogadni!) Ezek a fejlődési eredmények. Ezzel szem­ben éppen, mert a rentabilitásról beszélek, fáj­dalommal kell konstatálnom az állattenyész­tés terén a rentabilitás nagy visszaesését, külö­nösen az export terén. Azt látjuk, hogy vágó­és igásállatexportunk értéke 1930-ban 187 mil­lió pengőt tett ki, a múlt esztendőben ellenben már csak 44 millió pengőt, baromflkivitelünk 1930-ban 48-5 milüó pengőt tett ki, a múlt esz­tendőben pedig kereken 24 millió pengőt. Ép­pen az előbb beszéltem vajexportunk örvende­tes fejlődéséről, de méltóztassék megnézni, hogy a vajexport terén is, nem a mi hibánkból, hanem a különböző kontingensrendszerekből és a vámpolitikából kifolyólag (Propper Sándor: Autarkiából!) milyen a helyzet. Méltóztatott itt, azt hiszem, a berlini vajárjegyzésrőli be­szélni. Egy márka 80 pfennig a vaj ára és ebből az egy márka 80 Pfenniges árból 75 pfen­nig a vám. Az állattenyésztésre rentabilitásá­nak ez a visszaesése annál fájdalmasabb, mert máris látunk az országban jeleket arranézve, hogy az állatlétszám apad, tehát Magyarorszá­gon a depekoráció felé haladunk. Ezt őszintén be kell vallanunk. (Zaj és felkiáltások half elől: Adó! Hitelprobléma!) Elnök: Ismételten kérem Musa képviselő urat, maradjon csendben, különben kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokat alkalmazni. Marschall Ferenc előadó: Mélyen t. képvi­selő úr. ha az agrár dolgok at jobban méltózta­tik érteni, legyen szerencsénk, méltóztassék előadni a földmívelésügyi tárcát. (Zaj.) Én azt hiszem, tisztességesen ellátom a magam felada­tát és joggal vindikálhatom azt, hogy a mé­lyen t. képviselő úr legalább is nyugodtan meg­hallgasson. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Musa István: Mindent bevenni nem lehet! — Zaj!) Elnök: Musa képviselő urat másodszor is rendreutasítom ! Marschall Ferenc előadó: Az állattenyész­tés rentabilitásának ez. a visszafejlesztése és — mondjuk — az állatlétszám apadása vissziahat a termelésire magára is, mert hiszen egész mezőgazdasági termelésünknek ilétalapja, ftón­damentuma tulajdonképpen az állattenyésztés. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De ez szociális KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. szempontból is figyelmet érdemel, mert méltózr tassék tudomásul venni, hogy az állattenyész­tés egy kisgazda termelési ág, ez, nem a nagy­gazdáknak, nagybirtokosoknak termelési ága, hanem főleg a kisemberek foglalkozása. (Prop­per Sándor-' A kisemberek tehenét eszi meg a tehénadó! — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Kálmán István: Az aszfalttehenészetek tehenei­nek árt! — Propper Sándor: Arra is szükség van! Miért fáj az uraknak, hogy pár fillérrel olcsóbban kapnák a tejet! — Kálmán István: Biztosan van egypár tehene! — Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: A pesti proletárgyerekek nem jutnak tejhez a híres tejrendelet miatt! — Kállay Miklós föld­mívelésügyi miniszter: Éppen ezáltal fognak tejet kapni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Marschall Ferenc előadó-' T. Ház ! Az állat­egészségügyi címre áttérve, e cím alatt csak két dolgot kívánok kiemelni, és pedig a föld­mi velésügyi miniszter úrnak azt az eredményes tevékenységét, amellyel a sertésszérum árát si­került leszállítania, (Elénk helyeslés a jobbol­dalon.) és pedig 105 pengőről 80 pengőre. Meg akarok emlékezni továbbá a iminiszíer úrnak arról az akciójáról, amellyel a sertéspestis által okozott károk lehető csökkentése érdekében a szimultán oltásoknak a kisgazda sertéstenyész­tők körében való terjesztését rendelte el. (He­lyeslés jobbfelől.) E propagandaoltással igen nevezetes eredményt értünk el, és pedig a há­romhónapos propagandaoltások során megmen­tetett 157.000 pengő költséggel 20.700 darab ser­tés, 621.000 pengő értékiben. Azt hiszem, ez olyan ténye volt a földmívelésügyi ' miniszter úrnak, amely a gazdaközönség részéről csak a legnagyobb elismerést és hálát érdemli ki. (Ulain Ferenc: Miért nem jöttek rá erre 15 év­vel ezelőtt? — Zaj. — Propper Sándor: Ez nem érdem, ez kötelesség!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő úrnak kötelessége csendben maradni. Marschall Ferenc előadó: Ahelyett, hogy örülnének, hogy a mostani földmívelésügyi mi­niszter úr ezzel a kérdéssel foglalkozik, kifogá­sokat tesznek. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Marschall Ferenc előadó : A gazdasági szakoktatásról megemlékezve, jelentenem kell, hogy a kiadások főösszege 2*1 millió pengőben van előirányozva, ami a folyó évi állapottal szemben 126.000 pengős csökkenést mutat. A dologi kiadások lefaragását azonban a föld­mívelésügyi .miniszter úr itt is gondosan ke­rülte. A gazdasági szakoktatás az á kérdés, amelyet a földmívelésügyi tárca vitája során mindig a legnagyobb mértékben s a legkiter­jedtebben szoktak tárgyalni. (Szerény vélemé­nyem szerint ma, amikor a gazdasági viszo­nyok egyre rosszabbakká válnak, amikor az értékesítési viszonyok egyre súlyosabbra for­dulnak, amikor a külföldi kiélesedett világver­senyben a minőségre való törekvést látjuk mindenütt érvényesülni és amikor a mai pénz­ügyi helyzet mellett jóformán meg kell ta­nulni pénz nélkül, tőke nélkül gazdálkodni, ilyen időkben a gazdasági szakoktatásnak a legnagyobb jelentősége és fontossága van. (Ügy van! a jobboldalon!) Hiszen ma a gazdá­nak ezer és ezer akadállyal kell megküzdenie a termelésben és az értékesítésben, úgyhogy ma már a. termelés és , értékesítés valóságos művészetté, tudománnyá lett. Ehhez pedig meg­felelő eszközöket csakis a gazdasági szakok­63

Next

/
Oldalképek
Tartalom