Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. azért, mert a képviselőt, az exponensek foglalkoznak a választókkal, akkor azt kell mondanom, hogy nincs semmi okom félni attól, hogy a vidéken is behozzák a titkos választójogot, f-képviselő urak fognak foglalkozni a kerületükkel (ügy van! ügy van! a baloldalon.) és meg vagyok róla győződve, hogy ugyanaz az eredmény fog kijönni, amely eredmény ma ezt a parlamentet összehozta. (Ügy van! Ügy van! — Patacsi Dénes: Engem háromszor választottak titkosan!) A titkos választójog előkészítése tehát — úgy tudom — folyamatban van és pedig helyes irányban van folyamatban. Itt csak egy probléma áll fenn, hogy vájjon ez a titkos választójog mennyiben legyen általános. Mert azt méltóztatnak megállapítani, hogy egészen általános a titkos választójog, hogy minden ember, aki megszületett, válasszon, mégsem lehet, kell tehát egy (bizonyos határt vonni, hogy kik legyenek választók és kik ne legyenek. Valószínű, hogy itt lesz ütközés közöttünk és az ellenzék között, tehát nem a titkosság kérdésében, hanem az általánosság kérdéséhen, (Propper Sándor: Csak nem akar a fiatalságnak hadat üzenni?!) hogy vájjon az államnak minden egyede milyen kortól kezdve és milyen határok között kapja meg a titkos választójogot; mert kétségtelen, hogy a titkos választójogot (Büchler József: Csak matuzsálemkorú lehet választó!) csak akkor lehet helyesen gyakorolni, ha az illetőnek megvan az érzéke a köz és a köz ügyei iránt, eli kell tehát találni azt a korhatárt, amikor már érett ésszel, érett megfontolással tudja valaki választójogát gyakorolni.^ (Propper Sándor: Szavalnak a fiatalokért ési kitaszítják őket a választójogból!) Ugyanez a prohléma a kerületek beosztását illetőleg, mely probléma szorosan összefügg a Képviselőház összeülésével. Ugyanez a kérdés a szavazók száma tekintetében, mert nem tudom elismerni annak a tételnek a helyességét, hogy ha egy bérkaszárnyában bizonyos számú lélek lakik egyenlő körülmények között, egyforma osztályból származók, hogy ott lélekszám szerint kellene ugyanannyi szavazatot adni, mint egy óriási nagy területen, ahol a közműveknek százai vannak megépítve, ahol tehát az államnak, vagy a törvényhatóságnak a legnagyobb érdeke fűződik ahhoz a kerülethez és annak a kerületnek az adminisztrációjához. Itt van az a kérdés, amelyet mindig kifogásolnak az urak, hogy Budapesten, egyes budai kerületekben nincsen annyi választópolgár, mint talán a Bethlen-utca környékén. A törvényhatósági választójognál is nemcsak a lélekszámra kell tekintettel lenni, hanem mindazokra a közművekre, utakra, hidakra, csatornákra, stb., — nem akarom mind felsorolni, — amelyek bizonyos területen vannak és amelyek indokolttá teszik, hogy ne csak a lélekszám, hanem az a bizonyos nagy érdek is képviselve legyen, amely nagy érdek ahhoz a területhez hozzáfűződik. (Györki Imre: A távirópóznák szerint fognak szavazni! — Esztergályos János: Aszerint, hogy hány híd van a kerületben! — Elnök csenget.) Itt tehát elismerem, hogy különbség vain közöttünk, de megindokoltam, hogy miért nem tartom helyesnek a teljesen egyenlő elbírálást és miért nézem azt a nagyobb érdeket, amellyel az egyik választópolgár a közülethez viszonylik, míg a másik választópolgár sokkal kisebb érdekkel viszonylik a közülethez. Híve vagyok az arányos képviseleti rendszernek több okból. Először azért, mert igen jól bevált itt Budapesten. A praxis azt mutatja, hogy a mindenkori ellenzéknek az ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 27 ellenőrzése helyes, indokolt, de ez nemcsak ellenőrzést jelent, hanem a közügyekbe való belepillantás lehetőségét is és ha elkövetkezik az a bizonyos váltakozó rendszer, amikor mindegy lesz az országra nézve, hogy ez a párt, vagy az a párt kormányoz-e, akkor ki kell fejlődnie az ellenzékből is egy olyan kormányképes, guvernamentális tábornak, amely esetleg átveheti a kormányzást. (Farkas István: Eddig nem hagyták ezt kifejlődni!) Ezért helyeslem az ellenzék részvételét, a kisebbségi képviseletet és remélem, hogy azt a választójogi törvényt, amelyet most készítenék elő és amely nemsokára elénk kerül, az arányos képviseleti rendszer szerint fogják megalkotni. (Büchler József: Ön szerint tehát aránytalanul!) Szólanom kell egy belügyi problémáról, amelyet állandóan felvetnek és nézetem szerint egy kissé túlzottan, és ez az úgynevezett álláshalmozás kérdése. Az álláshalmozás kérdésében az a felfogásom, hogy ez a kérdés mindig egyedileg bírálandó el. Nem lehet azt mondani, hogy 300 pengő olyan határ, amin túl, ha valaki még egy kisebb állást vállal, az már álláshalmozás > mert egyedileg kell elbírálni, hogy hány gyermeke van annak az embernek, akinek a 300 pengős állása van; ez esetben az a gyújtóanyag, amellyel a tömegeket izgatják, egyedi elbírálás után a minimumira csökken. Ezt a gyújtóanyagot szeretném már kivetve látni a problémák közül és^ szeretném, ha egy helyes belügyi intézkedés történnék, amely ezt az álláshaknozási kérdést végre nyugvópontra juttatná. Ugyancsak ilyen probléma a fiatalság elhelyezkedésének kérdése. Megvallom, e tekintetben bennünket, budapestieket bizonyos csalódás ért. Ezelőtt talán másfél esztendővel én vetettem fel a Ealuszövetségben azt a gyakorlati rendszert, amely, szerettem volna, ha meghonosodik a közületekben, minisztériumokban, hivatalokban és a nagyvállalatoknál. Azt céloztam, hogy a gyakornokok ne kapjanak pénzt, hanem csak íróasztalt, hogy a munkához nevelődjenek, hogy gondoskodhassunk utánpótlásról, amely most hiányzik, mert bizony, ha körül méltóztatnak nézni a minisztériumokban, egy egész évtized évjáratai hiányoznak az utánpótlásból. TJgy képzeltem akkor, hogy néhány ezer ilyen gyakornoki íróasztalt fogunk (beállítani és a gyakornokok legjavát később alkalmaznánk. Így arra törekednének a középosztály gyermekei, hogy kiválóak legyenek. Ehelyett az történt, hogy a belügyminisztérium által néhány vidéki törvényhatóságban és talán a pestmegyei törvényhatóságban is koncedált gyakornokokon kívül, egyedül a székesfőváros rendszeresített száz gyakornoki állást és ahelyett, hogy 2—3000 íróasztalt állítottunk volna oda, most erre a száz gyakornoki állásra pályázik 10—15.000 kérvényező, úgyhogy ez is botrányba fog fulladni, mert egészen kétségtelen, hogy a 10—15.000 kérvényező .közül legalább néhányezer olyan van, (akit okvetlenül el kellene helyezni és ezek méltánytalanl háttérbe fognak szorulná. A székesfőváros volt a Schwarzer Péterje ennek az ügynek. Hogy ez a «betöltés, hogyan fog megtörténni és milyen igazságtalanságok fognak itt történni csak lázért, mert más közületek és nagyvállalatok ezt az intézményt nem honosították meg, azt nem tudom. Nagyon szeretném és nagyon kérem a belügyminiszter urat, hasson oda, hogy pótlólag, fizetés nélkül, -- mert ma az állami pénztárak és a magánpénztárak nem bírják el a 4*