Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

28 Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. fizetést —, a munkára való oktatás céljából állítsák oda azokat az íróasztalokat, ahonnan azután az egyes egyének ki tudnak fejlődni és lesz olyan szukreszcencia, amelyre nyugodtan rá lehet bízni az adminisztrációt. (Esztergályos János: A diplomás ifjak menetnek a népkonyhára!) Amikor a főváros ügyeihez kerültem, nem titkolhatom el, bizonyos aggodalommal láttuk mi, fővárosi képviselők, hogy a fővárost állandóan úgy tekintik, mint gazdag rokont, aki bírja a terheket, és ahonnan még bőségesen lehet meríteni. Bizony ez a merítési ambieió megnyilatkozott a legutóbbi törvényes intézkedésekben is. Nézzünk csak egy kicsit körül. Tulajdonképpen miért van a főváros rendezett anyagi viszonyok között és miért néznek ránk irigykedve, miért tekintenek bennünket gazdag rokonnak. Állapítsuk meg, hogy a fővárosi önkormányzat jól, előrelátóan gazdálkodott és ennek az előrelátásnak eredménye ma az, hogy van bizonyos üzemeknek hozadéka, mely üzemek hozadéka az adózó polgárság adóterheit könnyíti, (Fábián Béla: Az állam rosszul gazdálkodott?) En most nem az aljammal állítom szembe, hanem más törvényhatóságokká], amelyek esetleg nem olyan élénken és nem olyan gondossággal vagy előrelátással gazdálkodtak, mint a székesfőváros. Ma, amikor a székesfőváros a pénzügyeit rendben tartja, ez nem lehet ok arra, hogy a kissé talán kevésbbé előrelátó törvényhatóságok és közületek a székesfőváros polgárságát kívánják jobban megterhelni, mint ahogy ők maguk meg lesznek terhelve. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt a jó gazdálkodást elismerik mindenütt, elismeri a külföld, hiszen ma a főváros hitele egészen különös módon nagyszerűen áll, a fővárossal szemben a külföldi hitelezők is a legnagyobb bizalommal vannak. De csodálatos, hogy amikor ott állottunk a vizsgán, a 6-os bizottság vizsgája előtt, amikor a 6-os bizottság a legnagyobb ambícióval indult neki a fővárosi költségvetés boncolásának, akkor mi történt? Az, hogy a körülbelül 400 millió pengős bevételi és 400 millió pengős kiadási budgetből mindössze circa 10 millió pengőt tudott törölni és ezt is csak azért, hogy aliquid fecisse videtur, mert hiszen mindenegyes tétel meg volt indokolva s nem volt indok a törlésre. Amikor tehát szembeállítom ennek a szigorú vizsgáló bizottságnak ténykedését más közületekkel való eljárásával, akkor meg kell állapítanom, hogy a székesfőváros ezt a vizsgát gyönyörűen kiállotta; a székesfőváros önkormányzata teljesen ellátta azt a működést, amelyet tőle a székesfőváros polgársága vár. Sokszor felvetették, hogy a székesfőváros gazdálkodásában vannak bizonyos kilengések, bizonyos csökevények, amelyekről talán az autonómia nem vett tudomást, illetőleg ezeknek a csökevényeknek leoperálásáról nem gondoskodott. Igen, voltak csökevények, ezeket azonban éppen az autonómia igyekezett lebunkózni és csak most a legutóbbi időben a 33-as bizottságon keresztül jutottunk ahhoz az eszközhöz, hogy szerődéseket is felbontunk, olyan szerződéseket, amelyeket nem a most funkcionáló autonómia kötött, 'hanem amelyeket többnyire az adminisztráció és egyes üzemek kötöttek az autonómia tudomásán és jóváhagyásán kívül. A miniszter úrnak köszönjük azt a helyes intézkedést, hogy most ezeket az eszközöket kezünkbe adva, módot adott nekünk arra, hogy magunk csináljunk rendet és magunk intézzük el ezeket a csökevényeket. Meg vagyok győződve róla, hogy az autonómia úgy fogja ezt a kérdést is elintézni, hogy az közmegnyugvást fog kelteni és hogy kormányhatósági intézkedésre szükség nem lesz. Szólanom kell még egy égető problémáról s ez: a közüzemek kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy vannak egyes képviselőtársaink, akik állandóan napirenden tartják ezt a problémát, de állandóan napirenden van a főváros közgyűlésében is s a közüzemek kérdésében a kormány igen megnyugtató álláspontra helyezkedett. Sajnos, az autonómiában nem tudtunk többséget szerezni annak az elgondolásnak, amely elgondolást a kormány is vallotta programmjában, de meg vagyok győződve róla, hogy most,^ amikor az akta már a belügyminiszter úr előtt áll. ez a kérdés végre nyugvópontra jut. A közüzemi kérdésnél ugyanis igen nagy probléma az, hogy mit csináljon az a sok kereskedő, az a sok iparos, 'aki a protezsált köri üzemekkel és a bizonyos tekintetben kevesebb terhet viselő közüzemekkel szemben áll és azokkal szemben kell gazdálkodását folytatnia. Itt van a Községi Élelmiszerüzem kérdése. Mi itt a probléma? A Községi "Éleimiszerüzemnél az a probléma, hogy a fogyasztók megkapják azt a kitűnő anyagot, amelyet mindanynyian elismerünk, hogy nagyszerű, ellenben ott van az a másik probléma is, hogy a kórházi ellátást a, Községi Élelmiszerüzem végzi, azonban árlejtés nélkül. Ez sérelmes a keres kedőkre nézve, ezen kell a miniszter úrnak segítenie és ha mi ezt nem tudtuk száz százalékig keresztülvinni a törvényhatósági közgyűlésben, akkor azt reméljük és azt várjuk a kormánytól, hogy ő segítsen ezen és adja meg a módot, hogy a kórházi ellátásban — ez igen nagy tétel Budán es ten — a magánosok egyforma versennyel mehessenek esetleg a közüzemekkel szemben is. (Büehler József: Viszont nem halnak meg a betegek húsmérsrezésben!) A kórházi élelmezés ellenőrizhető. Ha húsmérgezésben halnak meg a betegek, akkor azt, aki azt a húst szállította, le kell csukni és azt az ellenőrt is le kell csukni, aki nem jól vizsgálja meg a húst, hogy hűsmérgezést kaphatnak a betegek. Igen szomorú bizonyítvány lenne azonban a magángazdaságról, ha azt méltóztatnának mondani, hogy a magángazdaság húsmergezésre alkalmas árut száll jt. Méltóztassék a hűsmérgezésre alkalmas árut elkobozni, méltóztassék < az p illetőt > lebüntetni, méltóztassék ellenőrizni, méltóztassék az ellenőrt is ellenőrizni, azonban ne méltóztassék a szabadkereskedelmet kizárni < az árlejtésbőlamely árlejtés kizárólac- fogja megnyugtatni a közömseget, mert amíg árlejtés nincs, azt mondlák. hogy sokkal olesóbban lehetne a kórházi élelmezést ellátni és ha olcsóbban lehetne ellátni, akkor nyilván sokkal jobban is lehetne ellátni. ' Itt van egy másik sokat vitatott közüzem, a Fővárosi Nyomda. Bocsánatot kérek, a fővárosnak nincsenek titkos dolgai, a fővárosnak nem kell titkos nyomdát fenntartania. Itt vannak a magánnyomdák, azok elláthatják ezt a munkát is. Itt van a parlament és hol van a parlamentnek nyomdája? Nincs sehol, elvégzi a munkát a magángazdaság. Semmi ók nincs arra, hogy a fővárosban kitermeljünk egy