Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1933 május 2U-én, szerdán. 2é7 ön kerületében Kiskőrösön találkozunk, a derék magyar nép majd megmondja önről véleményét! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Képviselő urak. ez a személyes sértegetés nem méltó a magyar parlamenthez. Mind a két képviselő urat figyelmeztetem, hogy őrizzék meg nyugalmukat és viselkedjenek úgy, ahogyan azt álmagyar parlament tekintélye megkívánja. A sértegetésekért, amelyeket a képviselő urak használtak, mind a két képviselő urat rendreutasítom. (Kahók Lajos: Halljuk az igazságot!) Csendet kérek! Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy beszédem további részében foglalkozzam azzal a katasztrofális szituációval, amely a magyar gazdatársadalmat éppen a külkereskedelem helyzeténél fogva legkülönösebben érdekli. Meg kell állapítanunk, itt vagyunk a tavaszban. A miniszterelnök úr is és a t. miniszter urak és Görgey t. előadó úr is, legutóbb hatalmas előadást tartottak arról, hogy exportunk mennyire növekedett. Viszont egymásután látjuk az intézkedéseket, amelyekben előreveti az árnyékát a szomorú magyar jövendő. Ausztriát illetőleg, amellyel a legbékésebb és legjobb viszonyban vagyunk, azt látjuk, hogy heti marhaexportunkat Ausztria felé 75-tel, tehát exportkontingensünket Vs-ával csökkentették. Látjuk azt, hogy nálunk a búzának az ára az utolsó három hónap alatt 4 pengő 75 fillérrel esett és látjuk azt, hogy a búza utóbbi héten ismét 1 pengő 20 fillérrel esett! (Br, Vay Miklós: A kenyér ára viszont semmivel! — Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőtársam, én most az exnortkérdésről beszélek. (Zaj.) Elnök: A képviselő urakat minden oldalon figyelmeztetnem kell, hogy méltóztassanak csöndben lenni. 15 nerce van a szónoknak. Kérem a képviselő urakat, hogy a részletes vitánál ne zavarják a szónokot, annyira ki van mérve az deje. (Helyeslés. — Halljuk! Halljuk!) Fábián Béla: A tojásnak az ára éppen azért, mert az export lehetőségei megszűntek Németország felé, a vidéken 2*5—3 fillérrel esett. 200 vágón vajat exportáltunk a múlt esztendőben egyedül Németországba. Ez az exportlehetőségünk odakinn teljes mértékben megszűnt. Ma azt hallom, hogy a német kormány egyik kiküldötte megérkezett Budapestre és a t. miniszterelnök úr szekszárdi beszédéből azt látom, hogy a t. miniszterelnök úr a Németország felé való kiviteli lehetőségeinket kedvezően ítéli meg. Itt van ellenben az egész magyar Alföld gyümölcskiviteli lehetőségeivel. Értsük meg, t. Képviselőház, a zöldhagyma, amelyből a múlt esztendőben óriási kivtelünk volt, itt áll és nem tudjuk hová exportálni. Az elmúlt esztendőben ennek a zöldhagymának vámja Németország felé 1 márka volt, most ez a vámtétel fel van emelve 4 márkára. Tehát teljességgel lehetetlen, hogy ezt a zöldhagymát az országból kivigyük. Hol méltóztatnak itt lehetőségeket látni, amikor a magyar agrártermékek exportja teljesen szünetel? Nem is beszélek a borról, amelynél például azt látom a nemzetközi vásár statisztikájából hogy az egész nemzetközi vásáron 1800 pengő értékű bort adtunk el külföldre. Bort tehát nem lehet eladni, a tojáskivitel el van zárva, szarvasmarhakivitelünk is restringálva lett Ausztria felé. Ha tehát nem tudunk semmit sem kivinni, mi lesz Magyarországon ezekkel a terményekkel, amelyeknek kivitelét a t. miniszter úr tegnapi beszédében olyan élesen hangsúlyozta. (Kabók Lajos: Nem lesz itt semmi, nagy temető lesz! — Farkas István: Már temető van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: T. Képviselőház! Megvallom egészen őszintén, hogy magam is elvagyok ragadtatva azoktól a szép szónoklatoktól, amelyeket az országban, hallunk. Magam is azt mondom hogy ha ezekben a nehéz időkben tetteket már nem látunk, legalább szónoklatokkal kell szolgálni. Szónoklatokat kapunk is, azonban sajnos, a helyzet, a tények, a cselekedetek és az; események homlokegyenest ellenkeznek mindezzel. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter tagadólag int.) T. miniszter úr, talán nem igazak azok a tények, amelyeket az előbb mondottam? Sajnos, mind igazak. En volnék a legboldogabb ha ezek a dolgok nem feleinéneik meg a valóságnak. (Fabiny Tihamér kereskedelemügyi miniszter; Majd bátor leszek válaszolni!) Nekem az a kérésem, rövidre fogott beszédemben, — nem az én hibámból történt, s nagyon sajnálom, hogy r amúgy is rö; vidre szabott beszédidőm egy része az, iménti incidenssel telt el — mondom az a kérésem a t. miniszter úrhoz, hogy ha az exportkérdésben nem tud a t. miniszter úr, vagy; a t. kormány semmit se tenni tegyenek legalább komoly intézkedéseket a magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem érdekében. A címet nem fogadom el. (Helyeslés a. baloldalon. — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! A rendelkezésemre álló 15 perc alatt röviden foglalkozni .szeretnék egy pár olyan kérdéssel,^ amely azt hiszem, megvalósítható. Éppen azért kérem a miniszter urat. méltóztassék ezeket a kéréseket magáévá tenni. Én is a kisiparról, a kézművesipar kérdéséről akarok beszélni, és pedig az 1022

v évi inartörvénnyel kapcsolatosan, amely 4. §-ában megmondja, hogy jogi személyek, beleértve _ a részvénytársaságokat és a szövetkezeteket is, nem folytathatnak olyan ipart, amely a kisipar körét nem halad.ia túl, amely tehát kézműves jellegű. Ez vonatkozik természetesen az összes szállító vállalatokra is, amelyek Tészyénvtársasági, vagy szövetkezeti keretben működnek. A törvény intenciója, amint a 78.000/1922. számú miniszteri rendelet is megmondja, az volt. hogy a kézművesipart megvédje attól a •konkurrenciától. amellyel szemben éppen védelmet akar adni az ipartörvény a kézműiparosságnak, nevezetesen, hogy kézművesipari-jellegű dolgokat nagyvállalatok ne végezhessenek. Vannak nagyvállalatok, amelyek mindössze két-három munkással dolgoznak ugyan, de annak ellenére, hogy a törvény megmondja, hogy nekik csak kezelési és karbantartási munkálatokat szabad végezniök az ő szállítási eszközeiken, vagy berendezési tárgyaikon, mégis ezen túlmenő javítási munkákat is végeznek. Már pedig a javítási munkát kifejezetten kiakarta az ipartörvény zárni, mert ez a szó, hogy «javítás», sehol nem található a törvényben s később meg is magyarázza az indokolás, hogy javításra nem is gondolt' a törvényhozás, hanem csupán karbantartási és kezelési munkálatokról volt szóMégis az összes ilyen vállalat, hozzá még a posta is, végez ilyen munkálatokat anélkül, hogy ehhez joga lenne. Az egyes vállalatok megcsinálhatnák ezt akkor, ha ez a nagyipar, illetőleg & r gyáripar körébe vágna, tehát húsz munkásnál többet foglalkoztatna, azonban a posta szerintem akkor sem végezhetné