Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-187
248 Az országgyűlés képviselőházának ezt maga. Konkrét panaszok merültek fel erre vonatkozólag. Nevezetesen az egyes autóvállalatok végeznek javítási munkálatokat. A kereskedelmi kamarához fordult az ipartestület, meg akarván állapítani, hogy ezek töirvénybe ütköző cselekedetek. Előterjesztették a minisztériumnak, hogy ezt szüntesse meg. En tehát kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt minél hamarább megszüntetni, a postának pedig megtiltani azt, — mert most külön vulkanizáló gépet akar vásárolni a posta, — hogy olyan dologgal foglalkozzék, amely a kisipar, a kézműipar körébe vág. Ezt a vulkanizáló gépet a miniszter úr ne engedje megvásárolni. A kovács-ipartestület meg is mondotta, mit tart javításnak. Megmondotta, hogy a kovácsmesterség ' körében javításnak tartja, ha tűzben kell már valamely munkát elvégezni, tehát azt a vasat tűzben kell neki Összeforrasztani, vagy hevíteni. Ez nem kezelés és karbantartás, hanem javítás. A bognáripar is megmondotta — és fogadja el a miniszter úr ezt a megállapítást, — hogyha törésről van szó,, az már nem tartozhatik a kezelés és karbantartás fogalma alá, hanem az a javítás körébe vág és akkor nem szabad ezt a munkát vállalni. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni és a törvényt szigorúan végrehajtani. Ha máskép nem mehet, akkor kihágási eljárás útján méltóztassék felelősségrevonni azokat, akik ezt csinálják és így tiltani meg, ha kell, büntetés és bírság kiszabása útján, hogy ezt hagyják abba. (Kabók Lajos: Az autogénhegesztés nincs figyelembevéve?) A postáról szólok és így kénytelen vagyok a postatisztviselők kérdéseivel is foglalkozni. Általában a tisztviselőkérdésben az az álláspontom, hogy nekünk kevés, de jól fizetett tisztviselőre van szükségünk. Méltóztassék tehát — mert a postánál elég nagy fedezet áll rendelkezésre, mint a kimutatásból látjuk, kilenc és félmillió pengő a posta haszna — valamit a tisztviselőknek is nyújtani akár segély, akár más címen. De különösen figyelmébe akarom ajánlani a miniszter úrnak a Nyugdíjas Postások Egyesületének kérését. Az egyesületnek három kérése volt a miniszter úrhoz, amelyeknek elintézését még mindig várja. Az első kérés az volt, hogy a postásházban, a Benczur-utcai házban kapjanak helyiséget. Majdnem az öszszes nyugdíjas postások bent vannak ebben az egyesületben, tehát igényük lehet arra, hogy helyiséget kapjanak. A másik kérésük az, hogy postásotthon állíttassék fel. A mostani költségvetésben 130.000 pengő van felvéve internátus és otthon céljaira. Azt hiszem, otthon alatt a postás nyugdíjas otthont is lehet érteni, és mivel nemcsak 130.000 pengő, hanem tudomásom szerint kétszer-háromszor 130.000 pengő van erre a célra, most már talán lehetne arról is gondoskodni, hogy egy házat méltóztassék az ő részükre vásárolni és azt a postásotthon részére berendezni. Még egy kérésük van. Mivel a Postás Nyugdíjpótló-Egyesület elvesztette egész hadikölcsönben fektetett vagyonát, méltóztassék az egyesületet valami segélyben részesíteni abból a nagy fedezetből, ami rendelkezésre áll. Itt vagyok bátor egy sportkérdéssel is foglalkozni, mert azt hiszem, hogy ez a vasút körébe is vág. A miniszter úr tegnap mindnyájunk örömére bejelentette, hogy a tarifareví187. ülése 1933 május 2i-én, szerdán. zió kérdésével foglalkozik, sőt hogy ez a kérdés, legalább is a teherszállítmányokra vonatkozólag, már meg is lenne oldva. A magam részéről, mint fővárosi képviselő, örülök ennek, mert számunkra lényeges dolog, hogy minél olcsóbb fuvardíjjal kerüljön föl az áru Budapestre, hogy ne történjék meg az az eset, hogy ha Makóról fölhoznak egy métermázsa hagymát, amelynek ára 2 pengő, azért fuvardíj címén itt még külön 2 pengő 60 fillért kelljen fizetni, vagy ha egy vágón burgonyát szállítanak Nyíregyházáról, az után 110 pengő legyen a fuvardíj. Szükségesnek tartom azt is, hogy a személytarifa is minél* sürgősebben revízió alá vétessék. Amíg azonban ez nem történik meg, a sport terén méltóztassék azokat a kedvezményeket megadni, amelyeket a múltban is élvezett a sport, amikor 50% kedvezménye volt általában. A miniszter úr ugyan bejelentette, hogy 50% -os kedvezményeket akarnak most adni a filléres vonatok helyett, én azonban azt kérem, hogy ne csak a filléres vonatnál méh töztassék ezt megadni, hanem méltóztassék általában a sportolóknak akkor, amikor csapatok utaznak, ezt a kedvezményt biztosítani, mert ezzel, szerintem, a vasút egészen jól jár, amennyiben sokkal többen fognak utazni, mint amennyien eddig utaztak. Csak egy esetet ajánlok a miniszter úr figyelmébe. Amikor Debrecenben egy futballmeccs volt, három különvonatnak kellett oda lemennie, hogy le tudja vinni a sportrajongókat. En nem hiszem, hogy erre a vasút ráfizetett volna. Azt hiszem, ezt rendszeresíteni lehetne és ez a vasút bevételét feltétlenül növelné. Azonkívül helyes lenne, ha olyankor, amikor sportemberek 30-nál többen együtt utaznak, 66%-os kedvezményt adna a vasút. Én azt hiszem, ez is kifizetődnék, mert sokkal többen utaznának, mint most. •. Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel kell és érdemes is foglalkoznunk, különösen ma, amikor azt keressük, hogyan tudjuk a jövedelmeket fokozni az államnál is. Éppen azért kérném a miniszter urat, méltóztassék ennek a kérdésnek is utánanézni és lehetőleg minél hamarabb orvosolni az ezen a téren meglévő bajokat. Még két kérdést szeretnék itt a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Az egyik az Országos Ruházati Intézet ügye. A miniszter úr tegnap bejelentette, hogy üzemeket már revízió alá vette és rövidesen jön a megoldással. Különben a törvény kötelezi is a minisztériumot, hogy ezt a megoldást hozza. En itt ajánlom a miniszter úr figyelmébe, hogy feltétlenül ragaszkodjék ahhoz, hogy ez az üzem, amely csak a kisiparnak okoz konkurrenciát, amely csak a kis kézművesiparosokkal szemben támaszt indokolatlan versenyt, minden körülmények között szüntettessék meg. A másik kérdés, hogy a Boráros-téri híd nagyobb léptekkel közeledjék a megvalósítás felé. Tudom, hogy ki van írva a pályázat, f lehet, hogy már el is van döntve, én azonban még nem hallottam, hogy valakinek kiadták volna ezt a munkát, márpedig most kell hozzákezdeni ehhez, hogy rövidesen be tudjuk fejezni. A kisipari hitel kérdésével kapcsolatban pedig azt kérem a miniszter úrtól, hogy igyekezzék a budapesti Kisipari Hitelintézetnek lehetőleg nagyobb pénzellátmányt juttatni. A Kisipari Hitelintézet ma teljesen megállt, egyetlenegy fillérje sincs, amit ki tudna adni, mert minden pénzét kiadta már. Igaz, hogy nehezebben folynak most vissza az összegek, mint aho-