Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1933 május 2^-én, szerdán. 245 a befektetett tőke, amelyet a^ létesítendő hídra a kormány áldozni kíván, arányban legyen az­zal a haszonnal, amelyet a híd létesítése maj­dan produkál. (Helyeslés a jobboldalon.; Mély tisztelettel kérem a miniszter urat, szívesked­jék ennek a hídnak kérdését meleg gondosko­dása tárgyává tenni és ha csak lehetséges» már a most következő költségvetési évben esetleg az egyéb előirányzatok összezsugorításával leg­alább 300.000 pengő összeget biztosítani, hogy ennek a hídnak alapvető munkálatai lehetőleg már ebben az évben elkezdődjenek s ezzel kap­csolatban a munkanélküliség kérdése is bizo­nyos mértékben kedvező irányba terelődjék, A tegnapi vita során szóbakerült a diós­győri vasgyár kérdése is. En mint boríodvár­megyei képviselő, a diósgyőri vasgyárral szom­szédos kerületet képviselek, tisztelettel kérem a miniszter urat, szíveskedjék gondoskodása tárgyává tenni azt, hogy a diósgyőri vasgyár lehetőleg minél több munkát kapjon, mert az ot­tani munkások, akik most kényszerű munka­nélküliségre vannak kárhoztatva, vagy, akik a munkaidőnek csak igen kis részét tudják ledol­gozni, a legsiralmasabb helyzetben vannak. Nagy szeretettel foglalkozott a miniszter úr tegnapi beszédében a kisiparosok helyze­tével is. Valóban figyelemreméltó és szük­séges is, hogy így legyen, hiszen az országnak 300.000 önálló kisiparosa van. A székházköl­esönökről is nyilatkozott a miniszter úr és kijelentette, r hogy^ 9'6%-ról 7'6%-ra mérsékli ennek szolgáltatását. De t. Képviselőház, ez a 7'6%-os mérték is túlmagas ma már, akkor, amikor a mezőgazdaság — hiszen magam is mezőgazdasági érdekeltségű képviselő vagyok — a bekebelezett, illetőleg zálogleveles terhek után a tőketörlesztés felfüggesztése következ­tében csak 5, illetőleg 5'5%-os szolgáltatást fizet. Méltányos tehát, hogy a kisiparosok a székházkölcsönük után a 7"6%-os mostani já­rulék helyett még újabb bonifikációban, ked­vezésiben részesüljenek és legalább további 2%-os segélyt nyújtsunk részükre. (Helyeslés. — Fábián Béla: Ezzel a kölcsönnel vették le a kisiparosokat a lábukról! — Zaj jobbfelől.) Ezzel kapcsolatban megemlítem a kis 7 ipari export kérdését is, amely téren már je­lentékeny f eredményeket produkált különösen a bútor- és szőrmeipar. Kérem a miniszter urat, méltóztassék az exportintézet dotációját olyan mértékben felemelni, hogy legalább 36.000 nengő hitel álljon rendelkezésére abból a célból, hogy a kisipari export is megszer­vezhető legyen. Hasonlóképpen kérem^ a miniszter úr fi­gyelmét a kisipari hitelkérdésekre is, mert ez a hitel még ma is igen nehezen hozzáférhető és rendkívül drága. Kérem továbbá a kisipa­rosoknak a közszállításokban való lehető ré­szesítését is. Az idegenforgalmi kérdéshez szólva, Agg­telek ügyére van szerencsém felhívni a mi­niszter úr figyelmét. Az aggteleki cseppkő­barlang^ hazánknak egyik legnagyobb termé­szeti szépsége. Méreteiben valóban kolosszális, szépségeiben fenséges hely ez, amely azonban részint közlekedési nehézségek miatt, részint pedig azért, mert villanyvilágítással még a mai napig sincs ellátva és sportszállóval nem rendelkezik, úgyszólván ki van kapcsolva az idegenforgalomból. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a kormánynak módja lesz kellő áldozatot hozni ezeknek a hiányoknak pótlá­sára, akkor oda igenis, jelentékeny idegen­forgalmat lehet irányítani. Bár Lillafüred kérdése elsősorban a föld­mívelésügyi miniszter úr tárcája körébe tar­tozik, mégis legyen szabad megemlítenem, hogy Lillafüred közlekedésügyi viszonyai sem kielégítőek. Lillafüredlet eddig mindenki szidta, de aki egyszer elment oda, a.z meggyőződött arról, hogy valóban csodálatosan szép hely, amely fejlődésképes és amely az idegenforgal­mat végeredményben mégis csak oda fogja vonzani magához, ha a kormányzat gondos­kodik kellő közlekedésről. Ezt legyen szabad szintén a miniszter úrnak tisztelettel figyel­mébe ajánlani. Nagy megnyugvással és örömmel vettem, amidőn a miniszter úr tegnap az energiagaz­dálkoidéssal kapcsolatban megemlékezett a Sajó folyó vízi erejének esetleges kihasiználá­sáról. Kész tervek vannak erre vonatkozóan és a Sajó folyónál körülbelül 8 méter magas esést lehet produkálni, ami — szakember nem lévén, nem tudom a számokat — igen jelentékeny ló­erőt képvisel. Kérném szépen a miniszter urat» .méltóztassék ezzel a kérdéssel is szeretettel foglalkozni és amennyiben csak lehet, őzt a kérdést is kivitelhez juttatni. Ezekben voltam bátor röviden kérni a miniszter úr figyelne és miután a kormány iránt és a miniszter úr iránt pedig különösen nagy bizalommal visel­tetem, a címet tisztelettel elfogadom. (Helyes­lés és taps a jobboldalon. —- A szónokot többen üdvösük.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! A tizen­egyedik költségvetési vita az, amelyben részt­veszek és ez az első eset, hogy a kereskedelmi tárca általános vitájában nem vettem részt. Nem vettem részt azért, mert 'nem óhajtottam éjfél után a t. Képviselőházban felszólalni. Nekem különben is megvan a véleményem ezekről az éjszakai ülésekről és megvan a vé­leményem a 12 órán túl terjedő ülések komoly­ságáról. Csak egy példát akarok felhozni, azt, hogy tegnap, amikor a kereskedelemügyi tárca költségvetése felett szavaztak, azt hiszem, na­gyon kompromitáló volna, ha megmondanám, hogy az egyes oldalakon hány képviselőtár­sunk volt jelen. Ha azonban, már ez így van. méltóztassanak megengedni, hogy egyre kér­jem a t. miniszter urat és az ő révén a t. kor­mányt. Ne méltóztassék a képviselők beszéd­idejét^ elvenni. Tiszta lehetetlenség, hogy ami­kor éjszakára teszik a képviselőház tárgyalási idejét, akkor a t. kereskedelemügyi miniszter úr nagyon idegesen toár, de két órát elvett ab­ból a lehetőségből, hogy a t. miniszter úr és a t. kormány kereskedelmi politikáját meg­kritizáljuk. (Lukács Béla: Utána beszélhet­tünk!) Már megmondottam, hogy az éjfélutáni beszéd a képvislőházban "nem falra foorsóhá­nyás, hanem süket füleknek való beszéd. (Lu­kács Béla: A képviselő úr nem volt itt, mi meg itt voltunk!) Éjfél után nagyon jól érezheti az ember magát egy kiskocsmában, de akkor komoly politikát csinálni nem lehet. (Egy hang jobbfelől: Ez egyéni dolog!} Ezt voltam bátor megjegyezni és a magam részéről tiszte­lettel kérem a t. miniszter; úron keresztül a t. kormányt, hogy ezzel az új szokással, amely szerint a t. miniszter urak az éjfélelőtti időt veszik el a maguk részére, hagyjon fel. ök sem akarnak ugyanis éjfél után beszélni. Az urak hozták be az éjszakai üléseket, ennélfogva vi­seljék annak következményeit. A t kormány volt az, amely azt mondotta, hogy éjszaka job­ban lehet tárgyalni. Ha jobban lehet tárgyalni, akkor beszéljenek a t. miniszter urak éjszaka, 35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom