Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

244 Az országgyűlés képviselőházának i nálattal kellett! később konstatálnom a magam szerény személyében, hogy legalább is látszat szerint ezek az intézkedések, ez az, akció, hogy úgy mondjam, elcsendesült és mintha veszített volna ennek a kérdésnek a rendezése abból az elánból, amellyel elindult. (Turchányi Egon: Nem mintha, hanem tényleg!) A miniszter úr tegnapi ibeszéde bizonyos megnyugvással töltött el engem abban az irányban, hogy ebben a kérdésben újabb tempóra, újabb lendületre van kilátás és ezt kérem is az igen t. miniszter úrtól úgyis, mint a magyar mezőgazdaság eigyik szerény közkatonája, mert egész nyugodtan kijelenthetem, hogy a magyar mező

: gazdaságnak létfeltétele és a magyar állami költségvetésnek is legbiztosabb alapjaj ha ezek a kartellkérdések rendezve és a kartellek megrendszabályozva lesznek és ezáltal a magyar mezőgazdaság üzemköltsége jelentékenyen az olcsóbbodás felé haladhat. Az általános vita során illusztris szónokok mutattak rá arra, hogy a mezőgazdaság^ rentabilitásának, prosperitásának kérdése éppen ezen a ponton haladhat előre. Ezek között különösen Marschall Ferenc igen t, képviselőtársam mutatott rá, hogy minden egyéb kérdést kikapcsolva, éppen a mezőgazdasági üzemköltségek az a tér, ahol javulás állhat elő, ez azonban máskép, mint a kartellek megrendszabályozása által el sem képzelhető. (Dinnyés Lajos: A kartellvezérek is az önök padjain ülnek!) Kapcsolatos ezzel a vasúti tarifák átformálásának kérdése. E tekintetben is örömmel kell megemlékeznem a miniszter úr tegnapi beszédéről, amelyben kijelentést tett abban az irányban, hogy a mezőgazdasági termények vasúti szállítási díjtételeit a mai forgalmi árakkal arányba kívánja hozni és a miniszter úrnak ezt a megállapítását, ezt az ígéretét csak örömmel kell üdvözölnöm. Rendkívül súlyos kérdése a magyar mezőf

izdaságnak a közmunkaváltság kérdése is. z az adónem az összes adók között a legigazságtalanabb és legaránytalanabb adónem. Történtek intézkedések a kormány részéről ez irányban már korábban is, de különösen a legkisebb mezőgazdasági kategóriáknál szükséges, hogy a közmunkaváltság méltánytalan és igazságtalan adóját igazságosabbá és méltányosabbá tegyék; de szükség van ennek a kérdésnek teljes rendezésére is és én bizalommal várom e tekintetben is a kereskedelemügyi miniszter úr további intézkedéseit. (Váry Aibert: Mindnyájan!) A kiépítetlen utak további kiépítésére a kereskedelmi tárca költségvetésében 1,200.000 pengő pluszköltség van felvéve. Igaz, hogy ez az 1,200.000 pengő nagyrészt a már beépített kiadásoknak a szolgáltatására fordítandó, mégis miarad fenn itt bizonyos rendelkezésre álló összeg és hogy ezt az 1,200.000 pengőt a miniszter úr a tárca keretében be tudta állítani, ezt éppen a mezőgazdasági termelés szempontjából örömmel kell üdvözölnöm, mert nagyon sok még mia is csonka hazánkban .az olyan község, amelynek abszolút nincs olyan útja, amelyen mezőgazdasági termel vényeit^ a kiépített utakra vagy vasutakra elszállíthatná. Például kerületemben is van egy olyan község, amely az évnek nyolc hónapjában terrrnelvényeit a tőle négy kilométerre fekvő vasúti állomásra kiszállítani nem képes. E tekintetben több ízben kéréssel fordultam már a miniszter úrhoz és itt erről \a> helyről tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy a rendelkezz, ülése ÎÙ33 május -24-én, szerdán. zésre álló összegből egy bizonyos 8—10.000 pengő összeget (hasítson ki és ennek a községnek, amely 40 esztendő óta nem tud kivezető úthoz hozzájutni, tegye lehetővé azt, hogy mezőgazdasági terményeit az ország gazdasági vérkeringésébe bekapcsolhassa. Tiszagyulaháza községet részesítse a imiiniszter úr abban a 40 év óta várt szerencsében, hogy úttal lássa el, amelyen a vasúti állomásra és a kiépített útra terményeit el tudja szállítani. (Helyeslés.) Az útkérdéssel kapcsolatban megemlítem a törvényhatósági és állami útkaparók kérdését. Kétségtelen, hogy ezen a téren is, mint mindenütt, a törvényhatóságok megtakarításokra törekedtek és az útkaparók egy részét, különösen azokat, akik még nyugdíjjogosultsággal nem bírtak, elbocsátották a szolgálatból. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, Ihogy itt családok exisztenciális érdekéről van szó és én tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék olyan értelmű rendelkezést tenni, hogy ezek az elbocsátott útkaparók legalább később, a fokozatos nyugdíjazások és kiesések folytán újból visszavétessenek a szolgálatba. Itt említem meg a vasúti pályamunkások és külön szerződéses és nyugbéres alkalmazottaknak kérdését, akik a fizetések és az illetmények csökkentése folytán nem egyféle, hanem kétféle redukciót viseltek el, mert elsősorban leszállították ezeknek a munkásoknak munkaidejét, utóbb pedig leszállították az órabérüket. Ilyenformán ezeket sok esetben 50%-os illetmény csökkentéssel sújtották, ami szemben azzal a felelősségteljes munkával, amelyet a pályamunkások sok esetben végeznek, valóban méltánytalan és én tisztelettel kérem a miniszter urat, szíveskedjék revízió alá venni ezeknek a pályamunkásoknak szolgálati és kereseti viszonyait. A nagyobb hidak építésére a költségvetésben a múlt évi költségelőirányzattal szemben 200.000 pengő többlet szerepel. Ez azonban tisztán csak az állami utakon lévő hidak létesítésére, illetve karbantartására fordítható. Legyen szabad felhívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy vannak törvényhatósági utak, amelyeken életszükséglet újabb hidak létesítése. Ki kell emelnem a Tiszának azt a szakaszát, amely éppen Borsod vármegyén vonul keresztül, ez az egész szakasz egyetlen híddal sincs ellátva. Felfelé Tokajnál van a legközelebbi híd, lefelé pedig Tiszafürednél. Ez a távolság 100 kilométer körül van és ezen a távolságon belül körülbelül négy helyen van olyan közlekedés a Tiszán, amely számbajöhet és ahol a megfelelő útvonalak is ki vannak építve. Ezek közül kettő már eleve elesik, a meglévő hidakhoz való közelsége miatt, úgyhogy tulajdonképpen két pont jöhet szóba a legközelebb létesítendő Tisza-híd helyéül, az egyik Tiszapolgár, a mások Tiszadob. E közül a kettő közül is éppen földrajzi fekvésénél fogva és a mai forgalmi viszonyokat is tekintetbe véve, Tiszapolgárt kell elsősorban a miniszter úr figyelmébe ajánlanom, mert ha megnézzük a földrajzi fekvést Debrecen és Miskolc közt és egyenes vonalat húzunk, akkor ez az egyenes vonal Tiszapolgáron fog keresztülmenni. Már most lehetetlen, hogy más szempont legyen irányadó, mint az, hogy a Tisza jobb- és balpartján lévő nagy területeket és azoknak gócpontjait úgy kössük össze, hogy az lehetőleg gazdasági szempontból, hadászati szempontból és egyéb szempontokból, vasúti forgalmi és közúti szempontból is a lehető legcélirányosabb legyen és hogy az