Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

Az országgyűlés képviselőházának succrescentia problémájának egész tömegét együtt és nem biztatja azokat a fiatalokat, azokat a munkásif jakat, kereskedelmi ifjakat, középiskolát végzett ifjakat, akik ma itt vannak tömegével az élet lezárt sorompói előtt, teljesen reménytelenül. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, teljesen reménytelenül, mert ma például még a mezőgazdasági termelés is el van zárva az új jövevények előtt, mert az sem tud több munkást foglalkoztatni. Legalább annyit elvárhattunk volna, hogy az egész ifjúság, az egész jövő nemzedék problémájáról egybefogva beszéljen a miniszter úr, és ha már egyebet nem tud adni,, legalább biztatást nyújtson nées ak a diplomás, hanem a diplomanélküli ifjaknak is. {Farkas István: Beszélni kellett volna egy tervszerű gazdálkodásról, ma ez a probléma!) A miniszter úr egyetlen árva szót sem ejtett például a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal konferenciáinak. egyezménytervezeteiről és ajánlásairól- Itt van a jelentés. A miniszter úr semmit, egy szót «sem beszélt erről. A miniszter úr bűne ebben a kérdésben nem újkeletű, olyan régi, mint amilyen régi a minisztersége. De a miniszter úr elődjeinek 'bűne már régibb keletű, körülbelül 14—15 esztendős. Újból meg kell állapítanom, hogy az előző kormányok szintén egyáltalában nem törődtek a nemzetközi munkaügyi konferenciák ajánlásaival és egyezménytervezeteivel. Valamennyit bemutatták, de a jelentősebbeket mind elutasító javaslattal, s amelyek nem kerülnek semmibe, amelyek bennünket egyáltalában nem érdekelnek, amelyek a mi termelésünket nem érintik, azokat nagykegyesen ratifikálták. De a nyolcórai munkaidőről, a mezőgazdasági munkások szervezkedéséről, az ifjú- és gyermekmunkások védelméről szóló ajánlásokat és egyezménytervezeteket már mind elutasító javaslattal terjesztették ide ennek a politikai rendszernek mindenkori kereskedelemügyi miniszterei, és — sajnos —. fájdalommal állapítom meg, hogy ez alól a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr sem kivétel. Itt van az 511. számú képviselőházi nyomtatvány, a kereskedelmügyi miniszter úr jelentése, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1932. évi XVI. egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról. Szó van pedig itt a következőkről: 1. Egyezménytervezet a hajók berakodásánál és kirakodásánál elfoglalt munkások baleset elleni védelme tárgyában; 2. ajánlás a hajók berakodásánál és kirakodásánál elfoglalt munkások baleset elleni védelme tárgyában 1932-hen elfogadott egyezménytervezetben említett viszonosság előmozdítása tárgyában; 3. egyezménytervezet a nem ipari munkákra bocsátható gyermekek legkisebb életkora tárgyában; 4. ajánlás a nem ipari munkára bocsátható gyermekek legkisebb életkora tárgyában. A miniszter úr javaslata végig az egész vonalon elutasító, egyiket sem javasolja törvénybeiktatni és végrehajtani, nagyon-nagyon furcsa indokolásokkal. Többek között azt mondja^ az indokolás, hogy (olvassa): «Az egyezménytervezet úgy rendelkezik, hogy a 14. életévüket be nem töltött gyermekeknek nem ipari munkában való foglalkoztatása tilos, és csak az úgynevezett könnyű munkák tekintetében enged a szabály alól szűk körben kivételt.» Itt tehát a miniszter úr már nem sajnálja a fejletlen gyermekeket, hanem azt a kapitalizmust sajnálja, amely ezeket a fejletlen gyermekeket ennnek az egyezménytervezetnek alapján esetleg nem tudná kellőképpen kizsákmányolni. 186. ülése 1933 május 23-án, kedden. 227 Azután azt mondja a miniszter úr (olvassa): «Minthogy Magyarországon a mindennapos elemiiskolalátogatásnak kötelezettsége a 12. életév betöltéséig terjed, és az egyezménytervezet törvénybeiktatása esetén 12. életévük betöltésétől 14. életévük eléréséig a gyermekek az egyezmény által felsorolt foglalkozásokban alkalmazhatók nem volnának, az a helyzet állana elő, hogy az említett két éven át a gyermekek sem iskolába nem járnának, sem rendes foglalkozáshoz nem jutnának, és egyrészük komoly életcél, valamint megfelelő felügyelet hiányában elzüllenék.» T. miniszter úr, az iskolai kötelezettségre való hivatkozás helyes, de nem volna jobb kiterjeszteni az iskolakötelezettséget a 14. esztendőig a nyolcosztályos elemi iskolai r rendszer bevezetésével? Vagy a miniszter úr komoly életcélnak nevezi 12 éves, apró gyermekek gyárüzemi foglalkoztatását? Miniszter úr, ön azt mondja: kellő életcél hiányában. Hát ugyanakkor, amikor a diplomás ifjúság megoldhatatlan problémájáról beszél, amely 18— 20—22 éves életkort involvál, a miniszter úr komoly életcélnak nevezi 12^ éves korban a gyermekek foglalkoztatását és nem hajlandó egy nemzetközi egyezménytervezetet ratifikálni, amely arra kötelezné a magyar kapitalizmust, a magyar munkáltatókat, hogy csak 14. életévüktől kezdve kezdjék kizsákmányolni a magyar gyermekeket? (Farkas István: Itt kellene numerus clausus, védeni a gyermekimunkaerőt!) Tessék elhinni, t Ház, hogy az egész vonalon a szociálpolitika és szociális gondoskodás terén valóságos «szociálpolitikai ámokfutás» folyik a kormány részéről minden szociálpolitikai gondolat ellen. Ahol észrevesznek egy szociálpolitikai intézményt, rögtön rávetik szemüket, rögtön halálraítélik, és ha csak lehet, ami erejük van, azt felhasználják arra, ihogy a szociálpolitikát előrefej lesztés helyett visszafejlesszék. Szeretném tudni és kíváncsi volnék arra, és ha a miniszter úrnak módja van még ennek a vitának a folyamán felszólalni, legyen szíves tájékoztatni az ország munkásságát és magántisztviselőkarát, hogy mi a célja velük, mit akar velük csinálni, hogyan akarja r számukra az élet folytonosságát biztosítani. Higyje el miniszter úr, nagyon fontos, dolog ez! Talán nem a legnagyobb társadalmi osztályról, de mégis mondjuk, egymillió önálló keresőről van szó, akiknek száma a családtagokkal együtt két és fél-, hárommillió. Ennyi ember egy rakáson, amely teljes bizonytalanságban él ma és teljesen bizonytalanul megy a jövendő elé, egyszer egy esztendőben, a költségvetési vita folyamán megérdemli, hogy róluk is történjék megemlékezés és hogy az ő problémájukról is emlékezzék meg a miniszter és mondja meg, mit akar. Engem roppantul érdekel ez a kérdés; szeretném tudni, hogy a miniszter úrnak uni a terve a munkaidő kérdésében, mi a terve az egyeztetés, a munkanélküliek támogatása, a munkanélküliek foglalkoztatása tekintetében, de nem úgy, miniszter úr, ahogy méltóztatott az általános vitában mondott Ibeszédéb

en mondani, hanem konkrét tervekkel kell előállani. En ugyan nem tudom, hogy a miniszter úr hogyan látja a helyzetet, én azonban úgy látom, hogy körülbelül az utolsó pillanatokhoz érkeztünk már el, amikor a probléma megolddatlansága veszélyes. Tessék elhinni ezt^ és tessék komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel