Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-186
228 Az országgyűlés képviselőházának és azokkal a problémákkal is, amelyek beilleszthetők a kereskedelmi tárca körébe. A kereskedelmi tárca volna különben a legjogosultabb örököse a néhai szociálpolitikai minisztériumnak. A kereskedelmi kormány azonban — sajnos — nem volt elég erélyes és erős ahhoz, hogy magához vegye a szociális kérdések intézését, hanem átengedte azt a rendészetnek (Farkas István: Rendőri ügy lett belőle!) és rendőri üggyé degradálták a kérdést. Maradt valami a kereskedelmi tárca keretében is, de bizony sajnos, azt sem csinálják úgy, ahogyan kellene, Tessék megnézni például az iparfelügyeletet. Már az általános vita folyamán mondottam, hogy ipar felügy eletünk van, iparfelügyeleti törvényünk van, szervezetünk van, de iparvédelmünk nincs. Az iparvédelem, az iparfelügyelet majdnem kimerül a kazánvizsgálatokban és ebből a kereskedelemügyi tárca 200.000 pengő jövedelmet kap és ezenkívül még valami 80,000 pengőt, — hogy úgy mondjam — reszkíroz az iparvédelem ügyére. Csak ennyi van ugyanis felvéve. T. miniszter úr! A géptechnika mai fejlettsége és fejlődése mellett meg lehet tartani az iparfelügyelet régi szervezetét? Elégséges-e Bedaux-rendszer mellett, a mindennap jelentkező új, komplikált gépek mellett még a régi státus 1 ! Elég a régi szervezet, az évtizedes törvény? Nem kellene-e itt új iparfelügyeleti szervezetről gondoskodni? Nem kellene erre többet költenie az államnak? Tessék megfigyelni miniszter úr azt, hogy milyen brilliáns összjáték folyik a munkás bőrére egyrészt az iparfelügyelet, másrészt a megtörtént balesetek^ kérdésében. A szociálpolitikai gondosság észrevette, hogy a balesetek száma nagy és növekedőben van. Csökkenteni akarja tehát a baleseti járadékokat, le akarja szállítani, meg akarja szüntetni az egyes járadékkategóriákat és fel akarja emelni a kártalanítás alapjául szolgáló munkaképességesökkenés határát 10-ről 15-re. Azután itt van az iparfelügyelet, amely nem törődik az üzemekkel, nem törődik a balesetekkel, a baleset-megelőzéssel, a balesetvédelemmel. Tehát maga a kormány, maga az iparfelügyelet elhanyagoltsága okozza a pluszt a balesetek terén. Amikor ez a plusz bekövetkezik, a kormány, illetőleg az iparfelügyelet hibája következtében, akkor mi történik? Lenyakazzák a járadékosokat. Ugyebár, milyen összjáték folyik itt a munkások bőrére? Ha tehát ön, miniszter úr, több gondot fordít majd a jövendőben az iparfelügyeletre, ha korszerűen kiépíti gyorsan, ha többet vesz fel a költségvetésébe iparfelügyeleti célokra, ha a régi elavult rendszer helyett nemcsak mérnökszakembereket fog beállítani, hanem úgy, amint a külföldön van és amint azt a mai helyzet megköveteli, orvosokat, nőket, szakmunkásokat is fog alkalmazni, akik nagyon fontos részei volnának a hatályos iparfelügyeletnek, akkor majd a baleseti sérülések száma csökkenni fog ennek arányában és nem lesz szükséges hozzányúlni a gillotinhoz, hogy a baleseti járadékosokat lenyakazzák. Arra nézve sem hallottunk semmit, hogy van itt egy nagy restanciája a minisztériumnak. Ilyen a vasárnapi munkaszünet. Még a miniszter úr elődjével, Kenéz kereskedelmi miniszter úrral tárgyaltunk ebben a kérdésben. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Propper Sándor: Meglehetősen nagy és 186. ülése 1933 május 23-án } kedden. fontos társadalmi réteg érdekében kívánjuk a vasárnapi munkaszünet egységesítését és bevezetését. Összehívtak ankétet, volt egy ilyen ankét, azután kilátásba helyezték a további tanácskozásokat. A további tanácskozások természetesen elmaradtak s a keresztény és nemzeti irányzat tizenötödik esztendejében még mindig hiába küzdünk a vasárnapi munkaszünetért. (Kertész Miklós: A weekendet is törvénnyel kell szabályozni, mert a kapitalizmus magától nem csinálja meg!) Még egy mondatom van. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a megrendszabályozott magyar vasutasoknak még függőben lévő ügyét méltóztassék tető alá hozni. Ezeket a vasutasokat méltánytalanul üldözték, megrövidítették. Azt hiszem, legfőbb ideje következett el annak, hogy ezt jóvátegyék. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy legyen szíves az új iparpártolási törvények alapján a halódó, haldokló ipartanácsot újjászervezni. Azt hiszem, ez esedékes. Az ipartanács mai összetételében nem felel meg. Azt négyen-öten látogatják. Talán a szerkezet hibás, én nem tudom, de semmiesetre sem tölti ma be azt a hivatást, amelyet annakidején ennek a tanácsnak szántak. Méltóztassék tehát a meglevő törvényes rendelkezések alapján sürgősen átszervezni ezt az intézményt. Még csak egy mondatot akarok elmondani. Ismételten felhívom a miniszter úr figyelmét arra, — azt hiszem, a hatáskörébe tartozik — hogy a többi európai országok mintájára minden politikát félretéve keresse meg a gazdasági (kapcsolatok lehetőségét Oroszországgal. Ha Hitler tud gazdasági kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal, ha Mussolini tud gazdasági kapcsolatokat fenntartani, és ha Franciaország most írta alá a meg nem támadási szerződést Oroszországgal, akkor nekünk, kicsiny országnak, amelynek Nyugat felé alig van terjeszkedési lehetősége ipari szempontból, ezt a nagy hatalmas rezervoárt, ezt a lehptőséget nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Sokszor hangoztatják hivatalos külpolitikai nézetként is azt, hogy nekünk nem lehet közünk ahhoz, hogy valamely országnak milyen a belső # berendezkedése. Hal ez a tétel áll, akkor álljou Oroszországra is. Azt hiszem, hogy megfelelő gondossággal, megfelelő utánjárással a- magyar ipari termelés számára lehetne piacot teremteni Keleten. Ha az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatokban nem talál hajszálat az európai fasizmus, akkor ml sem keressünk benne hajszálat, hanem próbáljuk megteremteni az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatokat még azon az áron is, hogy ennek ellenében el kell ismernünk diplomáciailag Oroszországot. Ez sem olyan nagy veszedelem és különben is minden európai ország- magára vette ezt a borzasztó nagy veszedelmet. A kereskedelemügyi tárca költségelőirányzatában nem látom biztosítékát annak, hogy a vele kapcsolatos problémák a közeljöjvőben megoldást nyerjenek, ezért a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem és a kereskedeIp.Tiiügyi ^tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a ssélsőbololdálon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Scheuer Róbert! Scheuer Róbert: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársammal ne polemizáljak. Nem tudok vele polemizálni azért, mert meggyőződésem
