Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

4:28 Àz országgyűlés képviselőházának 1 (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Komoly, okos ember nem hiheti azt, hogy majd a nagyhatalmak hatalmi szóval fogják elintézni ezeket a kérdéseket, hogy majd kiadnak egy újabb békediktátumot, amely Magyarországtól elvett területeket visszaadni rendeli úgy, ahogy csinálták a párizsi békék alkalmával, mert hiszen azok sem voltak szerződések, hanem diktátumok. Eggyel tisztában kell lennünk, azzal, hogy a békés revíziót csak úgy tudjuk keresztülvinni, ha annak szükségességét az utódállamok is belátják. Mi pedig mindig békés revízióról beszéltünk, revanche-ot sohasem hirdettünk, senki sem akar itt háborút, vagy forradalmat az utódállamokban. Mi mindig csak erről beszeltünk és azóta még kevésbbé lehet kétség ebben a tekintetben, amióta a legkompetensebb egyén, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, minden kétséget kizáróan ország-világ előtt a leghatározottabban dokumentálta békés szándékunkat. Az utódállamokból a revíziós kijelentésekre az első válasz Benes cseh külügyminiszter úr ajkairól hangzott el. A vezető politikusok, sőt az egész világsajtó tudomást szerzett erről a válaszról. Voltak, akik optimis'ztikusan ítélték meg, voltak sokan olyanok, akik Benes. álláspontját elfogadhatatlannak, sőt még t tárgyalási alapra is alkalmatlannak tartották. En azt hiszem, hogy Benes külügyminiszter úr állásfoglalásának igen komoly jelentősége van azért, mert most végre először ismeri el, hogy van revíziós probléma, amely felett napirendre térni nem lehet és már feltételeket is keres ama, hogy az megvalósítható legyen. Azon azután cseppet sem csodálkozom, hogy az ő feltételei nagyrészben elfogadhatlanok. Ne felejtsük el, hogy Benes volt a cseh imperializmusnak első úttörője, ő volt a cseh új állam megteremtője, felfedezője és megteremtője egy új nemzetnek, .amely eddig sohasem létezett, a cseh-szlovák nemzetnek, és hogy az ő egész múltja, neve, dicsősége ezekhez az alkotásokhoz fűződik. És végül ne felejtsük el azt, hogy ő volt az, aki először kimondotta a Carthaginem esse delendam-ot, amikor 1917-ben megírta könyvét: «Détruisez l'Autriche—Hongrie.» De különben is olyan régi, tapasztalt, ravasz diplomata, mint Benes, bizonyára nem fog mindjárt olyan feltételekkel előállni, amelyekből semmit sem lehet engedni. Én azt hiszem, hogy ma, amikor az életbevágó gazdasági érdekek diadalmaskodnak a politika felett, akadni fognak odaát az utódállamokban is más olyan okos államférfiak, akik, felocsúdva az imperializmus kábító álmából, be fogják látni azt, hogy engedni kell intranzigens álláspontjukból, hogy nem a területek nagyságától függ az országok boldogsága és be fogja látni azt, hogy a belső és a külső békét erőszakkal, ágyúkkal és puskákkal tartósan fenntartani nem lehet, annál az ott élő polgárok elégedettsége, zavartalan munkája és a szomszédállamokkal kötött őszinte baráti viszony, amely a gazdasági és lelki együttműködést lehetővé teszi. T. Ház! Dési Géza t. képviselőtársam citált a miniszterelnök úrnak ' tegnap a Gyosz.-ban tartott beszédéből. Én is idézek egy szerintem igen nagyjelentőségű részt: A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy (olvassa): «Mindaddig, amíg a békerevízió kérdésében új légkör nem teremtődik, nem lehet szó arról, hogy végleges gazdasági közeledés révén a békés és nyugodt gazdasági munka előfeltételeit biztosítsuk.» Azt 80. ülése 1933 május 15-én, hét fon. I

hiszem, mindenki egyetért ebben a miniszterelnök úrral. Egy gazdasági együttműködéshez kölcsönös bizalom és jóakarat kell. Ennek a jóakaratnak azonban elsősorban azok részéről kell jönnie, akik bennünket letiportak, akik szerződést kötöttek arra, hogy talpra ne állhassunk, nekik kell először őszintén békejobbot nyújtaniok és az üldözött magyar kisebbségeknek és a magyar kultúrának igazságot szolgáltatniuk. T. Ház! Dési t. képviselőtársam azt is mondotta, hogy a mi jogainkat érleli az idő, s valóban, én azt hiszem, hogy ma már közelebb vagyunk a célhoz, de mégsem szabad a passzivitás álláspontjára helyezkednünk, to-^ vábbra is a meggyőzés minden eszközével oda kell hatnunk, hogy belássák végre azt, hogy a magyar feltámadás érdekei összevágnak Európa és az egész világ érdekeivel, amely békét, haladást, jólétet kíván. (Ügy van! Ügy van!) Boldogemlékű Tisza István mondta, mintegy a jövőbe látva, a következőket (olvassa): «Az emberiség érdeke is az, az emberi haladás és szabadság érdeke is az, hogy a Duna völgyében a magyar nemzet tölthesse be világtörténelmi hivatását.» T. Képviselőház! Ezekben a kérdésekben az én meggyőződésem szerint meg kell teremteni az egységet a magyar közéletben, politikában és a társadalom minden vonalán. Es nagy örömmel állapítom meg, mert láttam itt a Képviselőházban, hallottam ia múltkor Malasits Géza tisztelt képviselőtársam itteni felszólalását és látom mindenütt az országban, — hogy ez az egység megvan a magyar lelkekben, (Ulain Ferenc: Ügy van!) mert mi mindnyájan egyet akarunk (Büchler József: Ez régi álláspontunk,^ nem új!) s egy a vágyunk és egy az imádságunk; csak talán a módozatokban, a taktikában van közöttünk különbség. i\Iem azért mondom, mert a kormány pártjához tartozom, — mert ha ellenzéki volnék, akkor is azt hirdetném — hogy ezt a mozgalmat a miniszterelnök úrnak kell vezetnie és irányítania, (Ulain Ferenc: Ügy van!) mert csak a kormány ismeri a különböző faktorok gondolat- és érzelemvilágát, csak a kormány van abban a helyzetben külügyi képviseletei útján, hogy ismerje a hangulatokat és ismerje — ami annál fontosabb — az érdekeket is, amelyek napról-napra változnak. Tisztelt Képviselőház! Hogy mikor jön fel a magyar igazság napja, azt én nem tudom. Addig is ne feledkezzünk meg az utódállamokban élő véreinkről és ne engedjük meg azt, hogy azok másodrendű állampolgárok legyenek, páriák a saját régi otthonukban. Es ne feledkezzünk meg azokról a testvérnépekről, amelyeket megkérdezésük nélkül tőlünk elszakítottak, s amelyek hosszú századokon át jóban, rosszban velünk éltek, velünk véreztek a nyugati civilizációért és a kereszténységért s velünk küzdöttek a magyar szabadságért. A párizskörnyéki szerződések gondoskodnak a kisebbségek védelméről, de különös dolog az, hogy ezekből a szerződésekből mindent végrehajtottak, ami hátrányunkra van, és semmit sem abból, ami előnyünkre és a kisebbségek védelmére szolgálna. (Ügy van! Ügy van!) r Pedig tisztelt Ház, becsületbeli kötelessége éppen azoknak az utódállamoknak betartani a szerződésszerű kötelezettségeket, amelyek ma a revízió ellen vannak, és becsületbeli kötelessége azoknak a társult hatalmaknak, amelyek a békediktátumokat ránk erőszakoli