Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 18 ták, hogy gondoskodjanak arról, hogy ezek a szerződések végrehajtassanak. {Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Állítom és vallom, — úgy, mint azt BajcsyZsilinszky t. képviselőtársam is tette — hogy mi magyarok igenis, minden vonalon betartjuk azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kisebbségi védelem szempontjából a békeszerződések előírnak. (Ügy van! a baloldalon ) Betartanék ezeket békeszerződés nélkül is, mert — mint Pintér képviselőtársam nagyon helyesen mondotta — a mi őseink nagyon okosan és bölcsen intézték a múltban ezeket a kérdéseket. Es én meg vagyok győződve róla, hogy ha ezeknek^ az itteni kisebbségeknek vannak még jogos és méltányos kívánságaik, azokat a kormány szívesen honorálni fogja, (Ügy van! a jobboldalon.) ha azok valóban az ő kívánságaik és nem kívülről jövő bomlasztó (Ügy van! Ügy van\ jobb felől) és ellenséges laigitáció eredményei. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Méltóztassanak megen gedni, hogy én is foglalkozzam Bleyer képviselő úrnak a magyarországi német kisebbség ügyében itt elmondott beszédevei. (Halljuk! Ralijuk! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Kár volt neki nemzetiségi hitbizományt adni! — Lázár Miklós: Sok pénzt vitt az haza! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Más derék németet lehetett volna helyébe tenni! Nem kellett volna szuronnyal megválasztani! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Én nagyon helytelenítem az ő felszólalását. Nem annyira a tartalmánál fogva, hanem főleg azért, mert amit mondott, azt nem megfelelő helyen és nem, megfelelő időben mondotta. (Lázár Miklós: Ügy van!) Hely; telenítem továbbá azt, hogy itt felolvasta az ő deklarációját, amire semmi szükség sem volt, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Adta volna át a miniszterelnök úrnak. Ugyanazt érte volna el vele, mint amit elért (Ügy van! a jobboldalon.), s nem adott volna fegyvert a mi ellenségeink kezébe (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Taps balfelől.), hogy reá hivatkozva támadhassanak minket azzal, hogy mi a német kisebbséget elnyomjuk. Méltóztatnak olvasni a német lapokat, ahol máris látszik, hogy milyen káros hatása volt ennek a beszédnek és látszik az ellenszenv Magyarországgal szemben. De éppen ma Kenyeres János t. képviselőtársam átadott nekem egy temesvári újságot, amelyben a következőket olvassuk (olvassa): «Leidensweg der deutschen Minderheit in Ungarn. — Im ungarischen Parlament sind Worte aus dem Munde des Führers der deutschen Bewegung Univ. Prof. Jakob Bleyer verklungen, von denen jedes einzelne ein Verzweiflungsschrei des Deutschtums ist (Mozgás), jener halben Million deutscher Menschen, denen das natürliche Recht auf den Gebratich der Muttersprache beim Unterricht ihrer Kinder streitig gemacht wird. Eine verschwindend kleine Zahl von Elementarschulen mit deutscher Unterrichtssprache, keine Mittelschule, keine Präparandie, keine Bewegungs- und Entwicklungsfreiheit für den deutschen Volksbildungsverein auf der einen Seite, immer stärker werdender Druck der gesammten staatlichen und gesellschaftlichen Kräfte, — die Kirche mitinbegriff

en — auf der anderen (Zaj és felkiáltások. Hallatlan): so sieht itoeute die Lage des ungarländischen Deutschtums aus der einzigen grossen Volksminderheit eines Landes, das selbst grösstes Interesse an einer vorbildlichen Minderheiten-Politik haben müsste. Die Worte, 0. ülésé 19È3 május ï$-ên, hétfoú. 42$ die Dr. Bleyer von der Tribüne der Parlaments aussprach, kann man mit Kecht «Deutsche Tragödie« überschreiben.» (Felkiáltások: Hallatlan. — Zaj.) Méltóztatnak látni, hogy milyen következményei voltak ennek a felszólalásnak (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: És milyenek lesznek még!) és valószínűleg lesznek még. Azért is helytelenítem felszólalását, mert statisztikai adatokkal vonul fel és kimutatja a németség számának itteni apadását s ebből mindjárt azt következteti, hogy ez az erőszakos magyarosítás eredménye, (Pékár Gyula: A feldarabolás eredménye!) pedig ha vette volna a fáradságot magának úgy, mint ahogyan Pintér t. képviselőtársam megtette, hogy meggyőződött volna az apadás valódi okairól, egészen más konzekvenciára kellett volna jutnia. Végül nagyon helytelenítem, hogy >amikor Bleyer képviselő úr a németség védelmére kelt, itt kritika tárgyává téve annak helyzetét, egy szóval sem emlékezett meg a németség helyzetéről Jugoszláviában és Romániában (Ügy van! Ügy van! Taps a Ház minden oldalán.), ahol — amint méltóztatnak bölcsen tudiii — : gazdasági téren teljesen tönkre vannak téve. (Erdélyi Aladár: Ott Bleyer egészen biztosan nem lehetne egyetemi tanár! — vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Majd meghalljuk, hogy mit : szólnak ehhez a szászok! — Lázár Miklós: ! Mit szólnak Belgrádban ahhoz, ha ilyeneket mondana el ott egy német nemzetiségű kép! viselő!) A szentistváni gondolatról is beszélt Bleyer képviselő úr. (Lázár Miklós: Hazaáruló!) A szentistváni gondolat nemcsak nyelvi és kulturális szabadságot jelent. A szentistváni gondolatnak nagyszerűsége abban áll, hogy századokon át a mai napig mindenki, bármilyen származású vagy anyanyelvű volt, egyformán boldogulhatott ebben az országban. (Ügy van! Ügy van!) Idegen származású polgárból lehetett a múltban, lehet ma is hercegprímás, miniszter^ a Nemzeti Bank elnöke, politikai és gazdasági téren bármi és érvényesül épp úgy, mint a színmagyar. (Erdélyi Aladár: Sőt jobban!) Nincs olyan nagylelkű liberális népe I több a világnak, mint a.magyar, amely az idegent, mint testvért magához emeli. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) De nézzük már most, hogy milyen a kisebbségek helyzete az utódállamokban. Méltóztassanak megengedni, hogy ezeket az adatokat felolvashassam, mert számok vannak, idézetek szerződésekből és törvényekből, egész precíz adatokat szeretnék itt a Ház elé tárni. (Halljuk! Halljuk!) V T. Képviselőház! Vegyük először Romániát. A Párizsban kötött szerződésnek a kisebbségeik védelméről iszóló 9. cikke Romániát illetően így szól (olvassa): «Azok a román állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biz• tosítékokat élvezik, mint a többi roimán állampolgárok.» A 11. cikk a következőket mondja (olvassa): «Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székelj és szász közületeknek a roimán állam ellenőrzése ímellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzat engedélyeztesssék.» Megjegyzem, hogy ez a 'helyi önkormányzat semmiféle vonatkozásban meg nem valósult. Nézzük a kisebbségi iskolákat. A kisebbségi lelkészek és a román papok államsegélye közt óriási különbség van, éppígy jóval ki60*