Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának V» megállapítanom azt, hogy a munka megindítása szempontjából ez a költségvetés meglehetősen szűkmarkú, mert bár igaz, hogy az előző kormány költségvetésében csak 27*5 millió pengő volt beruházásokra előirányozva, s a jelenlegi költségvetésben 28'9 millió pengő van előirányozva, vagyis látszólag valamivel több van benne, de meg kell állapítanunk azt, hogy ez a többletösszeg nem új munkákat jelent. Ez már régen bevégzett munkák utólagos számláinak kiegyenlítését , jelenti, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) és így ha végigmegyünk a költségvetésen, akkor kiderül, hogy alig 13 millió pengő van ebben a 780 millió pengős költségvetésben, amely tényleg új munkák teremtésére való. A legtöbb tétel a kereskedelemügyi miniszter tárcája r körében van, de a kereskedelemi miniszter tárcájában egyedüli új munka a Budapest—kecskeméti új országút építésének költsége, amely hitelezési művelet alapján akarnak szintén végrehajtani, amelynek 8.100.000 pengős költségéből azonban összesen 687.907 pengő van előirányozva ebben a költségvetésben. A többi mint hitelezés jön a későbbiekben. Meg kell állapítanom, hogy útépítésre maga a főváros többet költ, mint amennyi ebben a költségvetésben van. A már végrehajJ

ett utaknál például a budapest—győri, budapest—siófoki utak törlesztési részletei és azok, amelyek 640.000 pengővel szerepelnek ebben a költségvetésben, továbbá a tízéves útépítő programmnak ebben a költségvetésben szereplő 7,400.000 pengője már nem jelent munkaalkalmat. A munkaalkalom már megvolt és már el is múlt. Ugyanígy a misVolc—lillafüred—egri útra a törlesztés, amely 296.000 pengőben van előirányozva, már nem jelent új munkát. Hasonlóképpen vagyunk az állami üzemeknél; az automatikus telefonközpont beruházására elő van irányozva 1,800.000 pengő, de a posta már bőven dupla krétával jegyzi a mi telefonbeszélgetéseinket Budapesten. Ugyanígy a táv:-«í ét? a rádió fejlesztésére színt összegekből igen kevés az, ami ebben a költségvetésben erre az évre szerepel. Ez nem tesz ki többet, mint 525.000 pengőt. A Máv. beruházásai közül azok a lokomotívok, amelyeket most fizettünk ki, az a huszonhat lokomotív, amelyet az Állami Gépgyár csinál, a közeli napokban már a javítóműhelybe kerül, s ez a költségvetés most veszi fel à

r hatodik, illetve hetedik részletét. Ugyanígy azok a hússzállító és gyümölcsszállító kocsik, amelyeket a kormány a Ganzgyárnál rendelt, szintén már régen futnak. (Kabók Lajos: Már két éve zárva van a vagónosztály!) Ezek a mai költségvetés szerint azt a látszatot keltik, mintha beruházások volnának, pedig tulajdonképpen csak számlakifizetést jelentenek, tehát nem a munkanélküliség enyhítését szolgálják. A honvédelmi miniszter úr a nagykanizsai, zalaegerszegi, a kiskunhalasi és szentesi laktanyák építésére 2'5 millió pengő öszszeget vesz fel: ezek az összegek is legnagyobb részben számlák kifizetéséből állanak. A földmívelésügyi miniszternek előirányzott 2*7 millió pengő a borsodi ártér munkálataival öszszefüggésben legnagyobbrészt ki van már merítve. Hasonlókép áll a kultuszminisztériumnak a keszthelyi múzeum, továbbá a debreceni egyetem építésére felvett^ 40.000 pengős összege. Ha összeadom az egészet, ami új munka, illetőleg új munkaalkalom teremtését 6. ülése 1933 május 9-én, kedden. 207 jelenti, nem tesz ki 13 milliót s ugyanakkor, a székesfőváros legalább 16 millió pengő értékben foglalkoztat munkáskezeket, (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Mit jelent ez egy lélekre? Semmit!) Hogy tárgyilagos legyek, hozzá kell tennem, hogy maga a kormány is látja ennek abszurditását és az Ipari Munkaszervező Intézet felállításával és részére 10 millió pengőnek kiutalásával óhajt ezen a problémán valahogyan lendíteni, félek azonban, hogy ezek a munkák a folyó esztendőben nem lesznek mind elvégezhetők. Az állami beruházásokkal nagyon arányosak a többi törvényhatóságok beruházásai, amiben a belügyminiszteri kék ceruzának igen jelentős rész jut: sok minden terven, amit a városok és törvényhatóságok kivitelezni kívántak a munkanélküliség csökkentésére, a belügyminiszter úr kék ceruzája nagyon nagy rendet vágott. A magántevékenységről nem is beszélek; a magántevékenység a mai viszonyok között képtelen megindulni. Itt azonban a változó életviszonyok igen változó konjunktúrákat hoznak létre és ezekbe a változó konjunktúrákba a magánipar. a magántevékenység sokkal gyorsabban be fog illeszkedni, mint az állami igazgatás. Rá akarok mutatni a mostani ragyogó Nemzetközi Vásárrá, illetőleg a tavaszi vásárra, amelynek képe mindenkire, aki azt végigtekinti, csak felemelő lehet, ahol az ember látja, hogy mennyi invenció, mennyi ízlés, mennyi energia és mennyi élniakarás mutatkozik meg, mekkora áldozatkészséget jelent egy ilyen kiállítás összehozása akkor, amikor egész ipari életünk nagy anyagi nehézségekkel küzd. amikor minden tervező és minden kivitelező gondolattal szemben ott áll a nagy anyagi lehetetlenség. Ilyen körülmények között nekünk bizalommal kell eltelve lennünk ezzel a nemzettel szemben és azt kell mondanunk, hogy ha rendkívül gazdagok vagyunk tehetséges és dolgozni akaró, invenciózus emberekben, annál nagyobb hiba, annál nagyobb bűn, ha csak a tehetséges, invenziózus emberek nem fordíthatják tehetségüket és invenciójukat arra, hogy munkakészségüket, ízlésüket^ áldozatkészségüket a nemzet egyetemének . javára gyümölcsöztessék és csak ilyen kiállításokban tűnnek ki, nem pedig az ezzel kapcsolatos nagy ipari megrendelésekben. A tőke védelmében mi hátraszorítjuk a munkáskezet, holott megfordítva, az államnak az volna a kötelessége, hogy a munkáskezet tolja előtérbe, még a tőke rovására is. (Elénk helyeslés.) Félek attól, hogy ez a hatalmas kiállítás csak nagy kirakat lesz, amelyből nem lehet az ipar fellendülésére következtetni, csak olyan üzlet lesz, amelynek kirakata gyönyörű, de bent a raktár és a műhely üresen állanak, pedig ezeket a munkáskezeket, amelyek ilyet produkálnak, mint ez a kiállítás,, foglalkoztatni kell, mert lehetetlenség megtűrni, hogy olyan tömegben legyenek munkanélküliek, mint azt a statisztika bizonyítja. Ha az ipari munkásság munkanélküli rétegeit vesszük vizsgálat alá, úgy azt látjuk, hogy a Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi száma a szociáldemokrata és keresztényszocialista szakszervezetek összesített kimutatásaiból azt állapítja meg, hogy 1928-ban 14.578, 1929ben 16.174, 1930-ban 22.290, 1931-ben 28.612, 1932-ben 29.336 volt, az ipari munkanélküliek nyilvántartott száma. (Büchler József: A szervezett munkanélküliek száma! Ez a fontos!) Az Állami Munkaközvetítő Hivatal 1932-ben összesen 30.434 munkakeresőt tartott számon,