Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

134 Az országgyűlés képviselőházának kell gondoskodni, akinek abszolúte semmije sincs. (Helyeslés balfelől.) Ein azonban látom, hogy jelenleg egészen új határponthoz és határkőhöz értünk és! azt látom, hogy Európa legtöbb államában rengeteg irányváltozás kezd jelentkezni. Nem tudom, tévedek-e abban, amikor fenn akarom tartani a gondoskodást azokkal szemíben, akik a legszörnyűbb helyzetben vannak, de ha tévednék is, erről a pontról nem fogok letérni, amíg élek, (Helyeslés balfelől.) mert oly roppant fontosnak tartom a szociális gondoskodást. Nagyon jól tudom, hogy az a korszak, amely különösen a világháború 'befejezése után keletkezett, w mai körülmények között befejezést nyert. Egy új korszak elé megyünk. Vájjon az a politika, amelyet nia inaugurálnak és vájjon az az út, amelyet most kezdeményeznek, célhoz fog-e érni, igen vagy nem, azt nem tudom. Lehet, hogy ismételt kísérletezések ismételt csalódásokat és bukásokat fognak maguk után vonni. De az egyszer kétségtelen, és ebben a szociáldemokrata párt tegnapi szónokának is igaza volt, aki folyton emlegette, hogy a túlhajtott kapitalizmusban és azok között a

1 körülmények között, amelyekben mi vagyunk: a régi utat folytatni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Itt egészen világos, hogy új csoportosítás, a gazdaságnak, a produkciónak új átalakítása és a nemzetek egymás közti érintkezésének egészen új útjai következnek, gigantikus problémák előtt állunk, amelyekben egészen bizonyos, kisded nemzetek és kisded társadalmak nem fognak úttörő munkát végeznek, de a kisded társadalmaknak is éber szemmel és folyton kell vigyázniok, hogy mi megy itt végbe az egész világ társadalmában és egészen .bizonyos, hogy ezen a téren óriási nagy átalakulás történik a következő évtizedekben. (Büchler József: De Imrédy az ellenkezőjét mondja!) Es ha az a szociális gondolkodás, amely a legutóbbi évtizedben volt, nem is lesz talán folytatható, mégis magának a lényegnek kell másnak lennie — hiszen nem az a fontos, hogy vájjon kik azok, akik parancsolnak, akik rendezkednek — kell, hogy jobb, becsületesebb, igazságosabb, méltányosabb dolog következzék. Az összes szellemeket, a^ legjobb fejeket ezek a tételek foglalkoztatják mindenütt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy visszatérjek költségvetésünkre, itt van a nyugdíj kérdése. A mi pártunk bizonyos propozíeióval járult a pénzügyminiszter úr elé. Sajnos, választ sem kaptunk és egészen világos, hogy az ilyen eljárás semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a pártközi életben jó atmoszférát teremtsen. (Ügy van! a baloldalon.) T. uraim, a pénzügyminiszter úr látatlanban foglalt állást ebben a kérdésben és semmiképpen sem vizsgáltuk meg in concreto ezeket a kérdéseket. Semmi több célunk^ nem volt, mint a nemzet érdekében világosan és konkrété megvizsgálni ezt a tételt, hogy abból mennyi használható, vagy nem használható és miért nem használható. Azt tartom, hogyha nem is lehet minden kérdést r megoldani, de minden kategóriával egyformán és állandóan, folyton foglalkozni kötelesség. (Helyeslés balfelől.) Az állam felelősségét véve, sok tévtan van ebben az időpontban forgalomban. Az állam maga is az elmúlt években és egész évtizedekben elementáris erővel tört az omnipotenciára, később maga a társadalom sokat ráhárított az államra. Lehet csodálkozni, hogy az így nevelt emberiség és társadalom mindent az államtól vár és mindent az államtól alkar kapni? (Já75. ülése 1933 május 5-én, pénteken. nossy Gábor: Igaz!) Ezzel szemben mi világosan mondjuk, hogy az állam nem leihet felelős mindenért, ami végbemegy, az államot kímélni kell és az államot fenn kell tartani, az állam rendkívül szükséges és az államra csak azokat a terheket és obiigókat kell hárítani, amelyek a dolog természeténél fogva igazán odavalók, oda tartoznak. Mégis, ha nézem az államot és nézem állapotainkat, gazdasági életünket és azt nézem, hogy egyes államok az európai körülmények között segéllyel, mások munkával, részben önkéntes, részben kötelező munkával segítenek, akkor viszont látnom kell, hogy nálunk eddig mindez nem történt meg. Pedig akármilyen nyomorult legyen is a mi helyzetünk, egyidejűleg mégis mindig a kisexisztenciák szaporítása és megerősítése volna állandó kötelességünk. (Ügy van! Ügy van!) Ez & telepítés kérdése, t. uraim, Nekünk a társadalmi konstrukció szempontjából feltétlenül szükségünk van telepítésire. A szellem, amelyet én a költségvetésben és az állami adminisztrációban kívánok: semmit fölöslegesen, mindent egyszerűen és mindent igazságosan. (Helyeslés.) Ami a külfölddel szemben való körülményeinket illeti, látjuk, hogy az átalakulások korában élünk. Ilyen átalakulások napjaiban nem elég hivatkozni bizonyos szakaszokra és bizonyos tényekre. Ilyen átalakulások napjaiban nem lehet a dolgokat stereotíp citálásokkal elintézni. Mi nem lehetünk semmiképpen sem nyugodtak, nemzetünk nem lehet semmiképpen sem nyugodt a status-quo alapján. Egészen világos, hogy^ ez nem bázis. Egyesek új orientációt emlegetnek. A régi orientációt elejteni vagy elveszíteni természetesen óriási és kimondhatatlan hiba lenne, de a régi orientáció kiegészítése nagyon könnyen lehetséges. Szövetségek? A szövetségek mindig geográfiai fekvésektől függenek rendkívüli mértékben. Elődeink a XV. században mindig így gondolkoztak s ia znaimi egyezmény megkötése után mindazok, amik a znaimi egyezményben voltak, azokban a régi időkben teljesedésbe mentek. A szövetségek tekintetében mindig uralkodó volt a geográfiai fekvés. Már most ha a mi szomszédainknál a szavakat nézem és a tetteket vizsgálom, konstatálnom kell, , hogy óriási differencia van a kettő között, ök azt mondják, hogy barátságot akarnak velünk, a tények azonban borzasztóan rácáfolnak ezekre a dolgokra. De akármi legyen is, ebben a tekintetben folyton ezt az egyet kell szem előtt tartanunk: az igazság és a nemzeti méltóság a döntő és ez a kettő fogja eldönteni az összes kérdéseket. A mai körülmények között — mindenki tudja itt a Házban és ezenkívül — föltétlenül kapura van szükségünk, mert egymagunkban nem élhetünk ebben a kelepcében, amelyben vagyunk. Mindenki tudja, hogy föltétlenül kijárásra van szükségünk. Ezekben a napokban pedig ez forog veszélyben és ilyen körülmények között ne mondja senki, hogy erről beszélni nem aktuális. (Ügy van! Taps balfelől.) Az nem aktuális, ha a jelenlegi időpontot eltévesztjük; ha később jövünk és később fogunk panaszkodni, soha senki fel nem oldja a felelősség alól a tényezőiket és a képviselőket. (Ügy van! balfelől.) Ami a belső állapotokat illeti, bizonyos nagyfokú idegesség van a gazdasági élet következményeképpen. De másrészt nagy várakozás is van, mert hiszen, hogy miképpen fognak kialakulni azok a dolgok, amelyek rend-