Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 kívül nagy fontosságú nemzetek körében történnek szomszédságunkban, az reánk természetesen kimondhatatlanul nagy hatással lesz s ezeket mindenki érdeklődéssel nézi. Mi kénytelenek voltunk azt az álláspontot elfoglalni, hogy mi bizonyos megfelelő distanciában állunk a kormánnyal szemben, még pedig azért, mert attól féltünk, hogy elhatározásaink szabadsága veszendőbe megy, ha ezt nem tesszük meg . Mi a kormánynak azokat a törekvéseit, amelyek konkrétek és jók, mind elismerjük. Mi a kormánynak felesleges nehézséget semmiképpen sem akarunk teremteni. Amidőn azonban nagyon fontos napok folytak, akkor a mi pártunknak legnagyobb része a koncentráció álláspontján volt. Fájdalommal kell mondanom, hogy én észrevettem és tapasztaltam, hogy meglehetősen izoláltan állok. Ügy jobbról, mint balról az én koncentrációs fogalmam nem érvényesült. Azt képzeltem, hogy ha olyan hatalmas nemzet, mint az angol, az idők problémái és a gazdasági problémák között feltétlenül szükségesnek tartja a koncentrációt, akkor a magyar is meg fogja ezt érteni. Es ha az angoloknak nem is sikerült megfelelő körülmények között ezt a célt teljesen és tökéeltesen elérniök, de mégis nagyrészben elérték és a mai napig, ilyen hosszú ideig megfelelő diszciplínával, (megfelelő alárendeltséggel mindnyájan engedik a koncentráció szellemét működni a horribilisen nehéz körülmények között. Nálunk nem fogadták el a koncentráció gondolatát sem jobbról, sem balról; a legtöbben nem akarták. De meg vagyok róla győződve, hogy jobbról és balról is meg fogják ezt később bánni. Ami a kormánynak a legutóbbi időben történt mindenféle kinevezését illeti, t. uraim, azok sem megnyugtatók reánk nézve és nem alkalmasak arra sem, hogy megnyugvást keltsenek az ország legnagyobb részében. Azonkívül, ha nézem a külpolitikai berendezkedéseket és a dolgok politikai menetét, sok tekintetben természetesen ezen a téren változó állásponton kell lennünk. En azonban már a múltkor is és már a múlt kormány idejében is azon voltam, hogy ami a belső békét és evolúciót illeti, tegyünk egy lépést előre. Nagy fájdalmamra ez nem történt meg. (Friedrich István: Gömbös is megígérte! A gyülekezési jog! — Zaj a középen.) Nemcsak a gyülekezési jogra, hanem a titkos választójogra és az ezen a téren való haladásra is gondolok. A mai körülmények között természetesen filozófiai ésszel és történelmi lelkülettel és érzülettel kell a következő etapot és lépést várni. Annak természetesen olyannak kell lennie, hogy folytatása legyen a magyar nemzetnek, de olyannak is, hogy a népnek legnagyobb és legszélesebb rétegeit is megnyugtassa ebben az országban. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a balközépen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! Majdnem kizárólag közgazdasági kérdésekkel kívánok foglalkozni és az előttem szólott igen t. képviselőtársam és még azelőtt Hunyady Ferenc gróf képviselőtársam részéről elhangzott felszólalással kapcsolatban csak annyit volnék bátor megjegyezni, hogy itt nagyon sok szó esik a kapitalizmusról mint fogalomról, a kapitalizmusról, mint gazdasági berendezkedésről, és nekem mindig az a benyomásom, hogy ha azokat a mélyen t. képviselőtársaimat, akik a '. ülése ±98

S májv£ 5-én, pénteken. 135 kapitalizmus ellen, a kapitalista 'berendezkedés ellen szólalnak fel, arra hívná fel valaki, hogy definiálják a kapitalizmus fogalmát, ugyanabba .a nehéz helyzetbe kerülnének, amilyen nehéz helyzetet elismert magára nézve olyan közgazdasági tudós, mint Werner Somfa art, azt mondván, hogy egész életét ennek a fogalomnak kimunkálásával töltötte, de hogy mi a kapitalizmus, azt definiálni egy élet munkája után sem képes. ' A kapitalizmus nem közgazdasági tudományos fogalom. A kapitalizanus új szó, amelyet a szociáldemokrácia talált fel akkor, amikor a maga útjára megindult. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A kapitalizmus semmi egyéb, mint a szociáldemokrácia kifejezése, megjelölés arra, hogy ez olyan gazdasági berendezkedés, amely az ő általuk kontemplált berendezkedéssel ellenkezik. Semmi pozitívum nincs ebben! a fogalomban és ezért én őszintén bevallva, nem tudom megérteni ezeket a fejtegetéseket, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.X amelyek a kapitalizmus átreformálásáról, a kapitalizmusnak más keretekbe olvasztásáról szólnak, mert mindez semmi egyéb, mint az intervencionizmusnak fejlődése. Az intervencionizmust, mint új fogalmat akarják a szociáldemokrácia és a kapitalista világfelfogás közé beilleszteni, annak az intenvencionizmusnak a fogalmát, amely a háború alatt és a háború után valóban bőségesen megvalósult és amely új, a kettő közé eső, tudományosan ki nem dolgozott! és meg nem alapozott gazdaságpolitikai felfogásnak az áldásait uni itt Magyarországon és az egész világon is: szenvedjük, e mellett azonban a kapitalizmus bűnéül tüntetjük fel azokat a tüneteket, amelyek nem a kapitalizmusnak^ hanem az intervencionizmusnak bűnlajstromára tartoznak. A legmeglepőbb a dologban azután az, hogy ugyanazok, akik a kapitalizmus berendezkedését ostorozzák és bírálják, minden egyes felszólalásukban — egyik az egyik irányban, másik a másik irányban — újabb állami intervencionizmust sürgetnek, mindig olyat, amelynek kiszámítható eredménye a mai gazdasági bajoknak csak fokozása lehet. Ernszt Sándor mélyen t. képviselőtársam beszélt a kamatokról. Helyesli, hogy a kamatlábat a kormány erőszakos eszközökkel leszállítsa, mert — mint ő mondja — azok, akiknek megtakarított tőkéjük van, örüljenek, hogy a pénz értéke nem változott ós élvezzék ennek előnnyeit. Igen t. Képviselőház! En ezt a felfogást semmiképpen sem vagyok képes maigamévá tenni, mert iha be is látom azt, — és természetesen belátom — hogy a mezőgazdaság^ saját hibájukon elesett egyedeinek hitelrendezése terén, a kamatláb terén is, kell beható intézkedéseket tenni, mégis teljesen elképzelhetetlennek tartom a gazdasági rend és stabilitás szempontjából, hogy ennek költségeit annak^ a, sajnos, nálunk nagyon gyér osztálynaik terhére és kizárólagosan lannak terhére rójuk, amely takarékoskodott, amely takarékosságának gyümölcsét pénzintézeteknél helyezte el, és amely ma abban a helyzetben van, hogy budapesti jó pénzintézeteknél latrai elhelyezett tőkéje után évi 3% kamatot kap, tehát olyan csekély «; kamatláb, amely a tőke használati értékét és kockázati díját semmikép kifejezésre nem juttatja. Méltóztassék elhinni, mélyen t. képviselőtársam, ihogy árszabályozásokat hatóságilag