Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Àz országgyűlés képviselőházának 17 pótot lehetetlenség tűrni. (Propper Sándor: Tehát éljen a kormány! Támogatja a kormányt!) A statisztika kimutatja, hogy decemberben az üres lakások száma 8700 volt. tehát nem annyi, mint amennyit képviselőtársam mondott. Ez a szám, miután most májusig szintén óriási nagy költözködés volt, azt hiszem, legalább jó egypár ezerrel megnövekedett. Kérdezem, miért vannak ezek az üres lakások 1 Talán lakástenmelés volt itt, talán annyira fellendült az építkezés, vagy talán elmentek a fővárosból az emberek és ezért vannak üres lakások'? Megint csak hivatkozom itt azokra a képviselőtársaimra, akik nap-nap után kénytelenek vagyunk választópolgárainkat szükséglakásért odaküldeni a hatóságokhoz és rá 2—3 órára megint megjelennek 2—3 gyermeküket odavezetve és azt mondva: uram, hiába mentem, mert lakást nem kaptam, nem tudóan, hol hajtsam le a fejemet. (Rassay Károly: A Wenckheim-palotában!) A Madách-utca 20—22. szám alatt van egy ilyen nagy bérkaszárnya. Nekem jelentették, hogy ez a bérkaszárnya üres, nincsenek ibenne lakók. Januárban kimentem és tényleg megállapítottam, hogy csak ebben az egy házban 87 üres lakás van. Ez a 87 üres lakás mind egy- és kétszobás lakás. De miért üres? Azért, mert kitelepítették rendőri asszisztencia mellett, a hatóság közbelépésével a munka, állás nélkül lévő lakókat, mert nem tudtak lakbért fizetni. Itt is kellene tehát valamit tenni. (Propper Sándor: Csak azt nem értem, miért támogatja ezt a kormányt!) Erre majd rátérek később. (Rassay Károly: Nem lesz idő rá!) Lehetetlenség az, hogy az emberek százai kénytelenek odúkban, földalatti helyiségekben, vagy tömeglakásokban lakni akkor, amikor itt vannak száz és ezerszámra üres lakások. De miért történik ez? Ha volna is háztulajdonos, akit szociális érzéke arra indítana, hogy lakóját az átmeneti idő alatt, addig, amíg tényleg állás és munka nélkül van, és talán évekig, vagy évtizedekig ott lakott, megtartsa, megtűrje lakásában, nem teheti meg, imert a háztulajdonosnak az adót a lakóért fizetnie kell. Nem lehetne-e tehát olyan intézkedést tenni, miután úgy is kiesések vannak a házbéradóknál amiatt, hogy nagyon sok üres lakás van, hogy a pénzügyi kormányzat a legszigorúbb ellenőrzéssel mindazon lakókat, akikről megállapítható, hogy tényleg állás, kereset és munka nélkül vannak, lakásaikban bennhagyná és ezek után a lakások után házbéradót nem kellene fizetni. Legyen szabad néhány szót szólnom arról is, amit már rövidesen említettem, hogy^ a miniszterelnök úr felhívása, sajnos, nem járt azzal az eredménnyel, amit reméltek, (Rassay Károly: Nem is járhatott!) hogy a vállalatok, a munkaadók nagyobb tömegeket szívjanak fel. (Propper Sándor: A legnagyobb naivitás volt, amit valaha kormány férfi részéről elkövettek!) Éppen a napokban hallottuk Illés József képviselőtársam részéről, hogy mindössze 500 volt azoknak az ifjaknak a száma, akiket el tudtak helyezni és ebből az 500-ból is több mint 300-at maga a kormányzat helyezett el, (Propper Sándor: Másik ötezret a baráti kapcsolatok!) és így 200, sőt még 200 sem volt azoknak a száma, akiket az egyes vállalatok felszívtak. (Rassay Károly: De menynyit tartottak meg, akiket el kellene bocsátani és nem bocsátanak el!) Lehet, hogy ilyen vállalatok is vannak. Ismerek sok olyan vállalatot, amelyek elbocsátottak tisztviselő. ütése 19ÉS május lÉ-én, pénteken. 37l ket és munkásokat akkor, amikor még olyan jó szituációan volt a vállalat, hogy még tarthatták volna őket. (Ügy van! ügy van!. a jobboldalon.) Nem látom azt a nagy szociális érzéket megnyilvánulni a vállalatoknál, amelyet ilyen súlyos időkben gyakorolni kellene. Amikor a nagy gyárak a konkurrencia kizárásával termelhetnek, amikor óriási vámvédelmet kapnak, ezeket a nemzeti ajándékokat arra használhatnák fel, hogy Ők is hozzanak áldozatot. Kérdezem, nem lehet-e elvárni, hogy most, ezen átmeneti idő alatt kisebb- százalék nyereséggel, vagy pedig egyáltalán nyereség nélkül dolgozzanak és termeljenek ezek a gyárak? (Magyar Pál: Veszteséggel teszik, uram!) En nem ezt látom. (Rassay Károly: Fogalma sincs!) Rassay t. képviselőtársam azt mondja, hogy fogalmam sincs róla. Figyelemmel kísérem a vállalatok és a bankok mérlegeit. A mérlegek pedig valóságot tárnak elő. (Rassay Károly: Bizonyos?) Legalábbis a mérlegek nem fogják nagyítani a jövedelmeket, ellenkezőleg, (Rassay Károly: Ezért mondom, hogy nem ért hozzá.) ezek a mérlegek még itt-ott eltüntetnek a nyereségből és úgy mutatják ki, hogy kifelé az adózás szempontjából a jövedelem ne legyen nagyon megfogható. (Rassay Károly: Ha őszinte mérleget csinálnának, akkor majd meglátná, hogyan néznek ki!) Mélyen t. képviselőtársam, ön is tudja, hogy nem egy bank 4—5 millió pengő tiszta hasznot mutat ki. (Magyar Pál: Azok nem termelnek!) En most nem a bankokról, hanem a vállalatokról akarok beszélni. (Magyar Pál: Az a lényeges!) Az utóbbi napokban több vállalat mérlegét hozták nyilvánosságra és köztudomásra. A napokban olvastam egy vállalat mérlegét, amely 8 millió pengő tiszta jövedelmet mutat ki. (Magyar Pál: A Magyar Altalános Kőszénbánya!) Nem akarok vállalatokat megnevezni. (Magyar Pál: Megnevezheti, mert ez az egyetlen vállalati) Az igazgatósági jelentés még sír amiatt, hogy ebből a 8 millió pengőből 4 milliót tartalékolt és 4,700.000-et osztott ki a részvényesek között, ami a befektetett tőkének több mint 10%-át jelenti. (Magyar Pál: Ez már tévedés!) Ismerem az alaptőkét és ez a jövedelem nagyobb az alaptőke 10%-ánál. Kérdezem, a mai termelési viszonyok mellett hol van az megírva, hogy 10%-os nyereséggel zárja a vállalat a mérlegét. Hiába, Magyar képviselőtársam nem tudja meglágyítani szívemet a Magyar Altalános Kőszénbánya vezetésével szemben. (Magyar Pál: Nem is szándékozom.) Látom azt, hogy nem is egy, hanem több ilyen vállalat van, ahol igazán jelentékeny, szép üzleti haszonnal zárják le az évet. (Magyar Pál: Bár úgy volna!) Ugyanakkor nem látom azt a szociális elbánást a munkásokkal szemben, hogy ott. ahol lehetne, több munkást és tisztviselőt alkalmaznának, hogy a mai munkanélküliséget csökkentsék. Ha már megmondták, hogy melyik vállalatról van szó, megjegyzem, hogy az igazgatósági jelentés arról sír, hogy, sajnos, az idén, amikor 8 millió pengő volt a tiszta haszon, részvényenként csak 14 pengőt fizethet, holott a múlt évben az osztalék ennek duplája volt. Végeredményben ebben a nyomorban és ezekben a súlyos időkben, amelyekben élünk, senki sem kívánhatja, hogy egy ilyen lerongyolódott országban privilegizált cégek, nagy vállalatok legyenek, amelyek munkások százait és ezreit teszik 'munkanélkülivé talán csak azért, hogy milliós igaagatói fizetéseket fizethessenek.