Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának 19% zsidóság kezén. Az ipari, bank és kereskedelmi életnek 60 és egynéhány százalékában ők viszik a vezetőszer epet. Utalok a kormány igen helyes rendeletére, amelyet a mammutfizetések megszüntetése és. a vállalati rezsi csökkentése érdekében adott ki. Tessék ezeknek a nagyvállalatoknak, a bankoknak, az, igazgatósági tagok számát apasztani, tessék a nagy igazgatói pozíciókat csökkenteni és az így felszabadult összegeket tessék a magyar fiatalság részére ú.i állások beállításával, rendelkezésre bocsátani. (Propper Sándor: Kezdje meg Fellner Pál, Biró Pál!) Sok szó esett az utóbbi napokban arról, hogy Magyarországot tízezerszámra elözönlötték a németországi menekültek. En közérdekből, magyar érdekből és a magyar zsidóság érdekében szükségesnek tartom megállapítani, hogy Budapestre 697 német polgár érkezett február 1-től május l-ig, ebből innen elment 541, családoknál megszállt 240, ebből itt van 126, tehát szállodákban és családoknál összesen 281en vannak, (östör József: Bár lenne több!) Ezt én azért mondom, mert ez az idegenforgalom kérdéséhez tartozik és megállapítom a legjobb helyről vett értesülésemből, hogy ez a szám nem haladja meg azt a mértéket, amely a múlt esztendőben és az előző években is megvolt. Én a demagógia kezéből akarom ezzel a megállapításommal azt a fegyvert kivenni, amellyel meglehetősen zavarja a magyar nemzet társadalmi egységét s amely ha esetleg kárt nem is tesz, de semmiesetre sem lehet a mai nehéz, súlyos gazdasági és szociális viszonyok között a nemzet hasznára. Mélyen t. Ház! Rá kell itt térnem arra, hogy szükségesnek tartom mindazokon felül, amiket az ifjúság elhelyezése érdekében eddig 'hangoztattam, az egész állami és vármegyei szervezet átalakítását. Ettől az átszervezéstől kettőt várok. Az egyik az, hogy az állami és vármegyei szervezet éléről el fognak távozni mindazok, akik tíz év alatt bebizonyították, hogy magas pozíciók betöltésére nem alkalmasak, a másik pedig az„ hogy várom ennekfolytán az egész státus előrehaladását, várom a fiatalságnak egy elhelyezkedési lehetőségét, amelyet én még azzal is megtoldok, hogy gondoskodni kell megfelelő szukreszcenciáról. Ismerem a belügyminiszter úr célkitűzéseit, nagyon jól tudom, hogy a másodfokú közigazgatási bírósági intézmény bevezetésével, a gyámügyi kérdés elintézésével, a racionalizálással, az új vármegyei szervezettel, szolgálatára lesz pénzügyileg is, de a fiatalság elhelyezkedése szempontjából is a nemzetnek és éppen ezért ezeknek a javaslatoknak minél előbb való előterjesztésének szükségét, mint az ország nagy többségének kívánságát, tolmácsolom. Mélyen t. Ház! Ezenkívül azonban van még egy másik megjegyzésem is és ez az, hogy minden körülmények között szükség van még egyéb beavatkozásokra is. Állami feladatnak nyilvánítanám a tűzoltás és kéményseprés problémáját. Azok, akik ismerik a vidéki életet, ismerik ennek konzekvenciáit s tudják, hogy ezt az egész kérdést ma hogyan kezelik, azok elismerik azt, hogy ennek a kérdésnek ebben a formában való elintézése által egy csomó fiatal szakmabeli embernek az elhelyezése is lehetővé válnék és a közérdek szempontjai is jobban nyernének kielégítést. Szükségesnek tartom ezenkívül a belső piac organizációját. Felhívom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra. hogy minden körülülesé 1933 május U-en, csütörtökön. 80 menyek között gondoskodjék arról, hogy a vasúti tarifa és a postatarifa hozassék összhangba a mezőgazdasági termeivények árával és az állatárakkal. Ha a miniszter úr bevezette a filléres vonatot, sokszor a kétlábú szamarak részére, akkor vezesse be a négylábú állatok részére is ezt a filléres vonatot. (Mozgás half elől.) A belső piac organizációját nagyon fontosnak tartom. Lakatos Gyula t. barátom említette, hogy a múlt évben a mezőgazdasági export összege kétszázegynéhány milliót tett ki, az egész export pedig 325 millió pengőt. Legyen szabad ezzel szemben, megmondanom, hogy Budapest fogyasztása 480 millió pengő agrárértéket reprezentál, a vidéki városoké pedig 300 millió pengőt. Hát nem kell ezzel foglalkozni? Méltóztassék a főváros vezetőségének az agrárkörökkel egy asztalhoz leülni és ezt a kérdést megoldani, mert ezt a nemzet érdekében meg kell oldani. (Helyeslés jobbfelől.) Mélyen t. Ház! Arravonatkozóan, hogy ebben a tekintetben mi történik, utalok arra, hogy a nagykőrösi saláta, amikor legelőször jelent meg a piacon vagóntételekben, darabonként 3 fillérbe került a termelőnél s ugyanakkor a saláta 45 fillér volt Budapesten. Hát bocsánatot kérek, ezt a 40 fillért a főváros vezetőségének meg kell feleznie az agrártársadalommal. Szabolcsban 80 fillér volt egy mázsa burgonya és Budapesten 8 pengő. Hát engedelmet kérek, hová lett ez a több mint 7 pengő? Ezt elő kell mutatnunk. Nagyon jól tudom, hogy lehet a hajókon segíteni, sőt, minthogy eziránt a kérdés iránt érdeklődtem, arról is van tudomásom, hogy a főváros hajlandó is volt és már eddig is kötött egy egyességet, azonban ennek az egyességnek a likvidálása szubjektív érdekekbe ütközött és ezért nem nyert végrehajtást. (Jánossy Gábor: Finoman fejezted ki magad!) A nemzet történelme azt igazolja, hogy a legnehezebb időben mindig akadtak férfiak, akik ezt a nemzetet súlyos és nehéz körülmények között, ha ingoványra jutott akár a saját, akár a mások hibájából, ki tudták vezetni. A magyar nemzet még sohasem volt abban a szerencsétlen szituációban, hogy ne találta volna meg azt a férfiút, aki a nemzet vezetésére alkalmas, aki képességeinél, erkölcsi színvonalánál, tájékozottságánál, ötletességénél, de rátermettségénél fogva is az államvezetésre képes, mert rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek az állam vezetésénél elengedhetetlenek. Azt mondom önöknek, hogy egy miniszterelnök, vagy egy kormány nagyon hasonló egy falusi haranghoz, amelynek van egy ütőkalapácsa, amely még akkor is üti a harangot, amikor ünnepre hívja a falusi lakosságot. így van a kormány is. Nincs olyan kormány Magyarországon, de az egész világon sem, amely minden vonatkozásban kielégítő eredményekre tudna jutni, így van nálunk is a kormány» amely mindig a harang szerepét játssza, a kritikusok pedig mindig a harangütő szerepében tetszelegnek. Azt gondolom, hogy a mai súlyos és nehéz időkben minden társadalmi osztály, minden felekezet és minden párt egy emelkedett szellemben kell hogy nézze a közviszonyokat, mert ennek a nemzetnek megmaradása attól függ, hogy vájjon döntő

1 pillanatokban tud-e egy lenni (Malasits Géza: Tessék ennek feltételét megmondani!) ...és meg tudja-e találni vezetőjét és a cselekvésre a megfelelő időpontot. 13*