Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

00 Az országgyűlés képviselőházának 1 Nem is kell mondanom, hogy az állam és a társadalom békéjének, a társadalmi osztályok együttműködésének és a politikai pártok legalább látszólagos együttműködhetésének alapjait nem volt egyszerű lerakni. Idézem Nagyatádi Szabó István emlékét, aki első parlamenti beszédében azt mondotta: nem sebeket ütni, hanem sebeket gyógyítani jöttem ide a parlamentbe. Az a meggyőződésem, hogy Gömbös Gynla sem sebeket ütni, hanem sebeket gyógyítani jött ide kormányával a súlyos és nehéz viszonyok között az ország kormányzására. Minket pedig, akik őt munkájában támogatjuk, ne úgy fogjon fel a t. ellenzék, mintha született kormánypártiságunknál fogva támogatnék a kormányt. (Jánossy Gábor: Ilyen nincs is!) Én különösen nem tartozom azok közé, akik hízelgéssel meg szokták bántani barátaikat. De meg kell állapítanom, hogy a kormány héthónapos munkája egészen rendkívüli körülmények között számos vonatkozásban, eredményt mutat és mintán az állam' költségvetésére a nemzetnek van szüksége, miután ez a költségvetés a nemzet költségvetése, és miután ezt a költségvetést Gömbös Gyula és kormánya képviseli, a mai körülmények között, a mai súlyos viszonyok között megfelelő nagy lelki áldozatkészséggel, elszántsággal és akarással, ennélfogva azt tisztelettel elfogadom. (Elénk éljenzés és iaps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: Tisztelt Képviselőház! Berki képviselő úr hellyel-közzel érdekes megállapításai közül csak kettővel akarok foglalkozni. {Mozgás és zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Weltner Jakab: Az egyik: a magyar föld termékeny ereje, a másik: a magyar nap érlelő ereje. En is azt mondom és azt hiszem, hogy Magyarországon megvan minden adottság és minden lehetőség arra, hogy ez a nép több kenyeret, több szabadságot kapjon s én azt hiszem, >a második kijelentése, melyben egységre hívja fel a nemzetet, szorosan összefügg az első kijelentéssel: több kenyeret, több megnyugvást, több szabadságot s akkor lehet arról beszélni, hogy ez a nemzet egységes lehessen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, hogy némely dologgal, amelyet előhozott, komolyan kellene végre foglalkozni, mert én a nemzet egységét nem az egységes párt egységében látom; én a nemzet egységét nem úgy tudom elképzelni, hogy mindenki adja fel az elveit és menjen nyitott lobogóval az egységes párt táborába, hanem úgy gondolom, hogy meg kell alkotni azokat az előfeltételeket, amelyek egységes nemzeti álláspontot lehetővé tesznek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) A japán kertészet művészettel tud alkotni miniatűr kertecskéket; fákat törpévé növeszt, bizonyos gátlásokkal lehetővé teszi, hogy ne nőjjenek^ meg. Voltak államok, ahol a varieték részére szintén mesterségesen termeltek törpéket. A magyar állam pont az ellenkezőjét csinálta ennek a törpévé való lefokozásnak. A magyar állam egy óriást hizlalt, egy óriást termesztett, amely megzabálta, megemésztette a nemzet teljes életerejét. A költségvetést hizlalta oly módon, hogy az egész magyar gazdasági életet elsorvasztotta. Ha alapul vesszük 7U. ülése 1933 május Jf-én, csütörtökön. az 1926—27; esztendei költségvetést, amely már bizonyos fokon megmutatta azokat a lehetőségeket, amelyek Magyarországon a társadalmi életet vezethetik, azt látjuk, hogy a költségvetés 672 millió pengőben volt megállapítva, öt esztendő alatt ezt a költségvetést felhizlalták, felduzzasztottak 982 millió pengőre s ez alatt az öt esztendő alatt költségvetésen kívül elköltöttek 500 millió pengőt. Azt kérdem én: mi tette jogosulttá azt az óriási optimizmust, amelyről annyit beszélnek?! Mi tette jogosulttá azt az optimizmust, hogy mi ilyen költségvetéssel tudunk dolgozni akkor, amikor a nemzeti jövedelem 35 lékkai csökkent?! Az egyik oldalon tehát a nemzeti jövedelem folytonos és állandó csökkenése, a másik oldalon a költségvetés állandó emelése. Most azután, ami előrelátható volt, amikor a bajok megmutatkoznak, akkor :L Jel" pán kertészettel fordított arányban az óriást akarják megcsonkítani, az óriást akarják beleszorítani olyan edénybe, amelybe nem lehet beleszorítani: fúrnak, faragnak állandóan a költségvetésen, hogy soványabb legyen és mindenütt azokba az akadályokba ütköznek, amelyeket saját maguk állítottak fel. Mi tette indokolttá ebben a kis országban az adminisztrációnak olyan értelmű felduzzasztását, amit mi láttunk, mi tette indokolttá a luxuskiadások tömegét? Itt nem gondolok az iskolák építésére és az ellenzék oldaláról senki sem gondol arra, hogy miért költöttek a kultúrára, hanem arra, hogy imáért költöttek olyan intézményekre, amelyek feleslegesek voltak, miért vállaltak felesleges módon szavatosságot iszáz és százmilliókkal, miért támogattak olyan életképtelen vállalatokat, amelyeknek életképességében nem kellett volna bízni? Igaza van Sztranyavszky Sándor képviselő úrnak, hogy Magyarország nem édenkert. Minden egyébnek lehet nevezni, csak éden kertnek nem. Nem édenkert, hanem a nyomorúság és a isirailom völgye ez az ország. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eckhardt képviselő úr tegnap beszélt a magyar földről és a magyar parasztok helyzetéről és azt mondotta, hogy a magyar föld népe rosszabbul él, (mint az istállóbeli jós'zág. Amikor ilyen kemény kijelentést lehet tenni, .amikor ezt^ a kijelentést nem lehet megcáfolni, akkor igazán nem lehet édenkertről beszélni. Nem, ez az ország nem édenkert és semmiféle optimizmus nem jogosult. Hiába beszélnek itt megnyugvásról, hiába beszélnek arról, hogy ebben az országban a lehetőséghez mérten mndenről gondoskodtak^ ez olyan politika, amelyet sikerrel képviselni nem lehet. Nézzék meg a statisztika saámiait, amelyek (beszélnek, a halálozás, az élveszületés arányát, nézzék meg a fogyasztás ijesztő és borzalmas lecsökkentését (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) . nézzék meg ,a. magyar nép életnívójának állandó összezsugorodását. Mit jelent ez? Az egész nemzet, az egész faj degenerálódását. (Farkas István: A magyar nép pusztulását!) A magyar nép érlelő ereje és a magyar föld termékenysége nem nyilvánul meg az elosztásban. Az onszág lakosságának óriási többsége a legnagyobb Ínségben, a legnagyobb nyomorúságban él (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és úton van ahhoz, hogy teljesen degenerálódjék. A jövő nemzedék fogja megsinyleni azt a politikát, amelyet itt képviselnek, a jövő nemzedéknél fogjuk látni, hogy milyen bűnöket követtek el ezzel az országgal szemben. Papirosadatok vannak a költségvetésben,