Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 U béri lénynek, az embernek jogait iktatja törvényibe. Ez az erkölcsi tartalom és mindaz, ami ezzel összefügg, benne él minden civilizált állam törvényeiben. Bocsánatot kérek, én nem ismerek olyan keresztény erkölcsi elvet, amely törvényeinkben lefektetve nincsen. Ha valaki tud ilyet, közölje velem és én készséggel vállalkozom annak képviseletére. (Ernszt Sándor: A polgári házasság törvénybe iktatása! Az e tárgyban hozott törvények!) Nagyon örülök Ernszt Sándor t. képviselőtársam közbeszólásának, mert ha az egész differencia a polgári házasság intézményére redukálódik, (Felkiáltások a középen: Nem! Ez csak egy!) de úgylátszik, ez a legfőbb . . . (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek! (Eckhardt Tibor: A visszaélések, amelyek nincsenek korlátok közé szorítva!) Rassa

y Károly: . . . akkor ez a gondolat nem lehet akadálya a nemzeti összefogásnak, legalábbis a társadalom 99%-ára nézve nem. Ellenben igenis igyekeznek a keresztény gondolatnak olyan negatív tartalmat adni, amely másokkal szembenáll, mások boldogulását akarja korlátozni, ami kifejezésre jutott Wolff Károly t. képviselőtársam szavaiban, amikor úgy állította fel a tételt, hogy ma már az újonnan meginduló keresztény mozgalom célja és értelme birtokbavenni a kereskedelmet, az ipart, a gazdasági életet. (Müller Antal: Nagyon helyes! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr beszédidejéből már csak pár perc van hátra, méltóztassanak tehát nyugodtan meghallgatni. Rassay Károly: En az elmúlt 13 év folyamán ennek a birtokbavételnek igen furcsa eseteit, igen furcsa mérföldköveit láttam, amelyeket ugyanazzal a jelszóval követtek el és elsősorban a kereszténypártnak érdeke, hogy ezeket a közvélemény elfeledje. Szembenállók mindenféle birtokbavételi politikával, akár osztályuralom, akár felekezeti politika jegyében jelentkezzék az. Ha azonban az a kívánság, hogy a nemzeti öncélúságnak és .a keresztény erkölcsnek magasabb értelmében történjék ez az összefogás, akkor legyen meggyőződve képviselőtársam, hogy ez ellen senki kifogást nem fog emelni, mert a kereszténységnek ez az erkölcsi tartalma ma már nem egy felekezeté, vagy nem egyes felekezeteké, hanem ez az egész emberiség erkölcsi birtokállományának része. (Ügy van! jobbfelől.) Én azonban mindig úgy érzem, amikor ezt a nemzeti öncélúságot és a keresztény nemzeti alapot hallom hangoztatni a nemzeti összefogás gondolatával kapcsolatban, hogy itt nem alapot akarnak adni a nemzeti öncélúságnak, hanem akadályt akarnak teremteni annak megvalósítására. Az összefogás gondolata szerintem egy kívánságot involál és ez az, hogy az állami élet vezetésének főprobiémáira nézve egyezzenek meg azok, akik az állami életben tényezőikként szerepelnék. Ebben a tekintetben, megvallom őszintén, látok egy homályos pontot és ez a demokratikus politika kérdése. Nem látom az elhangzott nyilatkozatok ellenére sem, hogy a miniszterelnök úr lélekben el van-e határozva ennek a politikának útjára rátérni. Sőt abból, amit Sztranyavszky Sándor képviselőtársam mondott, hizonyos aggodalmakat merítek. A t. képviselő úr a titkos szavazás (mellett foglalt állást, de bizonyos kényszeredettséggel, mondván, hogy legyen már vége ennek az agitâmes«? 1933 május U-en, csütörtökön. 85 ciónak, (Eckhardt Tibor: Csuda rosszkedvően!) ugyanakkor azonban r olyan megjegyzéseket tett a stabil kormányzásra való utalással, amelyek énbennem a legnagyobb kételyt támasztották ezen követelés komolysága iránt. (Eckhardt Tibor: Párturalom!) Hogy ez a revízió kérdésével összefügg-e vagy sem, arról nem vitatkozom, de hogy a demokrácia nem egy ország elszigetelt belügye, azt mindenki belátja, aki figyeli azokat a hangokat, amelyek a németországi változás után a világ közvéleményét irányító francia, angol és amerikai sajtóban és államférfiak felfogásában megnyilvánulnak. Nem tudom, hogy Németország megengedheti-e magának ezt a luxust, ezt a fényűzést, de hogy Magyarország nem engedheti meg magának, hogy szembeforduljon ezekkel a hatalmakkal és ezeknek a milliós nemzeteknek közvéleményével, az legjobb meggyőződésem. ' t Várom, hogy a t. miniszterelnök úr kormányzata közelebbi konkrétumot fog hozni a politikai helyzet likvidálása tekintetében. A mi várakozásunk elismeréssé és a mi rokonérzésünk támogatássá akkor változik, ha a miniszterelnök úr ebben a kérdésben határozotttettekkel fog a haladás útjára lépni. (Éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Bassay Károly igen t. képviselőtársam előbb elhangzott beszédének előkelő szelleme, kritikai Jhangjának objektivitása és a főbb gazdásági problémák mélyére hatoló fejtegetése azt hiszem, az egész parlamentben azoknak az időknek emlékét idézte fel, amikor ez a parlament nem bizonyos pártpolitikai tendenciák szószéke volt, lamikor ez a parlament nem jobb vagy rosszabb programmhirdetések szószéke volt, hanem amikor a parlamenti szószék azt jelentette, (Mozgás, — Halljuk! Halljuk!) hogy a pártok és képviselők politikai és 'glazdasági felfogásuk helyességéről igyekeztek egymást meggyőzni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Kormány támogató képviselő létemre a mélyen t. képviselő úrnak igazán köszönetemet kell kifejeznem azért, hogy felszólalásában, amely nem nélkülözte sok helyen a kemény, de tárgyilagos kritikai szót sem, elismerte azt, hogy a kormány reálpolitikai úton haladt akkor, amikor külső hangulatok és bizonyos belső imitációk ellenére megmaradt azon az objektiv téren, amelyen kötelessége mozogni, ha a nemzet egyetemes érdekeit kívánja szolgálni. Az igen t. képviselő úrnak helyes az a megállapítása is, hogy kormányelnökünknek ama nyilatkozata, amely a revizió kérdésével függ össze, félénk visszhangot keltett nemcsak itt az országban minden magyar ember szívében, hanem külföldön is. Tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak abban, hogy ha sikerül a külföldi közvéleményt meggyőzni arról, hogy egy igazságához és megélhetéséhez juttatott magyar nemzet nagyobb biztosítéka a középeurópai békének, mint a kisentente instrumentuma, ez sokat jelent a mi szempontunkból. Ezt igazán minden magyar ember aláírhatja^ és azt hiszem, minden objektív külföldi tényező is elfogadhatja. Ami azt az elismerő nyilatkozatot illeti, hogy a belső rend 'fenntartására törekszik kormányunk és azt meg is tudta óvni mindenféle külső és helső (behatásokkal szemben, meg kell állapítanom, hogy ez tényleg így