Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának 174. ülése 1933. évi május hó 4-én, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1933/34. számadási évre. Felszólaltak : Laka­tos Gyula, Rassay Károly, Berki Gyula, Weltner Jakab, Farkasfalvi Farkas Géza, Farkas Tibor, Dencz Ákos, Andaházi-Kasnya' Béla. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyző­könyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak: Imrédy Béla, Kállay Miklós, Fabinyi Tihamér, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délután 4 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést' megnyi­tom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Eszter­gályos János jegyző' úr. a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovios György jegyző űr, a javaslatok ellem felszólalókat pedig Brandt Vilmos jegyző úr. Napirendünk szerint követikezik az 1933/34. évi állami költségvetés folytatólagos tárgya­lása. (Írom. 516.) Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Lakatos Gyula. Lakatos Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem közvetlenül szólott Miusa István t. képviselőtársam felszólalásába csak annyiban óhajtok belekapcsolódni, hogy nem tudok osztozni beszédének egyik vezérmotí vá­rnában* amely szerint ez a költségvetés, ame­lyet a pénzügyminiszter úr a következő évre beterjesztett, nem lenne reális, amint ő magát kifejezte: talán még kevéislbbé reális, mint a megelőző évek költségvetése. Erre a beállí­tásra vonatkozólag meg kell talán állapítanom azt, hogy nem kívánatos, hogy itt benn a par­lamenten belül mi pesszimistábbak legyünk, mint a magyar költségvetésnek az a meg­ílélője, az a hideg és objektív eszű népszövet­ségi tanácsadó, Royall Tyler, akit Magyaror­szág iránti minden jóindulata sem fog haj­szálnyira sem eltéríteni az igazság ösvényé­től és aki megállapította azt és gratulált a magyar pénzügyi kormányzatnak ahhoz, hogy ez a költségvetés őszinte és a tényleges viszo­nyokon alapultan van felállítva. Amennyire egy pénzügyminiszternek nem szabad túlzottan optimistának lennie, azt hi­szem, hogy ugyanolyan hibába esnék akkor, ba ilyen nehéz viszonyok mellett a viszonyok­nak még további romlását eszkomptálná a maga költségvetésében. (Ügy van! jobb felől.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. Ez nincs benn a jelen költségvetésben," azon­ban a jelen igen rossz viszonyok abban, esz­komptálva vannak és a jövedelmekre vonat­kozólag azok az előirányzatok vannak beál­lítva, amelyek az elmúltl év tényleges eredmé­nyeinek felelnek meg. . Ezt a kérdést elhagyva, csak egészen rövi­den rátérnék azokra a történ etböleseleti elme­futtatásokra, amelyeket igen kitűnő szónokok részéről hallottunk a tegnapi, mint az angol mondja: opening day, megnyitó ntap tárgyalá­sán. Meg kell vallanom, hogy egyrészt az ilyen történetbölcseleti elmefuttatások; a jelen idő­ben nagyon köminyűek, mert a viszonyok olyan kaotikusak és zűrzavarosak, hogy ahonnan nézzük őket, más és más látszögből, minden álláspont mellett tudunk érveket beállítani, másrészt ezek az elmefuttatások a praktikus politika szempontjából nem jelentenek nagyon sokat. Például itt van az individualizmus és a kollektivizmus kérdése. Remélem, hogy a viszo­nyok nem haladnak a kollektivizmus irányá­ban, nem is látom ezt máshol, mint Oroszor­szágban. Mert hiszen az individualizmusnak ellentéte nem éppen a kollektivizmus, amely terminológia jelenti a termelési eszközök ki­sajátítását, hanem az ellentétet talán inkább a liberális irányzat és az állami beavatkozás­nak fokozódó megnyilvánulásai között kell ke­resni. Ez az irányzat tagadhatatlan és anél­kül, Ihogy jóslásokba bocsátkozni szabad volna, ez talán nem is olyan ciklikus irányzat, amely a közeljövőben megváltozhatnék. Mert az állami (beavatkozás nagyobb foka összefügg azzal a technikai haladással, Összefügg azzal a gépi termelésre berendezett, mindig nagyobb arányú gazdálkodással, amelyben az állam a laisser faire elvét, az individualizmus eddigi mértékét többé nem alkalmazhatja. Nincs ki­zárva azonban, hogy a liberalizmus elejtése dacára az állami intervención izmusnak na­gyobb foka, sem fogja az egyéni iniciatívát és az egyén érvényesülését nagyobb mértékben meggátolni, mint az eddig történt és ami óhaja mindenkinek, aki az egyén inieiatívájában s az abból fakadó szellemi normális értékekben látja az emberiség fejlődésének egyik legna­gyobb értékét. n'

Next

/
Oldalképek
Tartalom