Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-174
Az országgyűlés képviselőházának 174. ülése 1933. évi május hó 4-én, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1933/34. számadási évre. Felszólaltak : Lakatos Gyula, Rassay Károly, Berki Gyula, Weltner Jakab, Farkasfalvi Farkas Géza, Farkas Tibor, Dencz Ákos, Andaházi-Kasnya' Béla. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak: Imrédy Béla, Kállay Miklós, Fabinyi Tihamér, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délután 4 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést' megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Esztergályos János jegyző' úr. a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovios György jegyző űr, a javaslatok ellem felszólalókat pedig Brandt Vilmos jegyző úr. Napirendünk szerint követikezik az 1933/34. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. (Írom. 516.) Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Lakatos Gyula. Lakatos Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem közvetlenül szólott Miusa István t. képviselőtársam felszólalásába csak annyiban óhajtok belekapcsolódni, hogy nem tudok osztozni beszédének egyik vezérmotí várnában* amely szerint ez a költségvetés, amelyet a pénzügyminiszter úr a következő évre beterjesztett, nem lenne reális, amint ő magát kifejezte: talán még kevéislbbé reális, mint a megelőző évek költségvetése. Erre a beállításra vonatkozólag meg kell talán állapítanom azt, hogy nem kívánatos, hogy itt benn a parlamenten belül mi pesszimistábbak legyünk, mint a magyar költségvetésnek az a megílélője, az a hideg és objektív eszű népszövetségi tanácsadó, Royall Tyler, akit Magyarország iránti minden jóindulata sem fog hajszálnyira sem eltéríteni az igazság ösvényétől és aki megállapította azt és gratulált a magyar pénzügyi kormányzatnak ahhoz, hogy ez a költségvetés őszinte és a tényleges viszonyokon alapultan van felállítva. Amennyire egy pénzügyminiszternek nem szabad túlzottan optimistának lennie, azt hiszem, hogy ugyanolyan hibába esnék akkor, ba ilyen nehéz viszonyok mellett a viszonyoknak még további romlását eszkomptálná a maga költségvetésében. (Ügy van! jobb felől.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. Ez nincs benn a jelen költségvetésben," azonban a jelen igen rossz viszonyok abban, eszkomptálva vannak és a jövedelmekre vonatkozólag azok az előirányzatok vannak beállítva, amelyek az elmúltl év tényleges eredményeinek felelnek meg. . Ezt a kérdést elhagyva, csak egészen röviden rátérnék azokra a történ etböleseleti elmefuttatásokra, amelyeket igen kitűnő szónokok részéről hallottunk a tegnapi, mint az angol mondja: opening day, megnyitó ntap tárgyalásán. Meg kell vallanom, hogy egyrészt az ilyen történetbölcseleti elmefuttatások; a jelen időben nagyon köminyűek, mert a viszonyok olyan kaotikusak és zűrzavarosak, hogy ahonnan nézzük őket, más és más látszögből, minden álláspont mellett tudunk érveket beállítani, másrészt ezek az elmefuttatások a praktikus politika szempontjából nem jelentenek nagyon sokat. Például itt van az individualizmus és a kollektivizmus kérdése. Remélem, hogy a viszonyok nem haladnak a kollektivizmus irányában, nem is látom ezt máshol, mint Oroszországban. Mert hiszen az individualizmusnak ellentéte nem éppen a kollektivizmus, amely terminológia jelenti a termelési eszközök kisajátítását, hanem az ellentétet talán inkább a liberális irányzat és az állami beavatkozásnak fokozódó megnyilvánulásai között kell keresni. Ez az irányzat tagadhatatlan és anélkül, Ihogy jóslásokba bocsátkozni szabad volna, ez talán nem is olyan ciklikus irányzat, amely a közeljövőben megváltozhatnék. Mert az állami (beavatkozás nagyobb foka összefügg azzal a technikai haladással, Összefügg azzal a gépi termelésre berendezett, mindig nagyobb arányú gazdálkodással, amelyben az állam a laisser faire elvét, az individualizmus eddigi mértékét többé nem alkalmazhatja. Nincs kizárva azonban, hogy a liberalizmus elejtése dacára az állami intervención izmusnak nagyobb foka, sem fogja az egyéni iniciatívát és az egyén érvényesülését nagyobb mértékben meggátolni, mint az eddig történt és ami óhaja mindenkinek, aki az egyén inieiatívájában s az abból fakadó szellemi normális értékekben látja az emberiség fejlődésének egyik legnagyobb értékét. n'
