Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
62 Az országgyűlés képviselőházának sok esetben méltánytalan lenne, hanem olyan országban, amelyet a békeszerződés szétdarabolt, a nemzeti érdekek szempontjából is meggondolandó. A külföldön lakó nyugdíjasoknak mintegy 30%-a az; átosatolt területeken, 50%-a pedig Ausztriában, legnagyobbrészt Bécsben tartózkodik, olyan területeken tehát, ahol részben mint magyar közszolgálati alkalmazottak, részben mint a volt közösség magyar honosságú alkalmazottai, hivatali pályájuk folyamán működtek^ életviszonyaikkal teíhát gyakran tartózkodási helyükben gyökeredzenek el annyira, hogy tartózkodási helyük elhagyása anyagilag súlyos problémát jelentene számukra. E nyugdíjasok a mellett tartózkodási helyükön fennálló összeköttetéseiknél fogva a nemzeti érdekek megvédése szempontjából is gyakran hasznos szolgálatokat tehetnek. Kétségtelen mindamellett, hogy vannak kevésbé méltánylást érdemlő esetek is és hogy különösen valutáris okokból a külföldön való tartózkodás tekintetében bizonyos korlátozásokra van szükség. E tekintetben már intézkedés is történt. Nevezetesen az 1932. évi január hó 1-től kezdődőleg a külföldön tartózkodó nyugdíjasok és özvegyek közül azok, akiknek havi ellátása a 200 pengőnél több, a 200 pengőnek érintetlenül hagyása mellett, ellátásuk 200 pengőn felüli részének csak 50%-át kapják. A kormány a fennforgó valutáris, állampénzügyi és•" etikai szempontok figyelembe vételével a kérdést már újabb tanulmány tárgyává tette és amennyiben inkodoltnak látj további intézkedéseket megfogja tenni. Budapest, 1933. április hó 12-én, Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Osváth Pál képviselő úrnak az adóvégrehajtások tárgyában folyó évi március 29-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Petrovícs György jegyző (olvassa): «Válasz az Osváth Pál országgyűlési képviselő úr által az adóvégrehajtások tárgyában 1933. évi március hó 29^én előterjesztett interpellációra. A t. képviselő úr kifogás tárgyiává tette a r közadók kezeléséről szóló 1927 : 600/P. M. számú hivatalos összeállítás 55. §-ának 16. pontjában foglalt azokat a rendelkezéseket, melyek szerint az élelmiszerek, tüzelőanyagok, továbbá a világítóanyagok csak olyan mennyiség erejéig vannak az adóvégrehajtás alól mentesítve, amennyi a végrehajtást szenvedőnek és családjának egy hónapi időre szükséges. A t. képviselő úr intézményes biztosítását kívánja annak, hogy az adózó és családja szükségletét képező termények és terményjárandóságok általában mentesíttessenek a végrehajtás alól. Mint azt a t. képviselő úr is kiemelte, a végrehajtásra vonatkozó jogszabályokban irányadó elvként vonul végig az a szándék, hogy a kisebb exisztenciák termelési eszközei érintetlenül hagyassanak, s a gazdasági ' eszközök végrehajtás alá vonásával a gazdálkodás folytatásában ne akadályoztassanak. A termelési eszközöknek a foglalás alól mentes minimuma akként van megállapítva, hogy a termeivényekbői a létfenntartás mellett a gazdasági tevékenységhez mért közterhek is fedezhetők legyenek. Azt tehát sem 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán, igazságosnak, sem méltányosnak el nem ismerhető, hogy amikor az adózók részére a termeléshez szükséges eszközök csonkítatlansága biztosíttatik, az annak segélyével előállított terményeik és termékek^ teljes mértékben mentesíttessenek a végrehajtás alól, s ezzel lehetőség adassék arra, hogy a viszonyaikhoz mért adófizetési kötelezettség alól kivonhassák magukat A mentességiek körének ilyen értékű tágítása a jelenlegi viszonyok között, amikor nemcsak a fizetési képességnek, hanem számos esetben az adófizetési készségnek is sajnálatos csökkenésével kell számolni, a közadóbevételek alakulását hátrányosan befolyásolhatná és az államkincstár érdekeit veszélyeztethetné, mégpedig anélkül, hogv az adózók azzal a remélt előnyöket elérhetnék. A végrehajtás alóli mentességeknek az, említett köre ugyanis úgy a közadóyégrehajtás, mint a bírói végrehajtás tekintetében azonos elvek szerint van megállapítva s a mentesség nemcsak a közadók miatt vezetett végrehajtás, hanem a bírói végrehajtás tekintetében is egyhavi szükségletnek megfelelő mennyiségire van korlátozva. Ha tehát a termények korlátozás nélkül mentési ttetnének is az adó végrehaj tasak alól, ez a mentesség még nem biztosítaná azt, hogy a hátralékos azzal tényleg rendelkezhetik is, mert az egyhónapi szükségletet meghaladó mennyiség a magánhitelezők követelései fejében a bírói végrehajtás szabályai szerint továbbra is lefoglalható maradna. Az adóvégrehajtás alóli mentesség tehát végieredményben a magánhitelezők érdekeit szolgálná, akik a kincstári követelések kielégítési lehetőségének megszüntetése következtében a szóbanforgó készletekre kizárólagos kielégítési lehetőséget szereznének. Egyébként a magam részéről is kiváló súlyt helyezek arra, hogy az adóvégrehajtások az adózó közönségnek a létfenntartását, s a gazdálkodás vitelének a lehetőségét ne veszélyeztessék és a behajtási eljárás során a behajtó közegek túlzásokba ne essenek. Éppen ezért — mint azt már ismételten is kijelentettem — a múlt évi december hó 10-én kiadott 171,900/ VII. a. számú rendeletemmel intézkedtem aziránt, hogy az élelmi-, tüzelőszerek s más ilyen elsőrendű szükségleti tárgyak lefoglalásánál a behajtóközegek a legmesszebbmenő méltányossággal járjanak el. Meg kell jegyeznem, hogy az említett rendelet nem titkos, nem bizalmas, hanem egészen nyilvános rendelet, amely minden hatósággal, amelyik a behajtás körül jogkörrel bír, a megszabott módon közöltetett. Az a körülmény, hogy túlzottan szigorú végrehajtások miatt panaszok azóta alig fordultak elő, szintén azt bizonyítják, hogy a rendelet minden eljáró szervnek tudomására jutott, és így a fennálló törvényes rendelkezéseknek ebből a szempontból való módosítására nincsen szükség. Budapest, 1933. évi április hó 10-én. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Meskó Zoltán képviselő által a törvényhatósági útkaparók elbocsátása tárgyában folyó évi március 22-én elmondott interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni.
