Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 1 Petrovics György jegyző (olvassa): «Igen tisztelt Képviselőház! Meskó Zoltán országgyűlési képviselő úr a Képviselőház 1933. évi március hó 22-én tartott ülésében hozzám intézett írásbeli interpellációjában azt kérdezte, van-e tudomásom arról, hogy Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vármegyék alispánja, valamint Abaúj-Torna vármegye alispánja törvényhatósági útkaparókat minden jogigény nélkül elbocsátott a szolgálatból és hogy hajlandó vagyok-e intézkedni, hogy az elbocsátott útkaparók állásukba visszahelyeztessenek. A hozzám intézett interpellációra válaszomat a következőkben adom meg: Az interpelláló képviselő úr maga is elismeri, hogy a sérelmezett elbocsátások az 1927. évi 3000/M. E. kormányrendelet határozmányain alapulnak és az elbocsátásokat nem is 'a jogszerűség, hanem az emberiesség motívumai szempontjából teszi kifogás tárgyává. Ebből a szempontból kell a magam részéről is a kérdést megítélnem és — ezért meg lehet győződve úgy az interpelláló képviselő úr, mint az igen t. Ház, — hogy igen sajnálatosnak tartom ia szóbanlevő kényszerű létszámapasztásokat; minthogy azonban a vármegyék másként, mint elsősorban a személyi kiadások apasztása utján nem voltak képesek az útfenntartásra feltétlenül szükséges és a körülményekhez képest amúgyis a minimumra korlátozott összegeket biztosítani, tudomásul kellett vennem a panaszolt intézkedéseket, illetve az elbocsátott útkaparók visszahelyezése érdekében kérelmezett közbelépést nem helyezhetem kilátásba. Tisztelettel kérem a t. Háziat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1933. évi április hó 28-án. Dr. Falbinyi Tihamér s. k.. m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következnek a szóbeli interpellációk. Az első Turchányi Egon képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Petrovics György jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az Ibusz. rt. igazgatóságának, illetve végrehajtóbizottságának javadalmazása évek óta a budapesti kir. törvényszéknek, mint cégbíróságnak 1929 május 11-én kelt végzése ellenére olymódon történik, hogy e javadalmazás nagy összegeit az elszámolási évet követő esztendő költségszámlájának terhére utalják ki. 2. Van-e tudomoása a miniszter úrnak arról, hogy e folyamatos visszaélésre vonatkozó közgyűlési határozatok az Ibusz Rt.-nél olymódon hozatnak, hogy az így kiutalt díjazásokat élvező igzgatósági és végrehajtóbizottsági tagok a közgyűlésen önmaguknak szavazzák meg é jogtalan javadalmazást, mert rajtuk kívül az Ibusz. Kt. közgyűlésein csak velük függőségi viszonyban álló vállalati alkalmazottak jelennek meg és szavaznak, mint részvényesek, anéllkül. hogy tényleges részvénytulajdonosok lennének. 3. Mivel az igazgatóság javadalmazásának ezen módszere a részvényesek, illetve a főrészvényes Máv. súlyos megkárosodásával jár, mit az igazgatóság tagíai saját vagyoni hasznuk érdekében idéznek elő — nem látja-e szükségesnek a miniszter úr a kellő törvényes lépések megtételét? Egyszersmind hajlandó-e a minisz'. ülése 1933 ráájus 3-án, szerdáü. 63 ter úr felügyeleti hatáskörében megállapítani azt, hogy miiként történt a törvényszéki végzéssel ellentétes közgyűlési határozatoknak a cégbíróság által való elfogadása. Budaest, 1933. évi május hó 2-án. Turchányi Egon s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Turchányi Egon: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az Ibusz. ügyével foglalkozó múltkori interpellációimmal kapcsolatosan a kereskedelemügyi miniszter űr kijelentette, hogy vizsgálatot indított. Ezt a választ tudomásul vettem, bár a miniszer úr akkor azt mondotta, hogy felhozott adataimat meg tudná cáfolni. E cáfolattal adós maradt. En anég sem hívom őt itt most tetemre, mert az a komoly remény van, hogy az elrendelt vizsgálat érdemleges lesz s elismerem, hogy ahhoz idő kell. Most nem ils ő hozzá intézem interpellációmat az Ibusz. ügyeivel kapcsolatban, hanem az igazságügyminiszter úrhoz, mint a magyar igazságügyi szervezet egyik vezető tényezőjéhez és a cégbíróság felügyeleti hatóságához. Az Ibusz. gesztiéjánaik idevágó vonatkozásai a következők: A Kúria döntvényei szerint egyetlenegy részvénytárisaságnál sem szabad megtörténnie, hogy a részvénytársaság igazgatósága a saját kebeléből választott végrehajtóbizottságnak díjazását vagy pedig a saját díjazását önmaga szavazza meg és utaltassa ki. (Ügy vem! Ügy van! Ez, a közgyűlés elé tartozik. Az Ibusz. részvénytársaság alapszabályaiban, amelyeket kitűnő jogászok csináltak, mert hiszen ott voltak a Máv. vezető ügyészei ils, a kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezéseivel és a Kúria döntvényeivel szemben álló paragrafust vettek be. Ugyanis az eredeti alapszabályokban az szerepelt, hogy az Ibusz. R. T. igazgatósága önmagának, illetve végrehajtóhizottságánák külön díjazását sajátmaga állapítja meg a közgyűlés megkérdezése és határozathozatala nélkül, sőt ezeket a külön javadalmazásokat nemcsak a lefolyt üzletóv eredményeiből utalhatja ki, nanein a jövő üzleti év költségszámlájának terhére előlegezheti sajátmagának. Az Ibusz. alapszabályainak ez a paragrafusa 1929-ig állott fenn, mikor is a kereskedelmi minisztériumban működő oégbiztos átiratban kereste meg a törvényszéket, mint cégbíróságot és a törvényszék' 735/73/1929. szám alatt kelt végzésével a c) pontosan az Ibusz. alapszabályainak megváltoztatására következőkép rendelkezett (olvassa): «A végrehajtóbizottság... díjazását a közgyűlés állapítja meg és az igazgatóság díjazására fordítandó összegek, minthogy a lefolyt üzleti év nyereségét terhelik, a lefolyt üzleti év terhére számtíandók el.» Az 1928/29. évben mielőtt ez a cégbirósági rendelkezés kelt volna, az Ibusz alapszabályainak ma is érvényes rendelkezése alapján a tiszta nyereség 10%-a illette meg a részvénytársaság igazgatóságát. 1928-ban a tiszta nyereség 10%-a 10.274 pengőt tett ki, önmagának azonban az igazgatóság a jövő üzleti év költségére az egyéb javadalmazásokon kívül 67.150 pengőt szavazott meg. (Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások: Hallatlan!) Ez még a módosítás és a cégbírósági rendelkezés előtti időből való. 1929-ben a részvénytársaság tiszta nyereségének 10%-a 13.429 pengőt tett ki, ezzel szemben az igazgatóságnak az a határozata, amellyel a maga részére kiutal egy külön javadalmazást a jövő üzleti év költségszámlájának terhére, az 60.000 pengőről szól. (Felkiáltások: Hallatlan!) 1930-ban azután, 9*