Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 1 intézkedtem, bogy ez a körülmény a MagyarHollandi Biztosító Társaság tudomására hozass ék oly célból, hogy a vállalat a biztosítást vizsgálja felül és amennyiben túlbiztosításról van szó, a K. T. idézett §-a értelmében a biztosítást törölje, illetőleg a biztosítási összeget helyesbítse. A Magyar-Hollandi Biztosító Rt. e felhívásra jelentette, hogy Mód Istvánt ajánlott levélben értesítette, bogy a biztosító vállalat hajlandó Mód kívánsága szerint akár a biztosítási összeget leszállítani, akár a biztosítást teljesen törölni. r A képviselő úr a szóbeli indokolásában említést tett a fizetési meghagyásokkal kapcsolatos magas költségekről is. Megállapítást nyert, hogy a szóbanlévő biztosításoknál a fizetési meghagyásokkal kapcsolatban a jogi eljárás költségeire felszámított legmagasabb öszszeg egyes eseteikben valóban 4 pengő volt, az átlagos felszámított költség azonban csak 2 pengőt tett ki, amely^ költségek a fizetési meghagyást • kibocsátó bíróság által — az előírt bélyeg értékének megfelelően — lettek megállapítva. Az interpelláció azon további kérdéseire, hogy tudom-e^ hogy egyes biztosító intézeteiknek az első kérdésben körülírt eljárását nem a fedezeti biztosíték csökkenése indokolja, hanem csupán erkölcstelen nyereségvágy és hogy a forma a zsarolás tényálladékát is kimeríti gyakran, továbbá, hogy hajtlandó vagyok-e az ilyen biztosító és pénzintézetek ellen a legszigorúbban eljárni és az így kötött biztosításokat hatálytalanítani és jövőre ily kizsákmányolásoknak az útját vágni, — válaszom a következő: A Pénzintézeti Központ jelentése szerint egyes vidéki pénzintézetek a hitel meghosszabbítása alkalmával általában azokban az esetekben kívánják a tűzbiztosítás megkötését, amikor olyan házingatlanokról van szó, amely eddig^ az egyéb ingatlanfedezet mellett tulajdonképpen biztosítékul nem szolgált, a fedezet romlása következtében azonban utóbb fedezetként ezt is be kellett vonni, amely esetben kézenfekvő, hogy az ingatlan tűzbiztosításának kérdése felmerül. A pénzintézeteknek ily természetű törekvései tehát nem indokolatlanok, hanem gazdasági és közhiteli szempontból, valamint .az intézetek és adósok érdekei szempontjából is megalapozottságuk van. Ami pedig a felhozott konkrét esetet illeti, mint már említettem, visszaélésről csak abban az esetben lehet szó, ha az ügynök a feleket megtévesztéssel vette rá a biztosításra. Az ügynök ellen már folyamatba tett eljárás során a felügyelő hatóság szükség esetén az illetékes kir. járásbíróságok útján ki fogja hallgattatni a képviselő úr által említett biztosítottakat is mint tanukat, és ha ezen tanúvallomások^ során beigazolást fog nyerni, hogy visszaélés forog fenn, — amire egyébként az eddigi vizsgálat adatai szerint gyanú még nem merült fel — úgy a legszigorúbb eljárást fogom folyamatba tenni. Gondoskodni fogok nevezetesen arról, hogy a felügyelő hatóság, amennyiben a biztosító vállalat követte el a visszaélést, az 1923. évi M. E. számú rendelet 19. %-kt a legszigorúbban alkalmazza és a vállalat igazgatóságának tagjait súlyos pénzbírsággal sújtsa. Ugyanilyen szigorúsággal fogok a takarékpénztár ellen is eljárni, ha beigazolást nyer, hogy részese a visszaélésnek. Amennyiben biztosítási ügynöki működésben követte el a visszaélést, az 5.460/1928. M. E. számú rendeletben előírt büntetési szankciókat vele KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. '. ülése 1933 május 3-án, szerdán. 61 szemben is alkalmaztatni fogom; különben pedig a Pénzintézeti Központ útján fogok gondoskodni arról, hogy a takarékpénztár visszaélései megtorlásban részesüljenek. Ami a képviselő úrnak azt a kérdését illeti, hogy hajlandó vagyok-e az így kötött biztosításokat hatálytalanítani, etekintetben utalok arra, hogy a fennálló törvényes rendelkezések nem adnak sem nekem, sem a felügyelő hatóságnak pogot arra, hogy a viszszaélések megállapítása esetén a már megkötött biztosítási szerződést hatálytalanítsuk, miután ez az 5460/1928. M. E. számú rendelet 8. §-a értelmében a bíróság hatáskörébe tartozik. E rendeletszakasz szerint ugyanis a szerződő fél a biztosítási szerződés érvénytelenítését a vállalattal semben akár keresettel, akár kifogás alakjában érvényesítheti, ha az ügynök a szerződő felet jogellenes fenyegetéssel, avagy a szerződés valamely lényeges körülményre vonatkozó megtévesztéssel bírta rá a szerződés megkötésére. Megjegyzem azonban, hogy tudomásom szerint a Magyar-Hollandi Biztosító Részvénytársaság hajlandó mindazokat a biztosításokat, amelyekre a Letenyei Takarékpénztár megítélése szerint fedezeti szempontból nincsen szükség és amelyeket a biztosított fél sem kíván fenntartani, törölni. A vizsgálat folyamán megállapítást nyert, hogy a Magyar-Hollandi Bitosító vállalat kisebb összegű biztosításoknál a biztosított felekkel szemben általában humánusan szokott eljárni és a feleket akaratuk ellenére nem kényszeríti a biztosítás fenntartására. így a képviselő úr által felhozott konkrét esetekben is a vállalat kibocsátotta ugyan a fizetési meghagyásokat, azonban ha a fél a díjakat nem fizette meg, vagy a fizetési meghagyással szemben ellenmondást jelentett be, a biztosítási díjat eddig sem hajtotta be és a biztosított felet a biztosítási kötelezettségéből kiengedte. Budapest, 1933. évi április hó 12-én. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Némethy Vilmos: A választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen.) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Kóródi Katona János képviselő úrnak a külföldön élő magyar állami nyugdíjasok illetményeinek beszüntetése tárgyában 1933 március 22-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «Válasz Kóródi-Katona János országgyűlési képviselő úrnak a külföldön élő magyar állami nyugdíjasok^ illetményeinek beszüntetése tárgyában a pénzügyminiszterhez intézett és 1933 március hó 22-én élőszóval is előterjesztett interpellációjára. A t. képviselő úr a következő kérdést intézte hozzám: «Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a külföldön élő magyar állami nyugdíjasok illetményeit az új költségvetési év kezdetével, azaz július l-jével beszüntetni?» A t. képviselő úr tehát azt kívánja, hogy a külföldön lakó nyugdíjasok nyugellátása teljesen beszüntettessék. Az ilyen értelmű rendelkezés az esetek túlnyomó többségében lehetetlenné tenné, hogy a nyugdíjasok az ország határain kívül tartózkodjanak. A nyugdíjasok magánéletébe való ilyen erős beavatkozás nemcsak 9