Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

60 Az országgyűlés képviselőházának úr válaszának azt a részét sem, amelyben azt mondja, hogy a választás alá eső képviselőtestületi tagok megbízása a törvény rendelkezéseiből kifolyólag mindaddig fennáll, amíg az új választások következtében ezeknek helyeit betöltik. , • . . A belügyminiszter úr megállapítja, hogy ez a törvény rendelkezéséből folyik. Sem az 1886. évi XXI., sem az ezt módosító 1929 : XXXI. tcben erre kifejezett intézkedés nines. Lehet, hogy kifejlődött valami téves bírói joggyakorlat, azonban interpellációmnak éppen az volt a célja, hogy a t. belügyminiszter úr figyelmét felhívjam a törvény hiányosságára, úgyhogy az újonnan készülő közigazgatási .reform ezt figyelmen kívül ne hagyja. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem'? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza dr. Némethy Vilmos képviselő úrnak az egyes biztosító intézeteknek és vidéki pénzintézeteknek a kisgazdákat terhes biztosítások megkötésére kényszerítő összejátszása kérdésében 1932. november 26-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a választ szíveskedjék felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «Válasz dr. Némethy Vilmos országgyűlési képviselő úrnak egyes biztosító intézeteknek és vidéki pénzintézeteknek kisgazdákat terhes biztosítások megkötésére kényszerítő összejátszása kérdésében 1932. évi november 26-án írásbelileg előterjesztett és az 1932. évi november hó 30-án megtartott képviselőházi ülésen szóbelileg megindokolt interpellációjára. Az interpelláció első kérdése arra irányul, hogy van-e tudomásom arról, hogy egyes biztosítóintézetek ügynökeikkel a vidéki pénzintézetek adósait tartozásaik esedékessége idején felkerestetik és azon fenyegetéssel, hogy csak tűzkárbiztosítás-kötés esetén lesz tartozásuk meghosszabbítva, az ily ügyekben járatlan kisgazdákat súlyos feltételű biztosítások megkötésére kényszerítik. A képviselő úr a Képviselőháznak 1932. évi november hó 30-án megtartott ülésén elmondott szóbeli indokolásában konkrét adatokat hozott fel arravonatkozólag, hogy mely esetekben történtek ily visszaélések. Ezek szerint a MagyarHollandi Biztosító Társaság ügynöke azzal a fenyegetéssel kereste fel a Letenyei Takarékpénztár egyes adósait, hogy a takarékpénztár nem fogja kölcsöneiket meerhosszabbítani, ha nem kötnek az említett vállalatnál tűzbiztosítást. A felhozott konkrét adatokra való tekintettel intézkedtem, hogy egyrészről a biztosító magánvállalatok m. kir. állami felügyelőhatósága a Magyar-Hollandi Biztosító Részvénytársaságnál, másrészről pedig a Pénzintézeti Központ a Letenyei Takarékpénztárnál helyszíni vizsgálatot tartson. E vizsgálatok alkalmával megállapítást nyert, hogy a Letenyei Takarékpénztár a dós feleihez a következő írásbeli felhívást intézte : «Tudomására hozzuk,

f hogy az intézetnél fennálló bekebelezett jelzálog kölcsönével kapcsolatban legközelebb lejáró váltóját csak úgy lesz módunkban meghosszabbítani, ha a váltórendezéskor igazolja, hogy a jelzálogul lekötött épületek tűzkár ellen megfelelő összeg erejéig 173. ülése 1933 május 3~án, szerdán. biztdsítva vannak, ellenkező esetben köteles azokat pénztárunknál biztosítani.» A Letenyei Takarékpénztár e felhívást azért bocsátotta ki, mert a jelzálogjoggal biztosított kölcsöneinek fedezetéül szolgáló ingatlanoknak a gazdasági viszonyok miatt bekövetkezett értékcsökkenésére való tekintettel még az 1932. év elején elhatározta, hogy azoknál a kölcsöneinél, amelyeknél a földingatlanfedezet leromlása következtében fedezetként a házingatlant is számításba kell venni, eme házingatlanok tűztkár esetére biztosíttassanak. A vizsgálat megállapítása szerint a Letenyei Takarékpénztár említett felszólításának kevés eredménye volt. Erre a Magyar-Hollandi Biztosító Társaság, amellyel az intézet összeköttetésben állt, ügynöke útján felkerestette az intézet adósait oly célból, hogy a takarékpénztár által kívánt tűzbiztosítást velük megkösse. Az ügynök azonban az adósok közül olyanokat is rávett a biztosítás megkötésére, akiknél az intézet fedezeti szempontból nem kívánta volna a biztosítást. Az utóbbi biztosítások megkötése a takarékpénztár szempontjából tehát tényleg felesleges ^volt. Hogy ezeknek a biztosításoknak a "megkötésénél történt-e visszaélés, abból a szempontból ítélendő meg, hogy az ügynök megtévesztéssel vette-e rá a feleket a biztosításra, nevezetefsen azzal, hogy erre a hitelük fenntartása érdekében szükség van, vagy a feleik a biztosítást saját elhatározásukból kötötték-e. Amennyiben az első eset áll fenn, az ügynök az 1928:5460/M. E. sz. rendelet 10. §-a értelmében büntetendő cselekményt követett el, amiért is intézkedtem, hogy a felügyelőhatóság az ügynök ellen indítson vizsgálatot. Ha az eljárás során beigazolást fog nyerni, hogy az ügynök ^ a feleket ^megtévesztéssel vette rá a (biztosítás megkötésére, a hatóság az említett rendeletszakaszban előírt büntető (szankciókat fogja alkalmazni. Ezek a szankciók pénzbírságban, súlyosabb esetekben az ügynök biztosítási üzletszerző tevékenységének időleges vagy végleges eltiltásában állanak. Ami a Magyar-Hollandi Biztosító Részvénytársaságnak a szóban forgó ügyben való szereplését illeti, a vizsgálat megállapította, hogy a biztoisítóvállalat a Letenyei Takarékpénztár ügyfeleivel 1932. évben 167 darab biztosítást kötött Ezek a biztosítások azonban nem súlyos feltételek mellett jöttek létre, — miként azt a képviselő úr mondja — hanem a biztosítóvállalat ezeknél is a szokásos általános biztosítási feltételeket és normális díjtételeket alkalmazta. Az említett 167 darab biztosítás között van a iképviselő úr által felhozott Mód István felsőszemenyei lakos házbiztosítása is. Mód István biztosítását illetőleg megállapította a hatóság, hogy a biztosítás tárgyát képező ház a Gazdák Biztosító Szövetkezeténél tényleg már előzőleg biztosítva volt és pedig a Faksz.-kölcsÖnfeltételei értelmében. Megállapítást nyert továbbá, hogy a Magyar-Hollandi Biztosító Társaság e biztosítást jóhiszeműen^ kötötte meg, mivel Mód István a vonatkozó ajánlati lapon arra a kérdésre, hogy vajion a szóbanforgó ház biztosítva van-e, nyilvánvalóan tájékozatlanságból azt a választ adta, hogy «sehol». A K. T. 471. §-a értelmében a Magyar-Hollandi Biztosító Részvénytársaságnál kötött ez a biztosítás csak annyiban érvényes, amennyiben a Gazdáknál már fennálló biztosítási Összeg a tárgy teljes értékét nem fedezi. A felügyelőhatóság útján