Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

50 Az országgyűlés képviselőházának eljárás, a negyedik pedig az árverések pótlását rendelő intézkedés. Az első, mint mondottam, a hátralékok kérdésének rendezése. Egy ibiztos, nyugodt medrű és olyan gazdálkodáshoz, amely lelki hullámzást és lelki válságokat a gazdálkodó lelkéből nem vált ki, szükséges az, hogy annak minden terhét, iminden gondját rendezzük. Hl tekintetben igenis jó rendezés az, amely a régi kamatokat jrendezi olyan módon, hogy azok egy részének törlésével ezeket tíz évre úgy osztja fel, hogy azt a gazda elviselni képes. Én azt hittem, hogy a kamat-bonifi kációs rendelettel ez a rendelkezés is megjelenik. Sajnos. ez nem, történt meg. Ezért ezúttal kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy ezt az intézkedést is legyen kegyes mielőbb életbeléptetni, mert igenis, fontosnak tartom, hogy az egész szisztéma érvényesüljön, hiszen csak ennek az egész szisztémának kiépítésével tudjuk a teljes segítséget ai gazdaközönség számára biztosítani. A második kérdés a kamat-bonifikáeió kérdése. A ikamat-bonifikáció kérdésénél rá kell mutatnom ,a kormánynak egy elvi állásfoglalására, amely eltér multlbeli elvi állásfoglalásától. Nevezetesen ez a kamat-bonifikációs elgondolás nem a hitelezők szemszögéből kiindulólag fogja meg a kérdést, hanem az adós gazda teljesítőképességének szempontjából. Az volt a feltevés és a számítás alapját ez képezi, — ez is a helyes — hogy egy katasztrális hold Jöld a maga terheinek törlesztésére és terhei szolgálatának viselésére annyit tud nélkülözni, amennyit a föld haszonbérben hozna. És minthogy ez a haszonbér ma országos átlagban egy méter mázsa búza értékének felel meg, egy métermázsa búza az, amelyet attól a gazdától egy hold föld után adósságainak szolgálatára el lehet vonni. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezt az összeget pénzértékben veszem, ez kitesz 12—12'5—13 pengőt. Ennek alapján történt azután a kamat kiszámítása, mert ha veszem az országos megterheltetési átlagot, amely 260 pengő, akkor 5*5% az, amelyet a gazda elviselni képes.

t Ez volt a pénzügyminiszter úr^ állásfoglalásának^ alapja. A gazda szempontjából foglalt tehát állást a kérdésnek ilyetén megoldásánál, a kérdésnek azelőtti elbírálásával szemben. Ez arra a reményre jogosít, azt a reményt kelti bennem, hogy a végén ez az elvi álláspont érvényesülni fog majd az elkövetkezendő időkben is, azokban az időkben, mikor ezeknek a kérdéseknek generális megoldása következik el. Szó volt itt arról, hogy ez az 5"5%-os kamat, illetőleg a kamatnak 5'5%-ra való leszállítása a gazdára nézve lényeges segítséget nem jelent. Amint mondottam, az országos eladósodási átlagszám katrasztrális holdanként 260 pengő, ellenben ebben az országos átlagban benne van a kisbirtok, a középbirtok és a nagybirtok egyaránt. Ha a kisbirtokot külön veszem, ennek eladósodási arányszáma 416 pengő. Ha ezt a 416 pengős eladósodást veszem alapul, akkor a kisgazdának katasztrális holdanként már hét pengő bonifikáeiót adok, amely — ne méltóztassék elfeledni — földadóját lényegesen — azt hiszem, kétszeresen — haladja meg. Nem mondom azt, hogy ez a megsegítés elég, és azt sem mondom, hogy a megsegítésnek ez a módja végleges állapotot teremt, mert nem teremt. Abban teljesen egyetértek Eckhardt t, képviselőtársammal, hogy ezeket az adóssá173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. gokat végleg rendeznünk kell egyszer. Itt csakaz a kérdés, hogy mi módon és mikor. I*. képviselőtársam azt mondja, hogy ez a végleges rendezés csak tőkedevalvációval, csak adósságcsökkentéssel történhetik meg. Lényegében az infláció is ezt jelenti, szerintem azonban egy puszta infláció ma több komplikációt okoz, mint egy adósságcsökkentés, mert egy infláció, — hogy ne mondjak többet — a maga aranypengő- és papírpengőviszonylatában és visszamenve a jogviszonyoknak az arany pengő óta t keletkezett sorozatára, olyan komplikációt idézhet elő, amilyent a tőketartozás devalvációja kizár. En is azon az állásponton vagyok, hogy az a kérdés: ez a devalváció elsősorban miként oldassék meg. A devalváció alapja szerintem nem lehet más — és azt hiszem, mások szerint sem — mint az, hogy a tartozásokat terményérték| ben, vagy áruértékben, vagy dologértékben számítjuk és terményé, vagy dolog-, vagy áruértékben egy nevezőre hozzuk. Ezt úgy értem, hogy amíg én adósságosinálásom időpontjában kaptam bizonyos összegért 100 métermázsa búzát, addig most 'adnom kell érte 200 métermázsa búzát, ennélfogva búzában kell nekem ezt a komparációt, ezt a kiegyenlítést megcsinálnom és visszaszámítanom pénzre, mert ez az igazság. (Ulain Ferenc: Akkor devalválni kell!) • Mondom, ha így fordítom, devalváció, ha úgy fordítom, akkor infláció. A kettő lényegében egy. (Krüger Aladár: Nem devalváció, hanem devalorizáció!) Akár devalvációról, akár devalorizációról beszélünk, a kérdés az, hogy ezt iaz átértékelést megcsinálhatjuk-e most, és ennek keresztülvitele időszerü-e most. Azt hiszem, hogy mi ezt az átértékelést ezidószerint több okból nem csinálhatjuk meg. (Hegymegi-Kiss Pál: Például?) Elmondom valamennyi okot,, amelyet ismerek. Kétségtelen, hogy adósságunk nagytömege külföldi adósság. (Ulain Ferenc: Négyezermillió!) A földet ennyi adósság nem terheli. (Ulain Ferenc: Ennyi az egész tartozás!) Én nem erről beszélek, hanem arról, hogy a magángazdaság, a földbirtok egész adóssága, külés belföldi egyaránt, összesen 1500 millió, és ebből jön le az a 360—380 millió, amely a magyar földbirtok külföldi megterhelése. (Ulain Ferenc: Zálogpapír!) Teljesen tisztában vagyunk azzal, valamennyien tudjuk, hogy micsoda bizonytalanság uralkodik ma a külföldi valutákban!. Ez az egyik akadálya annak, hogy ezt a kérdést ma megoldjuk. A másik az, hogy mi ezt a kérdést egymagunkban és önmagunkban megoldani nem tudjuk. Itt az egyik felszólalásban elhangzott már az a figyelmeztetés, hogy ott van az amerikai földbirtok kérdése, amely terjedelmében és súlyosságában sokkal nagyobb, mint a magyar kérdés. Ezt a kérdést meg kell majd oldani és ez fog nekünk mértéket szabni abban a tekintetben, hogyan tudjuk majd az itthonit megoldani. 1 De nem látom megoldhatónak ezt a problémát ezidószerint azért sem — és a megoldásnak időpontját positive nem tudom megjelölni, csak negatíve jelölöm meg — abban, hogy ezt a kérdést a Londonba összehívott világkonferencia eredményei előtt nem is szabad megoldanunk. (Ulain Ferenc: Ügy sem fognak semmit sem végezni!) Részint nem tudjuk megoldani, részint számolnunk kell azzal, hogy mi ezt a kérdést saját vesztünkre oldjuk meg. Nem hiszem, hogy e miatt most különösen súlyosabb