Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 1 mert sokat járok megszállt területen — évrőlévre gyengülni fog abban az arányban, amelyben szaporodik azoknak a nemzedékeknek a száma, akik a Szent Koronának ezt a vonzóerejét már nem, ismerték. Azt hiszem, hogy az elmondottak alapján sikerült bebizonyítanom, hogy a magyar királykérdés, illetőleg a törvényes király hazahozatalának és megkoronáztatásának kérdése úgy» kül-, mint belpolitikai szempontból ma nagyon is aktuális. Azt azonban hangsúlyozni kívánom, hogy mi, magyar legitimisták álmunkban sem gondolnuk a .trónkérdés erőszakos, vagy kalandos, puccsszerű megoldására. Mi mint szükségszerű intézményt elismerjük a jelenlegi ideiglenes alkotmányt, alkalmazkodunk is hozzá és céljainkat az ősi magyar alkotmányra és a nemzet vitális érdekeire támaszkodva csakis törvényes eszközökkel «akarjuk elérni. Mégis, minthogy ezt a kérdést aktuálisnak és a megoldásra érettnek tartjuk, azt kívánjuk, hogy kormányunk tegye meg mielőbb a szükséges lépéseket a törvényes király hazahozatalának és megkoronáztatásának előkészítése érdekében. Meg vagyunk győződve arról, hogy az illetékes külföldi tényezőkkel megindítandó tárgyalások eredményesek lesznek, és nem lesz többé akadálya annak, hogy törvényes királyunk, aki időközben nagykorúságát is elérte, 15 évig tartó számkivetés után visszatérhessen ismét szeretett hazájába, elfoglalhassa ősei trónját és mint Szent István koronájával megkoronázott apostoli király, helyreállítsa újból teljes csorbítatlanságában az ezeréves ősi magyar alkotmányt, amelyet a szégyenletes forradalmak szétromboltak. T. Képviselőház! Kötelességemnek tartottam, hogy ezeket itt elmondjam és egyben annak a meggyőződésemnek is adják kifejezést, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége ma ezen az állásponton van. Ellenzéki álláspontomnál fogva a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Pesthy Pál! Pesthy Pál: T. Ház! {Halljuk! Halljuk!) Csatlakozom ahhoz, az itt elhangzott véleményhez, hogy az ország gazdasági sorsa függvénye az ország politikai helyzetének és politikai sorsának. Ennek a tételnek belső tartalma mireánk, csonkamagyarokra nézve szerintem az, hogy mi ennek az országnak helyzetében politikát csak úgy csinálhatunk, ha idebenn a belső egységet, az összefogást biztosítani tudjuk. Ügy gondolom, hogy a legsikeresebb politikát akkor folytatjuk, ha itt bent azokat a kérdéseket, amelyek bennünket belső politikai vonatkozásban elválasztanak, . nem feszegetjük, hanem igyekszünk gazdasági kérdéseinket úgy rendezni, hogy ennek az országnak és ennek a népnek sorsát, exisztenciáját arra az időre, amely időben azután a mi sorsunk rajtunk kívül megoldódik, — mert meg kell, hogy oldódjék — átmenteni tudjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Ha egy ország gazdasági sorsa az ország politikai sorsától függ, és ha ez a két fogalom viszonylatban van egymással, aminthogy viszonylatban van, ez adja a mértékét annak, hogy milyen súlyos helyzetben van a mi országunk gazdaságilag akkor, amikor ennek az országnak exiszteneiája, létalapja igazán a mezőgazdaság sorsától függ. A mezőgazdaság sorsa valójában mindig az ország poliL ülése Ï9ÈÈ má]V£ 3-án, szerdán. 49 tikai sorsának hullámzása szerint alakult. Ha visszamegyünk a régi történelmi időkbe, ha visszamegyünk a pénzgazdálkodás előtti időbe, akkor azt látjuk, hogy a jobbágykérdések voltak azok, amelyek a tőke és a nem tőke harcának ütköző voltak; a pénzgazdaság megindulása után pedig a reáltőke és az ingó tőke ütközése volt az, amely a mezőgazdaság sorsát befolyásolta. (Gr. Somssich Antal- Akkor nem voltak kartellek!) Ezek a gazdasági hullámzások bizonyos törvényszerűséget mutatnak a történelem folyamán. Minden háború mezőgazdasági konjunktúrát szült, és ez ia mezőgazdasági konjunktúra tartott körülbelül addig, amely idő alatt az ország a háborút kiheverve, rekonstruálódott. Amikor a rekonstrukció időpontja bekövetkezett, akkor pedig zuhanásszerűen következett a mezőgazdaság dekonjunktúrája. Eklatáns eset volt erre a napóleoni háborúk utáni idő, majd az 1811-es és az 1816-os devalváció. De nagyon eklatáns eset volt az osztrák-olasz háború és az osztrák-porosz háború utáni idő, a múlt század hatvanas éveinek végén bekövetkezett nagy konjunktúra is, ahol már két erő hatott: egyrészt a porosz háború folytán előállott dolog- és anyagpusztulás, másrészt pedig az, hogy a német háború már előrevetette árnyékát. Ennek következtében az 1868-as, 1869-es években olyan mezőgazdasgi konjunktúra alakult ki, amilyen ebben laz országban soha nem volt. Zuhanásszerűen következett azután az 1873. évi bécsi krach, majd az 1875-ben és 1876-ban bekövetkezett dekonjunktúra ugyanazokat a helyzeteket teremtette, amelyeket — sajnos — ma is látunk, amikor féltelkek 14 pengőkön keltek el az árveréseken, amikor — nem tudom — 32 hold föld 9 pengőért kelt el árverésen. A világháború által előidézett gazdasági helyzet volt az, amely 1928-ig a mezőgazdaság számára konjunktúrát csinált, és a rekonstrukció, restauráció kiépítésével bekövetkezett az a dekonjunktúra, amelynek keserves kínjait ezidőszerint szenvedjük. En ezekre a helyzetekre és ezekre a fordulatokra csak azért mutattam rá, hogy azoknak metódusaiból, azoknak módszereiből tanulhassunk, okulhassunk és a mai nehéz helyzetben megoldást találjunk. Általános volt a segítésnek moratóriumos része. A kormány ezekkel a panaceákkal próbálta a gazdasági helyzetet gyógyítani, azonban ez nem lévén szisztematikus, nem lévén renidlsizleres*, ideig-óráig, pillanatokig segített, azonlban rendszeresen segíteni nem tudott. Itt volt az 1931 : VIII. törvénycikk, a földteherrendezési törvény, amely segíteni akart, de nem tudott segíteni, mert az. a törvény tulajdonképpen egy lex imperfecta volt, annak a törvénynek kényszerítő rendelkezései nem voltak, Az a törvény ugyanis egyességi eljárás útján kívánta a íföldteher rendezést keresztülvinni, azonban nem gondoskodott olyan kényszerítő rendszabályokról, amelyekkel a hitelezőt kényszeríthették volna arra, hogy az egyességhez hozzájáruljon, tehát csupán a hitelező jóindulatára utalva, ez a törvény a maga hatását el nem érhette, eredményt el nem érhetett. Mélyen t. Képviselőház! Az első eset az. hogy a pénzügyiminiszter úr költségvetési beszédében egy egész szisztémát adott elő a gazdasági (megsegítés kérdésérői. Ez a szisztéma négy fokozatból áll. Az első fokozat az eddig hátralékban lévő kamatok és tőketörlesztő részletek fizetésének rendezése, a második a kamat-bonifikáció, a harmadik az egyessági