Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
48 Az országgyűlés képviselőházának 1 73. ülése 1933 május 3-án, szerdán. felfogását ebben a fontos közjogi kérdésben, levelet intézett a nemzetgyűlés akkori elnökéhez Rakovszky Istvánhoz, amelyben a következőket írta (olvassa): «Kötelező nyilatkozatot, mint alkotmányos uralkodó, csak felelős minisztereim, ellenjegyzése mellett tehetek, de mint férfi a férfinak megnyugvására mondhatom, hogy Magyarországnak visszanyert teljes függetlensége megóvását első fejedelmi kötelességeim közé sorozom, hogy soha Magyarországnak katonai vagy pénzügyi erejét más országokra való igényeim érvényesítésére felhasználni nem fogom, hogy a hadüzenet és békekötés jogát ezentúl nemzetemmel megosztani kívánom». Ez volt Károly király a számkivetésben. Es amikor ő meghalt, a legitimista felfogás szerint a trónhoz való jog az ő legidősebb fiára, Ottóra szállt. A magyar királyi trón egyetlen 'jogos várományosát azóta egy fejedelmi lelkű anya, az özvegy királyné valóban magyar szellemben nevelte. Nevelői és tanárai a hazafiasságáról híres magyar bencésrendnek voltak a 'tagjai, és a magyar közélet vezetői, köztük maga Apponyi Albert gróf is állandóan figyelemmel kisérték az örökös király nevelését. így serdült ő fel meglett férfiúvá, aM teljesen tudatában van az ő magasztos hivatásának és az 'isteni gondviselésbe vetett rendíthetetlen hittel boldogult atyja szellemében készül az ő nagy feladatára. Kérdem t. Képviselőház, hol van itt a veszély, amely erről az oldalról fenyeget? Csak a gondolkozási lomhaság, csak a szokott kerékvágásban való járásnak a lustasága az, ami az örökké élő, soha ki nem pusztítható gondolatnak az élét ismét oda irányítja, ahonnan semmiféle veszély nem fenyeget, és nem oda, ahonnan nemcsak fenyeget a veszély, de ahol minket le is igáztak és ahol még a bőrünket is le akarják nyúzni, talán éppen azoknak a túlságos megadásoknak a következtében, amelyeket az akkori kormány tett akkor, amikor nemcsak^ megfosztotta a koronás apostoli királyt trónjától, de amikor beleírta a magyar nemzet történelmének szégyenletes lapjára azt a szomorú tényt, hogy az apostoli magyar királyt kiszolgáltatta az ország ellenségeinek. Onnan fenyeget tehát bennünket veszély, arrafelé kell az arcélt irányítanunk. Ma nem tehetünk semmit, gyengék vagyunk, de készenlétben kell lennünk, hogy a kellő, kedvező pillanatot kihasználjuk, és akkor nem veszély, hanem a mi igazi függetlenségünk ereje lesz a törvényes királyság, az a királyság, amelyhez nemcsak tizenhárom vármegye ragaszkodik, de amely mélyen bele van vésve azoknak a testvéreinknek a lelkébe is. akik tőlünk akaratunk ellenére elszakadtak. A legitimizmus ellenségei azzal is érvelnek, hogy a királykérdést azért kell kikapcsolni, mert hiszen van nekünk ma egyéb gondunk és hajunk elegendő. Itt van a mindnyájunkat fojtogató súlyos gazdasági és pénzügyi válság. Itt vannak a megoldhatatlannak látszó szociális problémák, itt van a közéleti és magánéleti erkölcsök végzetes leromlása. Hát ez mind igáz, de én erre azt felelem, hogy ezeknek a problémáknak a megoldását mi legitimisták éppen az ősi alkotmány csorbítatlan helyreállításától és a törvényes király hazatérésétől és megkoronáztatásától várjuk. Mi jól tudjuk, hogy gazdasági válságunknak legfőbb oka abban rejlik, hogy terményelink részére elvesztettük azokat a fogyasztóterületeket, amelyek a régi Monarchia keretében rendelkezésünkre állottak. Mi jól tudjuk, hogy a magyar föld terményeinek csak akkor lesz ismét megfelelő ára, ha azokat vámmentesen tudjuk legalább is Ausztriába kiszállítani és hogy a mi ipari kartelljeink hatalmát csak akkor fogjuk letörni, ha a vámsorompók ledöntésével megnyitjuk piacunkat az osztrák ipar termékeinek. Ez pedig csak akkor fog bekövetkezni, ha a közös uralkodó személye ismét összekapcsolja majd és egy nagy gazdasági egységbe tömöríti azokat a területeket, amelyeket a szerencsétlen kimenetelű világháború és a forradalmak egymástól, erőszakosan elszakítottak. Azt hiszem, t. Ház, hogy az elmondottakkal sikerült bebizonyítanom, hogy közjogi függetlenségünket az uralkodócsalád 1 részéről többé veszély nem fenyegeti, abiból a gazdasági függetlenségből pedig, amelynek egész mai nyomorúságunkat és szegénységünket köszönhetjük, mi nem kérünk. És most azt kérdem, hogy mit várunk nii még a jogfolytonosság helyreállításától % Varjúk elsősorban egy olyan gazdasági és szociális politika inaugurálását, amely nemcsak a nagytőkének kedvez de egyformán felkarolja a nemzet valamennyi rétegének és társadalmi osztályának érdekteit. Várjuk ősi alkotmányunk egyik sarkalatos tételének, a jogegyenlőségnek és a régen nélkülözött szabadságjogoknak teljes helyreállítását, várjuk az ország pénzügyi politikájában egy olyan irányzat érvényesülését, amely egyszeirsmindenkorra véget fog vetni az egyéni haszon kedvéért kisemberek millióit lelkiismeretlenül kizsákmányoló öncélú kapitalizmus garázdálkodásainak, várjuk a megingathatatlan törvénytiszteletet, várjuk az erkölcsi megújhodást és ennek kapcsán közéletünk tisztaságát, amelyet kizárólag az a minden honpolgár által egyformán elismert és tisztelt legmagasabb tekintély képes részünkre biztosítani, amelyet egyedül csak Szent István koronája és az azzal megkoronázott apostoli király képvisel. Befejezésül még néhány szót akarok szólni a királylkérdés külpolitikai vonatkozásairól. Nein térek ki erre bővebben, mert hiszen éppen a mai napon gróf Sigray Antal t. képviselőtársam foglalkozott a problémának ezzel a részével. Csak annyit akarok megjegyezni, Ihogy a világ sorsát intéző nagyhatalmak ma már nem ellenzik a magyar trón kérdés legitim megoldását, nem ellenzi azt sem A.nglia, sem Olaszország, de nem ellenzi Franciaország sem. Franciaország ma már mélyen fájlalja, hogy annakidején hozzájiárult a régi Monarchia feldarabolásához és meggyőződésem, hogy ima szívesen járulna hozzá bármikor ennek a hibának a jóvátételéhez. Ez eminens érdeke Franciaországnak, mert az egyedüli lehetőség annak megakadályozásához, hogy Ausztria a Németbirodalomhoz csatlakozzék, hogy az Anschluss létrejöjjön, amelyet pedig a francia politika sohasem fog megengedni, amelyhez nem fog hozzájárulni, mert ez Németország erejének és hatalmának tetemes megnövekedését jelentené. A Habsburg-restaurációt ma már egyedül csak azok a szomszédaink ellenzik, akik a trianoni békediktátumban Magyarország rovására növelték birtokállományukat. Ellenzik lázért, mertek jól tudják, hogy a Szent István koronájával megkoronázott törvényes magyar király személye ellenállhatatlan vonzóerőt jelentene azok részére, akik ezer esztendőn át jó- és balsorsban össze voltak forrva a magyar nemzettel a Szent Korona egységében. Ez a vonzóerő azonban —- ezt tapasztalatból tudom.
