Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 1 mát, a világösszeköttetéseket többé már nem lehet, megbontani. Nincs az, az aíutarohia, amely magát ezen túl tudná tenni. Ideigóráig eredményeket érhet el, de végeredményben a gazdasági világkonferencia is annak bizonyítéka, hogy a világösszeköttetéseken keresztül kell rátérni újból a kibontakozás útjára. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Akkor áll be az egészséges helyzet, hogyha ez bekövetkezik. Nem mondom, hogy gyorsan fog bekövetkezni, de láttuk nemrégen, amikor szintén tele volt a világ" ezekkel a gondolatokkal és ilyen eszközökkel dolgozott, hogy mihelyt megszületett a hitelélet és a pénzügyi élet terén a rend, ezek a gondolatok önmagukban omlottak össze, amint, azt hiszem, most is önmagukban fognak összcomlani. Kend csak egy esetben következhetik be, — és itt megint visszatérek az alapgondolatra — ha bekövetkeznek a gazdasági helyzet kiegyensiílyozottságának előfeltételei. Ez azonban megköveteli a békeszerződések revizióját. Ettől nem fog tudni eltérni a világ, ha csak el nem akar pusztulni, A kiegTensúlyozottság föltételei fogják magukkal vonni azt a követelményt, hogy olyan gazdasági politikát folytassanak, amely lehetővé teszi most, amikor a világ nagyobb gazdasági e<rység*eket keres, az egyes államok olyan összeállását, amelyben együttesen jobban és helyesebben bontakoztathatják ki a maguk erőviszonyait. Jól tudom, hogy ez nem könnyű dolog. Mindig a vámunióra gondolnak. A vámunió nehéz fogalom és igen sok előfeltétele vau létrejö'tténeikí Némelyiknek történelmi előzménye van. ilyen volt Ausztria és Magva rorszáí»" között. Lehet a vámunió faji^összeállás következménye, ez volt a kiindulópontja a Zollverein-nak, amely a német hegemóniát szolgálta, vagy pedig képzelhető együttműködés olyan népek között, amelyeknek mentalitása ugyanaz. De nincs is szükség arra, hogy ezekhez a végső eszközökhöz nyúljunk. Mentől nagyobb tökéletességgel bontakozik ki a nagyobb gazdasági egység*, annál nagyobb erőt igényel. Számtalan olyan lehetőség- van, amely lehetővé teszi az erőkifejtést, anélkül, hogy előtérbe hozná azokat a politikai erőket, amelyek akadályai lehetnek az együttműködésnek. Nem is lehet másképpen Közép-Európán segíteni, t. Ház. Látom a nehézségeket. Minden amellett szólna és a természetes út az volna, hogy Németországra támaszkodva kerestessék egy gazdasági kibontakozás. Egész őszintén meg kell azonban mondanom, hogy Németország 10 éven át tartó politikájával nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy nem tudott gazdasági érdekközösség teremtődni az államok között. A nagy elzárkózási politika — nem akarok róla nyilatkozni — sem vezet eredményre s előbb-utóbb ki fog sülni, hogy az autarchia sem eredményes, mert végeredményben 5—6 millió munkanélküli mellett kisebb a fos'vasztás . Itt van ia dunai államok együttműködése. Ez egy természetesebb alakulás volna, ha megteremte tnének a politikai előfeltételek, de nem mint konföderáció, ihanem mint preferenciális, vagy hasonló alapon való elgondolás. Van egy természetes út, egy erősebb együttműködés Magyarország és Ausztria között. Az együttműködésben itt esetleg messze lehet menni. Ott van az >a vonal, (amelyet mii képviseltünk, mikor kormányon voltunk, amelyet a mostani kormány is képvisel: karöltve Olaszországgal. De hozzáteszem, hogy ezen az úton el tudok '. ülése 1933 május 3-án, szerdán. 43 képzelni egy olyan gazdasági kibontakozást is, amely tulajdonképpen az egész középeurópai helyzetnek megfelel. Es meghozhatja a maga gyümölcsét az is, hogy nagyobb gazdasági egységekben keressük a kibontakozást. Végeredményben ez az autarchikuis gondolat mindig meg fog maradni, viszont nem lehetséges, hogy államok hosszú sorozatát kikapcsoljuk és államok hosszú sorát pusztulásra ítéljük. Kétségtelen tehát, hogy változást kell belevezetni ebbe a politikába is, mert bármennyire szép is az autarchia gondolata, bármennyire szép is az a matematikai elgondolás, amely ujabban érvényesül, végeredményben ezek mégis csak végzetes utak. En nagy híve vagyok a matematikának a gazdasági életben, különösen akkor, ha az pluszt termel, de azt a matematikát, amely ma érvényesül a gazdasági életben és aminek következtében a világgazdaság összeomlik, amikor a forgalom nemcsak értékben, de mennyiségben is a felére esik, amely kitermeli a munkanélküliek millióit, ezt a 'matematikai elgondolást a gazdasági életben soha irányelvnek elfogadni nem tudom. Tudom, hogy mint kis állam nem mehetünk mindenben a magunk útján, de a világ rájön, hogy nem ez a kibontakozás útja, hogy nem ezeknek az elveknek az érvényesülése vezet eredményre, 'mert ez az elv ellentétben áll a gazdasági élet összes törvényeivel. Ma az egész világ két részre oszlik: a tőketermelők állnak az egyik oldalon, a tőkét igénybevevők a másik oldalon. Kérdem, hogyan akarják matematikai alapon megoldani a kérdést, ha például a tőkét igénybevevők nem tudják visszafizetni a tőkét? Ezek beteges tünetek, ezeknek a világgazdaságból el kell tünniök. S az lesz a legszebb hivatása és teljesítménye a világgazdasági konferenciának, ha ezt a kérdést meg tudja oldani. Tisztában kell lennünk azzal, mert mégis csak hozzátartozik a mai idők megítéléséhez, hogy egy meglévő gazdasági társadalmi rend küzd egy még nem is látható, új gazdasági [renddel. Vagy meg akarjuk menteni és meg tudjuk menteni — levonva az idő összes következményeit az egész vonalon, átalakítva az egész gazdasági berendezkedést, de megmaradva a szigorú alapelvek mellett — az eddigi gazdasági társadalmi rendet, ha pedig ezt nem tudjuk megtenni, akkor ez akarva, nem akarva el fog tűnni és át fogja engedni helyét az új elgondolásnak, amelyről nem tudom, vájjon alkalmas-e arna, hogy megoldja a világgazdaság problémáját és betöltse az egyes nemzetek és népek életét úgy, mint megoldotta és betöltötte a volt gazdasági és társadalmi rend. T. Ház! Ezen nagyon nagy elvi jelentőségű problémák után engedjék meg, hogy még egy pár kérdéssel foglalkozzam, többek között a földadósságok problémájával. (Halljuk! Halljuk!) Természetesen akkor, amikor a földadósságok problémája is végeredményben hatalmas része a külföldi adósságok kérdésének, ezt nem lehet csak önmagáben kezelni, ez is függvénye annak, amint erre az igen t. pénzügyminiszter úr igen helyesen rámutatott. Éppen azért a kormány törekvése igen helyesen oda|irányul, hogy a külföldi adósságok kérdését 'nyugvópontra lehessen vinni, hogy ennek alapján^ hozzájuthassunk a kérdés megfelelő megoldásához. Nem lehet a pénzügyminiszter úrnak azt a szemrehányást sem tenni, hogy nem tett volna