Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

44 Az országgyűlés képviselőházának olyan intézkedést, amely a gazdiaközönség kamatterheit igen messzemenően és lényegesen csökkentette volna. Ezt pártállásra való tekintet nélkül, tárgyilagosan el kell ismerni. (Ulain Ferenc: Egy kis alamizsna volt!) Igen t. képViselőtársam, úgy van az ember, hogy addig, amíg nincsen meg valami, könnyű követelni, de amikor az megtörténik, könnyű azt lebebecsülni. Higyje el az igen t. képviselőtársam, aki elég élesen gondolkozik ezekben a kérdésekben, hogy ha ő ült volna a. pénzügyminiszter úr helyén, ő sem tudott volna nagyobb alamizsnát adni. (Felkiáltások balfelől: Próbáljuk meg! — Friedrich István: Nincs itt Gömbös, ne osztogassuk a tárcákat!) Feltétlenül 'igaz azonban az, hogy ebben a kérdésben is végleges rendezéshez kell jutni. (Ulain Ferenc: Ezt kérjük mi is!) De azt látjuk, hogy nem egyedül állunk a világon. Itt vannak az Esaakamerikai Egyesült 'Államok, amelyre nézve láttam a lapokban egy helyzetképet. E szerint az adósságok megterhelése körülbelül 12 milliárd dollár. Nem ez tűnt a szemembe, hanem az, hogy a földértékhez viszonyítva 100%-os a megterhelés. Ez az egyik. A másik az, hogy az amerikai gazda a Világon semmiféle kötelezettségének megfelelni 'nem tud. Ebből tehát csak tazt a következtetést Vonom le, hogy itt a világ az egész vonalon egy kérdés előtt áll, amelyet ' rendezni kell (Ulain Ferenc: Ezt mondjuk mi is!) és akarva, nem akarva, mi is hozzá fogunk jutni a földtehermentesítés kérdésének megoldásához. (Zaj ''balfelől. — Elnök csenget)' Nem lehet azonban az időnek olyan könnyelműen elébeszaladni, annál kevésbbé, mert elébeszaladással esetleg "csak többet ártunk, mint használunk. A földtehermentesítés kérdését egy kérdés fogja szükségessé tenni. A pénzügyminiszter úr elment addig, ameddig az áldozatok terén elmehetett, de rendezni fog kelleni a tőke problémáját (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) és mert a tőke problémáját rendezni fog kelleni, ennek alapján odajutunk, hogy a földtehermentesítés gondolatával kell foglalkoznunk. (Ulain Ferenc: Ezt kérjük mi is!) En nem azt mondom, hogy ne kérjék, csak azt, hogy ne gondoljuk, hogy olyan könnyen, máról holnapra meg lehet oldani a kérdést. Bizalommal lehetünk a pénzügyminiszter úr iránt, mert az a pénzügyminiszter, aki megmutatta, hogy tud a gazdák érdekében cselekedni, meg fogja találni a kellő időt ennek a kérdésnek a megoldására, is. Es még egyet teszek hozzá. Nem akarok vitatkozni a telepítés kérdésében és csak azt mondom, hogy ha a telepítés kérdését meg lehet oldani, na megvan a tőkeerő, meg kell csinálni, azonban helyesen mondja az igen t. pénzügyminiszter úr. hogy ez nehéz pénzügyi probléma. Igen helyesen arra az útra lépett reá, hogy az adóhátralékok természetben is leróhatok. (Zaj balfelől.) Más vonalon is ugyanazt az elvet kellene érvényesíteni. Harmadszor itt vannak az eladósodott földbirtokok. Ez az, ami egy automatikus, a földtehermentesítéssel összekapcsolható földbirtoknolitikát is ^ tesz lehetővé. Ez az én elgondolásom.^ De én nem azért beszélek erről, mintha ez új gondolat volna. Higyjék el, az igen t. kormánynak éppenúgy megvan ebben a tekintetben az elhatározása és felfogása (Felkiáltások balfelől: Csak nem cselekszik!) és nincs semnú okunk sem kételkedni a kormány intenciójában. (Felkiáltások balfelől: Lássuk! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. képviselő úr hogyan gondolja ezt a fÖldteherrendezést?) Ne vegye rossznéven igen t. képviselőtársam, csak 15 percem van. (Felkiáltások balfelől: Meghosszabbítjuk! — Felkiáltások jobbfelől: Nem lehet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő uraik! Bud János: Örömmel vettem az igen t. pénzügyminiszter úr felszólalásából, hogy hiteléletünk átorganizálásának problémájával is foglalkozik. En csak arra emlékszem vissza, — ós ezt nem szemrehányásként mondom —, hogy amikor 1927-ben és 1928-ban én is ugyanezen a téren mozogtam, egyrészt azt akartam, hogy egész hdtelszervezetünket egészségessé tegyük, (Friedrich István: Be is ígérte akkor!) — mondom, ezt akartam •—, másrészt a kamatpolitikát is helyes irányba akartam terelni, a külföldi kölcsönök ellenőrzésének kérdését is rendezni 'akartam, de olyan nagy erőkbe ütköztem, amelyek ezeket a kérdéseket megoldhatókká nem tették. En akkor antikapitalista voltam, (Jánossy Gábor: Éljen! Éljen! — Derültség a baloldalon.) de azt állítottam, nem az a kapitalista, aki nem lát előre és nem hallja az idő intő szavát, hanem az az igazi kapitalista, aki mindent úgy és akkor old meg, amikor annak szüksége fennforog. És ma oit állunk, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk és én bízom is benne, hogy a pénzügvminiszter úr ezt a kérdést meg fogja oldani. Bízom benne, hozzáteszem azonban, nem kell azt hinni, hogy végeredményében elégséges lesz csak egy hitelszervezeti megoldásnál megmaradni. Nekünk le kell majd vonnunk a következtetéséket sok irányban. Számolnunk kell azzal, hogy hosszabbrövidebb ideig külföldi kölesönökhöz sem tudunk jutni (Felkiáltások balfelől: J Ezt mondta Eckhardt!), sőt nekünk úgy kell organizálnnnk. hogyha kevesebb tökével is, de belső tőkékkel kell gazdálkodnunk. (Üpv van! Vgy van! — Ulain Ferenc: Egy óra előtt ezt mondotta Eckhardt!) Ezen az alapon áll a pénzügyminiszter ur is, azonban nagyon helyesen mondotta, hogv ezek azok a kérdések, amelyek, ha merész elhatározáson épülnek is fel, de óvatosságot is igényelnek, nehogy többét ártson az ember a gazdasásri életűinknek, mint amennyit haisznál. (Ulain Ferenc: Óvatosságban nagykereskedők! — Gr. Somssich Antal: Hogy a gazda tudjon fizetni és élni... — Zaj.) Elnök: Kérem Somssich képviselő urat, maradjon csendben! Bud János: T. Ház! Az áralakulás kérdésével nem itt fogok foglalkozni, mert hiszen sok olyan kérdést nem érintettem még, amelyekre ki akarok térni és amelyekkel az egyes gazdasági tárcáknál fogok foglalkozni. Az áralakulás kérdéséi is majd a kereskedelmi tárcánál fogom érinteni. (Friedrieh István: Nagy örömmel halljuk, hogy aktivitásba méltóztatik megint lépni! — Szilágyi Lajos: Jön Bethlen is a jövő héten! — Zaj.) Ami végül most az igen t. nénzügyminiszter úrnak azt az elgondolását iJleti, hogy jobban ki akarna az egyes adókat dolgozni, ezt is helyeslem. (Egy hang balfelől: Akkor jaj! — Derültség.) T. kénviselőtársam, ne essék kétségbe ezen a kérdésen. Én annakidején nem ok nélkül rendeltem el az adóstatis7tikát. Azért rendeltem el, mert az összes adópolitikai elhatározásaimban bizonytalan területen dolgoztam, a kellő adatok nem állottak rendelkezésre. Az egyik oldalon tehát ez tette szükségessé az adóstátisztika összeállításának el-