Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-181

462 Az országgyűlés képviselőházának li sara, mód nyílik az ipari ágaknak, amelyek a i pengő értékének leszállítása eseten .igyekez­nek felszökni, bizonyos mértékben való letö­résére és azután a mezőgazdasági téren, a mezőgazdasági termények értékesítése körül fejtette még ki pártunk álláspontját (Zaj.), mert a pengő értékének leszállítása kétség­kívül maga után vonja a mezőgazidasági árak­nak emelkedését is. Körülbelül ez voit az el­gondolás, amely pártunk programjába teljes mértékben beleillik. Itt szeretnék válaszolni Antal István sajtófőnök úrnak és annak a nagysajtó-üzem­nek, (Derültség balfelöl.) amely az utóbbi idő­ben folytonosan és folytonosan velünk foglal­kozik, amely szerint mi hol abból az okból szakadtunk széjjel, mert egyik részünk legiti­mista, másik részünk nem legitimista, hol pe­dig azért szakadtunk széjjel, mert egyik ré­szünk jó barátságiban van Gömbös Gyulával, a másik részünk nem. Tájékoztatni akarnám Gaal Gastonnak, a mi volt nagynevű pártve­zérünknek elhatározásáról, aki bennünket mint fiatalabb parlamenti generációt, két nagy cél­ból gyűjtött össze. Ez a oél az volt, hogy mi a magyar föld népét, a magyar földmíves tár­sadalmat, a magyar kispolgári társadalmat bevonultassuk az alkotmány sáncaiba mint negyedik rendet (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és biztosítsuk számára a titkos választói jogot (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) és azt az őserőt, amely ebben a népben megnyi­latkozik, éppen a mai súlyos időkben hazánk javára kamatoztassuk. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) Másik feladatunk pedig az, hogy ennek a földmíves lakosságnak és ennek a kispolgári társadalomnak, okos, bölcs és cél­tudatos reformok követelésével nyúljunk a hóna alá, szabadítsuk meg a gazdasági rab­szolgaságtól, erősítsük meg. (Ügy van! Taps balfelől.) Minket ez a kettős pro gramm köt össze politikailag, a szoros belső barátságon kívül, amellett a sok szenvedés, amelyet a fennálló rendszertől a választások során is részint köz­vetlenül, részint választóink útján éltünk át. Ez a két Programm köt össze, ez a mi elsőd­leges célunk és nincs Magyarországon kérdés, amelyet meg lehetne oldani addig, amíg ezek a milliók ide be nem jönnek, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ügy van! Ez tökéletesen igaz!) a ma­gyar törvényhozásban nem biztosítják itt a maguk szavát. Addig mi itt hiába beszélünk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Mi erre vállalkoztunk, ezt a kötelezett­séget teljesítjük. Lehetnek közöttünk bárminő különbségek, azok arra az időre várnak, ami­kor itt az egységes magyar nemzet ül. Akkor ez meg fogja oldani a fennforgó kérdéseket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az igen t. sajtó­főnök úr tehát legyen nyugodt, hogy bennün­ket, akik becsületes emberek vagyunk, ez a közös munka annyira összekovácsol, hogy semmiféle aknamunkával nem lehet velünk szemben célt érni. Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) Mélyen t. Ház! Eckhardt Tibor t. képvi­selőtársamnak javaslataival szemben itt a Ház különböző szónokai részéről számos kifo­gás hangzott el. Én most ezekkel a kifogások­kal kívánok foglalkozni. A kifogások egyrészt betétes-védelmi kifogások, másrészt pengő­védelmi kifogások, harmadszor azt a súlyos vádat tartalmazzák a gazdatársadalommal szemben, hogy nem érdemel kíméletet, mert /. ülése 19$$ május 16-án, kedden. elspekulálta magát, (Mozgás. — Jánossy Gá­bor: Ezt nem mondták!) negyedszer voltak Nemzeti Bank-védelmi, Jegybank-védelmi ki­fogások. (Mozgás és zaj.) En most nem mon­dom, hogy mely szónokok mondták, méltóztas­sék megnézni a parlamenti Naplóban és meg fogják látni. (Egy hang a baloldalon: Maga a miniszter mondta!) Csak véletlenül ne történ­jék meg, hogy maga a miniszter úr fogja ezt mondani. (Mozgás.) Mélyen t. Ház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezekkel a kifogásokkal kü­lön-külön foglalkozzam. (Halljuk! a balolda­lon.) Először is, ha a pengő értéke leszállítód­nék, károsodik-e a betevő? Ugyanjamnyi be­tétje marad, mint amennyi eddig volt, ugyan­annyi földeit, ugyanannyi értékpapírt, ugyan­annyi árut vásárolhat, mint amennyit vásá­rolni a bank zárlat előtt módjában volt, (Ugy van! (Ügy van! balfelől.) Ennélfogva a beté­tes, az abnormis időket kivéve, egyáltalán nem károsul. Azokat a statisztikákat kifogá­solom azonban, amelyeket a betétesek érdeké­ben állítanak össze. A statisztikában mindig a rendkívül nagyszámú betétesről beszélnek, ellenben nem beszélnek arról a statisztikai ki­mutatások és nem tüntetik fel azt, hogy kö­rülbelül hogyan oszlik meg összegszerűen a betét, hogy mennyi a kisbetéteseké és mennyi a nagybetéteseké. Azonkívül állandóan elfele­dik a folyószámlát, már pedig — amint én tudom — a postatakarékpénztári betéteken kívül a takarékbetétek 693 millió pengőre rúgnak, míg folyószámlán 753 millió pengő, tehát valamivel több van. Körülbelül 1655 millió pengő az a tőke, amelyet itt védenek. Csodálatos, hogy ezután az 1655 millió pengő tőke után nem fizetnek adót, hanem csak 400 millió pengő után, a többi pedig teljesen kibúvik az adókivetéseknél. Az adóztatás alól elvont tőke egyáltalán nem kívánhatja azt, hogy a maga részéről 150—200 százalékos erő­vel vásárolhassa a mezőgazdasági cikkeket. (Felkiáltások balfelől: Ez az igazság!) Veszem a másik kifogást a pengővédelmi szempontokból. Az aranypengő fogalmát vol­taképen ez a rendszer alkotta meg, most pe­dig kétségbe vannak esve a pengő miatt, holott a bankzárlat óta elmúlt idő alatt mestersége­gesen csináltak egy oiyan deflációs pénzügyi politikát, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely deflációs pénzügyi politika folytán a pengő értéke is határozottan mesterséges okokból emelkedett, hiszen a pengőnek kint nincs is olyan magas értéke. (Gr. Somssich Antal: Ez a baj!) A pengő értéke a külföldön 30 szá­zalékkal kisebb. Nincs foglalkozási ág, amely ma ezt az elgondolást el ne fogadná. Meg vagyok arról győződve, hogy ebből egyáltalán nem lesz kára a gazdasági életnek, sőt haszna lesz belőle, mert ma sok-sok millió kisexisztencia éppen a pengő túlmagas értéke folytán pasz­szivát mutat vagyonában, holott abban az esetben, ha bekövetkeznék ez a refláció, — mert ez az voltaképpen, helyesen nevezte an­nak Fellner Pál képviselő úr — megtörténnék a négy évvel t ezelőtti helyzet visszaállítása, akkor azoknál az exisztenciáknál bizonyos cselekvő vagyon állana, elő (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem következnék el az a pusztulás, amelyet most a vidéken nap-nap mellett látunk. Sőt meg vagyok róla győződve, hogy a fogyasztás is feltétlenül emelkednék és mind ennek az ország gazdasági élete látná hasznát. \ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom