Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-181
462 Az országgyűlés képviselőházának li sara, mód nyílik az ipari ágaknak, amelyek a i pengő értékének leszállítása eseten .igyekeznek felszökni, bizonyos mértékben való letörésére és azután a mezőgazdasági téren, a mezőgazdasági termények értékesítése körül fejtette még ki pártunk álláspontját (Zaj.), mert a pengő értékének leszállítása kétségkívül maga után vonja a mezőgazidasági áraknak emelkedését is. Körülbelül ez voit az elgondolás, amely pártunk programjába teljes mértékben beleillik. Itt szeretnék válaszolni Antal István sajtófőnök úrnak és annak a nagysajtó-üzemnek, (Derültség balfelöl.) amely az utóbbi időben folytonosan és folytonosan velünk foglalkozik, amely szerint mi hol abból az okból szakadtunk széjjel, mert egyik részünk legitimista, másik részünk nem legitimista, hol pedig azért szakadtunk széjjel, mert egyik részünk jó barátságiban van Gömbös Gyulával, a másik részünk nem. Tájékoztatni akarnám Gaal Gastonnak, a mi volt nagynevű pártvezérünknek elhatározásáról, aki bennünket mint fiatalabb parlamenti generációt, két nagy célból gyűjtött össze. Ez a oél az volt, hogy mi a magyar föld népét, a magyar földmíves társadalmat, a magyar kispolgári társadalmat bevonultassuk az alkotmány sáncaiba mint negyedik rendet (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és biztosítsuk számára a titkos választói jogot (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) és azt az őserőt, amely ebben a népben megnyilatkozik, éppen a mai súlyos időkben hazánk javára kamatoztassuk. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) Másik feladatunk pedig az, hogy ennek a földmíves lakosságnak és ennek a kispolgári társadalomnak, okos, bölcs és céltudatos reformok követelésével nyúljunk a hóna alá, szabadítsuk meg a gazdasági rabszolgaságtól, erősítsük meg. (Ügy van! Taps balfelől.) Minket ez a kettős pro gramm köt össze politikailag, a szoros belső barátságon kívül, amellett a sok szenvedés, amelyet a fennálló rendszertől a választások során is részint közvetlenül, részint választóink útján éltünk át. Ez a két Programm köt össze, ez a mi elsődleges célunk és nincs Magyarországon kérdés, amelyet meg lehetne oldani addig, amíg ezek a milliók ide be nem jönnek, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ügy van! Ez tökéletesen igaz!) a magyar törvényhozásban nem biztosítják itt a maguk szavát. Addig mi itt hiába beszélünk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi erre vállalkoztunk, ezt a kötelezettséget teljesítjük. Lehetnek közöttünk bárminő különbségek, azok arra az időre várnak, amikor itt az egységes magyar nemzet ül. Akkor ez meg fogja oldani a fennforgó kérdéseket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az igen t. sajtófőnök úr tehát legyen nyugodt, hogy bennünket, akik becsületes emberek vagyunk, ez a közös munka annyira összekovácsol, hogy semmiféle aknamunkával nem lehet velünk szemben célt érni. Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) Mélyen t. Ház! Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak javaslataival szemben itt a Ház különböző szónokai részéről számos kifogás hangzott el. Én most ezekkel a kifogásokkal kívánok foglalkozni. A kifogások egyrészt betétes-védelmi kifogások, másrészt pengővédelmi kifogások, harmadszor azt a súlyos vádat tartalmazzák a gazdatársadalommal szemben, hogy nem érdemel kíméletet, mert /. ülése 19$$ május 16-án, kedden. elspekulálta magát, (Mozgás. — Jánossy Gábor: Ezt nem mondták!) negyedszer voltak Nemzeti Bank-védelmi, Jegybank-védelmi kifogások. (Mozgás és zaj.) En most nem mondom, hogy mely szónokok mondták, méltóztassék megnézni a parlamenti Naplóban és meg fogják látni. (Egy hang a baloldalon: Maga a miniszter mondta!) Csak véletlenül ne történjék meg, hogy maga a miniszter úr fogja ezt mondani. (Mozgás.) Mélyen t. Ház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezekkel a kifogásokkal külön-külön foglalkozzam. (Halljuk! a baloldalon.) Először is, ha a pengő értéke leszállítódnék, károsodik-e a betevő? Ugyanjamnyi betétje marad, mint amennyi eddig volt, ugyanannyi földeit, ugyanannyi értékpapírt, ugyanannyi árut vásárolhat, mint amennyit vásárolni a bank zárlat előtt módjában volt, (Ugy van! (Ügy van! balfelől.) Ennélfogva a betétes, az abnormis időket kivéve, egyáltalán nem károsul. Azokat a statisztikákat kifogásolom azonban, amelyeket a betétesek érdekében állítanak össze. A statisztikában mindig a rendkívül nagyszámú betétesről beszélnek, ellenben nem beszélnek arról a statisztikai kimutatások és nem tüntetik fel azt, hogy körülbelül hogyan oszlik meg összegszerűen a betét, hogy mennyi a kisbetéteseké és mennyi a nagybetéteseké. Azonkívül állandóan elfeledik a folyószámlát, már pedig — amint én tudom — a postatakarékpénztári betéteken kívül a takarékbetétek 693 millió pengőre rúgnak, míg folyószámlán 753 millió pengő, tehát valamivel több van. Körülbelül 1655 millió pengő az a tőke, amelyet itt védenek. Csodálatos, hogy ezután az 1655 millió pengő tőke után nem fizetnek adót, hanem csak 400 millió pengő után, a többi pedig teljesen kibúvik az adókivetéseknél. Az adóztatás alól elvont tőke egyáltalán nem kívánhatja azt, hogy a maga részéről 150—200 százalékos erővel vásárolhassa a mezőgazdasági cikkeket. (Felkiáltások balfelől: Ez az igazság!) Veszem a másik kifogást a pengővédelmi szempontokból. Az aranypengő fogalmát voltaképen ez a rendszer alkotta meg, most pedig kétségbe vannak esve a pengő miatt, holott a bankzárlat óta elmúlt idő alatt mesterségegesen csináltak egy oiyan deflációs pénzügyi politikát, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely deflációs pénzügyi politika folytán a pengő értéke is határozottan mesterséges okokból emelkedett, hiszen a pengőnek kint nincs is olyan magas értéke. (Gr. Somssich Antal: Ez a baj!) A pengő értéke a külföldön 30 százalékkal kisebb. Nincs foglalkozási ág, amely ma ezt az elgondolást el ne fogadná. Meg vagyok arról győződve, hogy ebből egyáltalán nem lesz kára a gazdasági életnek, sőt haszna lesz belőle, mert ma sok-sok millió kisexisztencia éppen a pengő túlmagas értéke folytán paszszivát mutat vagyonában, holott abban az esetben, ha bekövetkeznék ez a refláció, — mert ez az voltaképpen, helyesen nevezte annak Fellner Pál képviselő úr — megtörténnék a négy évvel t ezelőtti helyzet visszaállítása, akkor azoknál az exisztenciáknál bizonyos cselekvő vagyon állana, elő (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem következnék el az a pusztulás, amelyet most a vidéken nap-nap mellett látunk. Sőt meg vagyok róla győződve, hogy a fogyasztás is feltétlenül emelkednék és mind ennek az ország gazdasági élete látná hasznát. \ i
