Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-181

458 Az országgyűlés képviselőházának . kezőleg, emelkedett. Az agrárolló még ma is mindig nagyobbra és szélesebbre nyílik és ha nem akarjuk azt, hogy a mezőgazdaságot alapjaiban rendítse ínég, abban az esetben ezen okvetlenül segíteni kell, és az agrárollót szűkíteni kell. Az agrárolló szűkítése két módon volna lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) Először az agrártermékek árának emelésével, másodszor az iparcikkek árának csökkentésével. (Müller Antal: Meg kell csinálni!) Sajnos, agrártermékeink természetes áremelkedésére számítani nem lehet, mert hiszen a mezőgazdasági termények világpiaci mélyen alá szállottak és nincs is rá remény, hogy közelesen a közeljövőben emelkedjenek. Mert amikor azt látjuk, hogy Amerikában, Kanadában és Argentínában a búza termelési költsége 3

A dollárt, vagyis 4—5 pengőt tesz ki, ezzel szemben a magyar búza termelési költsége 18—20 pengő és míg azt látjuk, hogy alattunk a Dunán hajórakományszámra szállítják az argentínai búzát és adják el Pozsonyban a mi árainknál sokkal olcsóbban, addig reményünk sem lehet arra, hogy agrárterményeink ára legalább is a termelési költségek színvonalára emelkedjék, vagy hogy a tengerentúli búzával versenyezni tudjon. A búza árát tehát természetes módon emelni nem lehet, de nem lehet mesterséges úton sem, mert hiszen a magyar állam mai elesettségében nem képes arra, hogy évenkint 50—60 millió pengőt fizessen rá a búzára, és ezt a terhet a fogyasztó vállaira sem lehet áthárítani, mert ezzel csak a kenyér árát emelnők toronymagasságra. (Egy hang jobbfelől: Így is ott van!) Az agrárolló szűkítésére tehát nincs más mód, mint az iparcikkek árának csökkentése olyan nívóra, amelyen a csökkentett árak^ a mezőgazdaisági termények mai értékével arányban vannak. Statisztikai adatokkal, laiz iparcikkeik termelési költségeivel nem foglalkozom, az engem nem is érdekel, csak azt nézem és látom, hogy a mezőgazdasági iparcikkek ára külföldön, Németországban, Csehországban és Ausztriában a magyar iparcikkek árának alig 50%-át teszi ki, pedig .a megélhetés és a munkabérek ott sem kisebbek és olosóbbaik mint nálunk. Ha pedig azt vizsgálom, hogy mi teszi Magyarországon a magyar ipartermékeket ,amelyek után vámot sem kell fizetni, 100%-kal drágábbakká a külföldi iparcikkeknél, akkor nem tudok más magyarázatot találni, mint azt, hogy a spekuláció, meg a kartell. (Jánossy Gábor: Igaza van!) A spekuláció, amely ugyanazt a hasznot akarja magának biztosítani a mai lecsökkent fogyasztás mellett is, amelyet biztosított a múltban és a kartell, amely még ezenfelül is megadóztatja saját telhetetlen zsebe javára a mezőgazdaságot. (Müller Antal: Miért nem töri le a kormány?) A nagyipar és a kartellek nem akarják megérteni azt, amit a. miniszterelnök: úr legutóbbi beszédében is mondott, hogy a lehetetlenül magas ipari árakat önként letörjék és lebontsák, nincs más mód, mint az, hogy a külföldi iparcikkek előtt a vámhatárokat le kell építeni. Igaza van a miniszterelnök úrnak, amikor azt mondja, hogy vagy életképes a magyar ipar vagy nem életképes. Ha életképes, akkor a túlzott vámtételek leszállítása mellett is versenyezni fog tudni a külföldről behozott ipar1. ülése 1933 május 16-án, kedden. cikkekkel; vagy pedig nem életképes és akkor .sem szabad egy életképtelen ipar érdekében kitenni a magyar mezőgazdaságot az elpusztulás veszélyének. (Ügy van! Ügy van!) En azonban nem féltem a magyar ipart e radikális vámleszállítástól sem, mert az eredmény csak az lesz, hogy a fogyasztás emelkedni fog és a növekvő forgalomban az olcsóbb árak mellett m meg fogja találni az ipar a maga számítását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Es a munkanélküliség is enyhülni fog így. A vámtételek leszállítása ellen a külfölddel szemben való eladósodottságunkat szokták ellenvetni. En azonban nem hiszek ebben, mert amilyen .mértékben mi a vámtételeket leszállítjuk a külföldi iparcikkek előtt, ugyanolyan mérvben kell hogy a külföld is leszállítsa a maga vámtételeit a mi agrártermékeink előtt. A nagyobb importtal szemben tehát nagyobb lesz az exportunk is és hogy a külföld is hajlandó erre, azt mutatja az osztrák szerződés és mutatják a cseh kompenzációs tárgyalások és egyezségek is. Kérjük a miniszter urat, — teória ide, teória oda— tegyen egy merész és elhatározó lépést a vámtarifák leszállítása és az iparcikkek árának letörése terén és ezzel az agrárollót szüntesse meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt az energikus és kíméletlen kezet kérnénk a kartellekkel szemben is. So.k történt ugyan ezen a téren, amit a magyar mezőgazdaság hálásan könyvel el a kormány javára, de még mindig nem elég. Beszélhetnénk itt a vaskartellről, a fa-, a textil-, bőr-, a tej-, a szén- vagy necm tudom, milyen kartellről, de nem futja az időből, ezért csak két kartellel akarok foglalkozni és pedig a cukorkar téllel és a szérumkart éllel. (Zaj.) Nem foglalkozom itt sem az áranalízissel, sem semmi mással, amivel a kartellekbe tömörült gyárak valósággal elszédítik és megbódítják az Árvizsgáló Bizottságot, hanem csak a rideg tényekre akarok rámutatni. A cukor előállítására szolgáló cukorrépát a magyar föld adja és pedig olyan mennyiségben adja, hogy abból bőven jut még kivitelre is. Természetes volna, hogy a cukrot olcsóbban kapjuk, mint ahogy az importra szoruló külföld kapja. Es mégis mit láttunk

1

? Azt látjuk, hogy a cukorrépáért a magyar mezőgazda még a termelési költséget sem kapja meg, ezzel szemben a cukrot kétszeres áron veszi meg. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ezt Bud miniszterségének köszönhetik! — Farkas István: Az állam kizsarolja a termelőt és a fogyasztót! — Ulain Ferenc: A legdrágább a magyar kenyér! — Elnök csenget.) Tény az, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a cukorrépa átvételi ára és az is tény, hogy Magyarországon legdrágább a cukor ára. Elképzelhető, hogy ilyen árkalkuláció mellett micsoda hasznot vágnak zsebre a kartellek. (Farkas István: Különösen az állam szed be sokat fogyasztási adókban!) Itt van egy értekezés, vagy tanulmány a kartellekről, és ebben az van, —• nem akarom elhinni, hogy adatai helyesek legyenek —, hogy a kartell be tömörült cukorgyárak 1932. évi termelésének értéke 55 millió pengőt tett ki és ezzel szemben 29 millió lett volna a tiszta haszon. Itt van egy másik kartell, a szérumkartell. amely a, maga kartelláraival egész, valamikor virágzó sertésállományunkat, állattenyésztő-