Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-181
Az országgyűlés képviselőházának 18 restaurációval sem fogjuk tudni megakadályozni, ha pedig nem akarja,... (Folytonos zaj a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ez nem nevetni való dolog!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak már csendben! Folyton zavarják a szónokot. (Meskó Zoltán közbeszól) Meskó képviselő urat is kérem. (Ulain Ferenc: A felolvasás ^ egy kicsit hosszadalmas!) A képviselő űr már felszólalt az általános vitában, tehát nincs joga beszélni. (Ulain Ferenc: A felolvasás kicsit hosszadalmas! Beszédet szeretnénk hallani. — Gr. Hunyady Ferenc: Szűzfelolvasás! — Felkiáltások a jobboldalon: Éppen elég sokszor olvasnak önök is!) Csendet kérek, képviselő urak! Jobbfelé és balfelé is a házszabályoknak ezt a szakaszát a legnagyobb méltányossággal alkalmazom, (Ügy van! jobbfe161.) a képviselő uraknak ez ellen az elnöki eljárás ellem tehát egyik oldalról sincs sem okuk, sem joguk panaszkodni. (Ulain Ferenc: A baloldaliak nem olvasnak! Csak a jobboldalon olvasnak! — Meskó Zoltán: Inkább egy jó felolvasás, mint egy rossz beszéd!) Meskó képviselő úr maradjon csendben! Ha a házszabályokat teljesen azok szigorúsága szerint alkalmaznám, Ulain képviselő úrral szemben már erélyesebben kellett volna fellépnem. Méltóztassanak csendben maradni! (Halljuk! Halljuk!) Uzonyi György: Vagy akarja Ausztria az Anschlusst, vagy nem. (Jánossy Gábor: Az ő dolga!) Ha nem akarja, abban az esetben restaurációval sem tudjuk megakadályozni, ha pedig nem akarja, abban az esetben a gazdasági kapcsolódás révén is meg fogja találni a velünk való összeköttetés lehetőségét. (Meskó Zoltán: Kevés szavunk van hozzá! Keveset teszünk!) Szerintem tehát semmi sem indokolja azt. hogy a restauráció kérdését, vagy mondjuk, a királykérdést éppen most, a legkritikusabb időben, gazdasági elesettsegúi: kueiï: és tehetetlenségünknek mélypontján (Jánossy Gábor: Ügy van! Kenyeret!) s a revízióval biztató jövendő küszöbén vessük fel, mert hiszen ezzel — mint mondottam —• megbontjuk a nemzet egységét, magunkra vonjuk a külföld ellenszenvét veszélyeztetjük azt, amit tíz év óta alkottunk, egy esetleges megszállás veszélyének tesszük ki magunkat s nemhogy elősegítenek, hanem veszélyeztetjük, vagy legalább is időben kitoljuk a revízió elkövetkezését, sőt szerintem veszélyeztetjük állami létünket is. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Homonnay Tivadar: Mondja Benes!) A restauráció lehet egyesek ^ előtt — mint Sigray Antal gróf igen t. képviselőtársam mondotta — elsőrendű fontosságú kérdés, de a magyar nép előtt a megvalósulásra váró nagy nemzeti ideálokkal szemben csak másod-, vagy tizedrangú kérdés. (Jánossy Gábor: Tizenegyed rangú! — Strausz István: Mindenki vágyik utána! A királykérdés uralja az egész országot! — Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő úr csak másodszor szólal fel a Képviselőházban. A képviselő uraktól nem lojális dolog, hogy csoportosan folyton zavarják a szónokot. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) Méltóztassanak csendben maradni! Uzonyi György: Nincs tehát semmi igaz abban, hogy a restauráció elősegíti a revíziót. Ne felejtsük el, hogy a reviziót a mai királytalan Magyarország érlelte meg. Hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam választójogos beállítására is visszatérjek, a mai '.. ülése 1933 május 16-án, kedden. 457 nyiltszavazásos választójoggal (Ulain Ferenc: Csendőrszuronnyal!) egybegyűlt parlament érlelte meg a reviziót és így nem lehet azt mondani, hogy Magyarország mai közjogi állapota és a titkos választójog hiánya akadályozná a revízió kérdését. Ellenben igenis alapos az a feltevés, hogy ha a titkos választójog hiánya talán nem is, de a Habsburg-restaurációnak a revizióval való összekapcsolása igenis akadályozná, vagy késleltetné a revízió bekövetkezését. (Ulain Ferenc: Egy kis tájékozatlanság ez! — Malasics Géza: Azt nem lehet mondani!) T. Képviselőház! A revizió, az ország területi, lelki és erkölcsi integritásának helyreállítása a magyarság egyetemességének legszentebb ügye, imádságos óhajtása és minden törekvésének, célkitűzésének egyetlen, de mindent átfogó célja. A revizió eszméjét más kérdések bekapcsolásával nem szabad elhomályosítani; a revizió szentségéről le kell faragni minden más kérdést, függetleníteni kell minden más, a nemzet egyetemét megosztó, vagy a külföld ellenszenvét előidéző mellékgondolattól, meg kell őrizni a maga eredeti szűzi szeplőtlen egyedülállásában és tisztaságában, mert ha a kérdést összekötjük akár a titkos választójog, akár a restauráció, akár a kormánybuktatás kérdésével, vagy azt akarjuk, hogy a külföld kösse ezeket össze, ezzel bűnt követünk el a nemzet legszentebb érdekei ellen. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és à középen. — Meskó Zoltán: Ez helyes!) Lesz idő, mikor e kérdéseket minden veszély és minden külföldi nyomás nélkül közmegelégedésre meg fogjuk oldhatni, ne akarják tehát egyesek most a revizió ügyén keresztül ezeket a. kérdéseket megoldásra juttatni. Elvégre az j általános titkos választójog kérdésének, valamint a királykérdésnek megoldása is eléggé I fontos kérdések ahhoz, hogy azokkal önállóan, minden más kérdéstől függetlenül foglalkozzunk. (Ulain Ferenc: Az bizonyos, hogy mindenkétmen meg kell oldani! — Turchányi Egon: Vezércikkekkel lehet a legkevésbbé megoldani!) Ennyit a revízióról és a királykérdésről. A magyar politikát mozgató másik nagy kérdés gazdasági elesettségünk kérdése; ez, abban a vonatkozásban, hogy nem egyedül bennünket sújt, világprobléma is. A kérdés világgazdasági összefüggéseiről nem beszélhetek, egyrészt, mert annak a világgazdasággal való összefüggéséről nem vagyok kellőleg tájékozva, másrészt közgazdasági tudásom fogyatékos és nem jogosít fel arra, hogy kritikát mondjak olyan összefüggésekről, amelyeket sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem uralok teljesen Ezért laikus módjára, csak négy kérdéssel kívánok foglalkozni: az agrárollóval, a kartellekkel, a magyar föld eladósodásával és a magyar földet terhelő adósságok problémájával; ezekről is csak röviden, sörgönystilusban. mert egyrészt az időből sem telik, másrészt pedig, mert e kérdésekkel előttem szólott t képviselőtársaim már eleget foglalkoztak. A mezőgazdaság egyik rákfenéje az agrár olló, az a szörnyű nagy diszparitás, amely a mezőgazdasági termények és az iparcikkek árai között mutatkozik. Ez a diszparitás — jól tudjuk — nem egyedül bennünket sújt, mert meg van az egész világon, azt azonban állítom. hogy sehol az egész világon nincs meg olyan nagy mérvben, mint Magyarországon. (Ügy van!) Amíg a búza ára aiz 1927-es áraknak egy harmadára, a bor ára egytizedére, a jószágok ára egyötödére szállott le, addig az iparcikkek értéke nemhogy esett volna, hanem ezzel ellen64*
