Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. 443 ságára való tekintettel nem óhajtok részletesebben foglalkozni, csak ezeket voltam bátor kiemelni. Állandó felszólalás és megvitatás tárgyát képezte a gazdaadósságok rendezése. Ebben a kérdésben csak egy momentumot vagyok bátor kiemelni és a kormány figyelmébe ajánlani. Nevezetesen köztudomású az, hogy igen sok egyház súlyosan eladósodott, amely eladósodás maga után vonta az egyházi vezetők egyéni eladósodását és ingatlanaik megterhelését, ennek következtében egy-két esetben bekövetkezett az, hogy az egyházak ingatlanait is elárverezték. Ujabban ez nem igen fordult elő, mindazonáltal szükségét látnám annak, hogy az ilyen súlyos bajokba került egyházak adósságait, tartozásait összeírják s legalább ebben a tekintetben generális, eredményes rendezés történjék, hogy hasonló esetek ne következzenek be. Abban az esetben ugyanis, ha az egyházak vezetői is angazsálva lesznek az egyháznak, mint közületnek tartozásaiért, békétlenkedés támad a községben, ami azután a hitélet, a lelkiélet rovására vezet, úgyhogy ezt a kérdést meggyőződésem szerint energikusan és eredményesen kell rendezni. Csak miut részletkérdést vagyok bátor felemlíteni azt, hogy rendezendőnek tartanám a Faksz-kÖlesönök ügyét is és pedig úgy. hogy az építési költségek törlesztési idejét 20 évről fel kellene emelni 50 esztendőre, a törlesztési időt augusztus és november 1-ében állapítva meg, tehát olyan időkben, amikor az illetők tényleg tudnak törleszteni, mert a mai gazdasági viszonyok között, amikor azt látjuk, hogy a Faksz-kölcsönöket éppen azok vették igénybe, akik a leggyengébb anyagi helyzetben vannak, akik a munkanélküliség gondjaival küzdenek, ezeket nem tudjuk máskép abba a helyzetbe hozni, hogy kötelezettségüknek eleget tegyenek. Tisztelt Ház ! Szerettem volna még egy-két falusi kérdésről megemlékezni, azonban az idő lejárta miatt beszédemet befejezem. Befejezésül bátor vagyok hivatkozni arra, hogy mindannyian, akik a falusi kérdéseket figyelemmel kísérjük és vizsgáljuk, látjuk a nagy problémák vizsgálatán túl azt, hogy a kis nyomorúságok és bajok okozzák tulajdonképpen a falusi lakosság gondjait. Ezek a gondok és problémák azonban nem olyanok, hogy azokon ne lehetne segíteni s éppen azért kérem, hogy ezeket a kérdéseket méltóztassék figyelemre méltatni. Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt. Erődi-Harrach Tihamér : A Gömbös-kormány nemzeti munkatervének bevezetésében látom azt, hogy a kormány elgondolása és a miniszterelnök úr meggyőződése az, hogy (olvassa) : «... semmiféle kormányzati munka nem vezethet sikerre, ha elmerülve a mindennapi élet kisebb-nagyobb problémáiban, nem lát távolabbi magasabb célkitűzéseket is maga előtt, viszont az a kormányzati tevékenység is rossz úton halad, amely messzemenő célok kergetésében megfeledkezik az élet által napról-napra felvetett gondokról és szükségletekről.» Mivel látom azt, hogy ezekre a problémákra, amelyeket csak részben voltam bátor ismertetni, a kormányzat figyelmét kiterjesztette és mivel a miniszterelnök úr személye, politikája és kormánya iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző : Gróf Serényi László ! Gr. Serényi László : T. Képviselőház ! Teljesen egyetértek az előttem szólott t. képviselőtársam KÉFÍISELÖHAZI NAPLÓ XV. igen értékes beszédének kiindulási pontjával, hogy a magyar falu alkotja az ország gerincét, de ebből más konzekvenciát vonok le a költségvetés elfogadását illetően, mint ő. Én már ellenzéki pártállásomnál fogva sem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a pénzügyminiszter úr által beterjesztett 1933/34. évi költségvetést elfogadjam. (Ulain Ferenc : Nem olyan bizonyos, hogy szerencse !) Ez azonban nem fő indítóoka állásfoglalásomnak, mint ahogy ellenzéki képviselői mivoltom nem akadályoz meg abban, hogy a költséevetésben megnyilvánuló őszinteséget, alapos munkát és takarékossági törekvést komolyan elismerjem- (Helyeslés a középen.) Állásfoglalásomnak fő indítóoka az, hogy a kormány működésében seholsem találom azt az agrárszellemet, (Ügy van ! a baloldalon.) amelynek egy olyan kimondottan agrárországban, mint Magyarország, az egész kormányt át kellene hatnia. Nem elég ugyanis az, t. Ház, hogy egy agrárországban c*>ak a földmívelésügyi miniszter úr legyen agrárgondolkozású ! (Ügy van! a baloldalon.) A kormány minden egyes tagjába beidegződve kellene lennie annak a gondolatnak, hogy ezt a nemzetet csak a mezőgazdaságon keresztül lehet megmenteni és ennek az alapigazságnak kellene minden intézkedést áthatnia. Nem tuuom, fennáll-e még az ú. n. csúcsminisztérium teive. A magam részéről ezt örömmel üdvözölném, abban az esetben, ha az élén a földmívelésügyi miniszter úr állana és nemcsak a földmívelési- és a kereskedelmi-, valamint a közlekedésügyi tárca volna neki alárendelve, hanem a pénzügyi is. (Derültség. — Br. Vay Miklós : Egészen jól beszél.) Ma azonban úgy látom, hogy a csúcsminisztérium láthatatlanul is fennáll, de a csúcson nem a földmívelésügyi miniszter úr ül, sem pedig a miniszterelnök úr, hanem a pénzügy miniszter úr. (Ulain Ferenc : Weisz Fülöp ül a csúcson !) Bármennyire értékelem a pénzügyminiszter úr nagy tudását, bármennyire tisztelem őt egyénileg is, mégis le kell szögeznem, hogy ez az állapot azt jelenti, hogy nálunk nem az agrárszellem dominál, hanem a jóhiszemű pénzügyminiszteren keresztül a bank- és az ingó-nagytőke érdeke. (Zsindely Ferenc : A legutóbbi rendelet nem ezt mutatja !) Majd beszélek róla. — Hogy ez így van, azt mutatja egyrészt az a negatív tény, hogy a kormány a válságban levő mezőgazdaság megsegítésére eddig még egy komoly lépést sem tett, másrészt az, hogy azok a rendeletek, amelyek a mezőgazdaság megsegítését célozták is, csak látszólag segítenek ezen, alapjában véve egészen más célt érnek el. A mezőgazdasági válságon kétféle módon lehet segíteni : vagy a terményárak felemelésével, vagy a termelési költségek lecsökkentésével Méltóztassanak megengedni, hogy beszédemben azt vizsgáljam, hogy ebben a két irányban mit tett eddig a magyar kormány és mit kellene tennie egy agrárgondolkozású kormánynak Az első részre vonatkozólag az előző kormányoknak szerencsétlen intézkedése volt a bolettarendszer bevezetése, amelytől — úgy látszik — ez a kormány sem tud szabadulni. Ennek az intézkedésnek is csak látszólagos célja volt a gazdák megsegítése, mert alapjában véve azt a célt szolgálta, hogy az adók jobban folyjanak be az államkasszába Én elég sokat járok künn a vidéken a nép között, de még egyetlenegy kisgazdával sem találkoztam, aki meg lett volna elégedve a bolettával. Különösen teher ez az olyan vidékeken, ahol az elemi csapások folytán rossz termés volt és az emberek arra szorulnak, hogy búzát és rozsot vásároljanak. De bénító hatással is van a forgalomra, mert 1 a komoly kereskedők teljesen kikapcsolták üzlet62 1