Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
444 Az országgyűlés képviselőházának J körükből a búza- és a rozsüzleteket. Ez természetesen az árakra is kihat. Általában nem logikus egy olyan országban, ahol egy rosszul funkcionáló exportra szorulunk, még prémiumot adni egy olyan terményre, amelyben túlprodukció van, amikor éppen azokat a gazdákat kellene segíteni, akik hajlandók termelő területüket a búzában és a rozsban csökkenteni, mert ez maga után vonná az árak emelkedését. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: És mit vessenek helyette?) Hogy ez a csökkentés lehetséges, azt mutatja például az, hogy a statisztika szerint a Tiszáninneni Mezőgazdasági Kamara területén, tehát Nógrád, Hont. Heves, Borsod, Ahauj és Zemplén vármegyék területén 1921-ben 162.271 hektár föld volt bevetve búzával, míg 1930 ban 244.284 hektár, tehát mintegy 50%-kal több a 9 évvel előbbinél. Le lehetne szállítani ugyanilyen mértékben a búzaterületet, míg éppen annyi lesz, mint 1921-ben volt. (Ulain Ferenc: Valamit akkor is termeltek!) Leszállítani tehát lehetA boletta tulajdonképpen a túlnyomórészt városi lakosság által fizetett kenyér-, vagy őrlési adója. Én ezt a magam részéről a mezőgazdaság mai elesett helyzetében fenntartandórak vélem, de az összeg mikénti felhasználását illetőleg ellenzem az eddigi eljárás fenntartását. Itt már gróf Hadik János felfogását vallom a magaménak, aki a «Hogyan segítsünk a gazdák kamatterhén» című füzetében a következőket mondja (olvassa): «Módosíttassék a mezőgazdaságnak az a megsegítési módja, amelyet ez idő szerint a boletta útján élvez, akként, hogy azok a bevételek, amelyekből ez idő szerint a gazdáknak a búza és a rozs minden értékesített métermázsája után 4 pengő fizettetik ki, használtassanak fel elsősorban azokra az adókönnyítésekre, amelyek az érvényben lévő rendeletek szerint a kisgazdáknak és kisiparosoknak vannak biztosítva, másodsorban annak a kamattámogatásnak kiegészítésére, amely a gazdák részére biztosítandó lesz és harmadsorban a gazdatársadalom egyébkénti megsegítésére.» Ebbe az egyébkénti megsegítésbe azután belevonnám Albrecht főherceg nagyértékű előadása kapcsán a telepítéshez szükséges összegeket is. A fogyasztás megdrágítása nélkül még jobb termelői árakat lehetne elérni a vasúti fuvardíjaknak a mai árakhoz való arányosításával, azután a városi fogyasztási vámok és kövezetvámok leszállításával. Örömmel olvastam és elismerésemet fejezem ki a kereskedelemügyi miniszter úrnak azért, hogy bejelentette a vasúti fuvardíjak mérséklését. (Ulain Ferenc: Csak lássuk a végét!) Mindezekkel az intézkedésekkel azonban lényegesen nem lehetne emelni az árakat és én kétségbevonom azt, hogy ezt monopóliummal vagy bármilyen más mesterséges beavatkozással el lehetne érni. Itt elérkeztem Eckhardt Tibor t. pártvezérünknek pártunk által magáévá tett javaslatához, amely azt mondja, hogy miután a föld- és a terményárak tekintetében az áruoldalon nem tudunk lényeges emelkedést elérni, tegyük ezt meg a pénz oldalán a pénzlábnak 50%-os vagy legalább is olyan mértékű leszállításával, mint ahogy a külföld ma is kevesebbre értékeli a pengőt. (Zaj a középen.) Ebben az esetben a búza ára felmenne 25 pengőre, nem lenne szükség bo'ettára, de tagadom azt, hogy ez általános drágulást okozna, mert a 30 pengős búzaárak idején sem volt sokkal drágább a kenyér és a liszt, a 20 filléres termelői tejárak mellett is alig volt drágább a tej, mint ma és az iparcikkek ára amúgyis a külföldi értékelés után igazodik ma is. (Zaj. — Dencz Ákos : A csizma ára is kétszeres lesz !) Ha mi elfogadjuk a külföldi érté* 80. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. kelést, ezzel csak elismerjük a valódi helyzetet, amellett a drágulást megfelelő kormányintézkedésekkel meg lehetne akadályozni. A pénzláb leszállítása nemcsak az 577.000 eladósodott gazdának használna, hanem az egész mezőgazdaságnak. A többi produktiv osztálynak sem volna kára belőle, nem volna kára belőle különösen a tisztviselőosztálynak sem, miután csak az ingatlanok és a mezőgazdasági nyersproduktumok ára emelkednék. Legfeljebb azoknak maradna el a hasznuk, akik ma a pengő belföldi és külföldi értékelése közötti egyenlőtlenségből meg nem engedett módon gazdagodnak. Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy ezt a folyamatot nem lehetne megállítani és megint a milliósok világába érkeznénk el, ezt üres félelemnek minősítem akkor, amidőn a kormányzatnak olyan eszközök állanak rendelkezésére, mint ma, hogy dacolva az egész külfölddel, 30—40 %-kal magasabb szinten képes tartani a pengőt, mint annak valóságos értéke. (Zaj balt elől: — Ulain Ferenc : Csupa fikció az egész, minden fikció ! Az angol fontnak 23%-os fedezete van, a magyar pengőnek pedig 34%-os! — Zsindely Ferenc : Ennél nagyobb fikció, mint ez a terv, nincs ! — Zaj balfelöl.) Ami már most a másik megsegítési módot, a termelési költségek leszállítását illeti, itt még sokkal szomorúbb a helyzet, mert itt az állam maga is hozzájárult a termelési költségek felemeléséhez az adóknak mértéktelen módon való emelésével. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Belátom, hogy a pénzügyminiszter úrnak szüksége volt erre az államháztartás egyensúlyba hozatala céljából, bár inkább Fenyő Miksa t. képviselőtársamnak nézetét teszem magamévá, aki azt mondja, hogy először a magángazdaságot kell jövedelmezővé tenni, hogy adófizetési kötelezettségének eleget tehessen, azután magától rendbe jön az államháztartás, mig így hiába vannak a bevételi előirányzatok, ha nem fognak befolyni. A mezőgazdaság, miként a múltban is. a jövőben is teljesíteni fogja, amíg bírja, adófizetési kötelezettségét, de joggal megkívánhatja a kormánytól, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek a rentábilis termelést és a jövedelemből való adófizetést lehetővé teszik és nem kényszerítik a gazdát arra, hogy adóját vagyonának elkótyavetyélésével fizesse. (Ügy van ! balfelöl.) Az adók terén gyökeres reformra van szükség, (Ügy van! balfelől.) mind az adó magassága, mind túlkomplikált volta miatt. (Kun Béla : Gróf Bethlen is követelte Debrecenben, de nem csinálják meg.) Lehetetlen dolog pl., t. Ház, hogy egy nincstelen ember, akinek csak egy nádfedeles házacskája van, járulékokkal együtt évi 60—70 pengő adót fizessen, mert hiszen a mai napszámárak mellett száz napig kell nekimegy esztendőben dolgoznia csak azért, hogy adóját kifizethesse. Hol marad még a megélhetés és a családról való gondoskodás ? És mi történik akkor, ha, mint a legtöbb helyen, nem kap munkát? Akkor egy-két év múlva ott tart, hogy a házát elárverezik, hiszen ilyen kis házacska mai értéke alig több 200 pengőnél. Ezeken az igazságtalanságokon feltétlenül se gíteni kell. Egyszerűsíteni is kell az adófizetést oly módon, hogy a legegyszerűbb falusi ember is ki tudja számítani a maga adóját. (Báró Vay Miklós : Tessék az ügyvéd urakat megkérdezni !) S u nki sem tud ma eligazodni az adóíveken. A falusi ember nem ér rá, hogy ügyvédhez menjen ilyen dologgal, drága is az ügyvéd, az adóügyi jegyzők is nagyon sokszor nem ismerik ki magukat, (Báró Vay Miklós: Még az ügyvéd sem!) sokszor tévedhetnek is. k
