Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

38 Áz országgyűlés képviselőházának általában egy- vagy kétszobás lakásokban felesleg van és ha van is felesleg, ,azok olyan lakások, amelyekre nézve hatóságilag el kellene tiltani azt, hogy ott emberek lakjanak, mert azok a közegészségre nézve veszélyesek és károsak, (Büchler József: Hétszáz pengőt kérnek egy szobáért!) Tessék kimenni a kültelkekre, ahol még ma is 30—35—40 pengőt kérnek egy szobakonyhás lakásért attól a munkástól, akinek a heti keresete — még a legjobb szakmunkásé is — alig éri el ennek a havi bérnek 40—50 lékát. Tehát hogyan? A munkás kétheti keresetét fizesse lakbérbe? Hiszen akkor természetes, hogy nem marad neki feleslege arra, hogy valamit vásárolni tudjon. A kormánypárt szónoka, Sztranyayszky Sándor képviselő úr, beszélt a választójogról is. Ugyanazt mondta a választójogra nézve, amit már hallottunk, tudniillik, hogy ez a Ház nem fog előbb feloszlani, mielőtt az új választójogi törvényjavaslatot be nem terjesztették. Ez természetesen köti a mostani kormányt. Arra azonban semmi garancia nines, hogy a mostani kormány a Ház felosztásáig tényleg a helyén fog maradni. Ez a kettő két különböző dolog és nagyon könnyen lehet, hogy Sztranyavszky képviselő úr utódja fel fog szólalni és ugyanazt fogja mondani, amit ő most mondott, hogy az előző kormányhoz neki semmi köze sincs, ő azt nem támogatta és semmiféle közösséget nem kell azzal éreznie; holott ugyanaz a párt van ma itt, amely a mostani és az akkori kormányt is támogatta és amint a mostani kormányt támogatta, több mint egy éven keresztül támogatta az előző kormányt is. Legalább is furcsa ez a megállapítás és egy kissé szokatlan. De ezt intézzék el a pártban, minket ez nem érdekel. Minket az érdekel, hogy mikor nyújtja be a kormány a választójogi törvényjavaslatot. Ez az egyik ß erre kaptunk egy terminust, amely nagyon bizonytalan : hogy a Ház nem fog szétoszlani, 'amíg nem alkotja meg az új választójogi törvényt. Ez elég hosszú terminus. A másik az, hogy azt mondották: titkos lesz a választás. De a titkosságot mindig körülövezték bizonyos sallangokkal: nemzeti érdek, az útr szag érdeke, a külföldön szerzett tapasztalatok, stb., stb. Ha sokáig várnak, még fognak egy . pár érvet szerezni, mert néhány évvel ezelőtt még nem hivatkoztak külföldi tapasztalatokra, míg most már ezekre is tudnak hivatkozni. Miért kell ezt körülbástyázni ilyen rendelkezésekkel? Azért, mert a magyar kormány meg fogja csinálni most már ezt a választójogot. Ámbár kérdés, hogy akkor melyik kormány lesz itt. A mostanit köti az Ígéret, ha uralmon marad, de hogy meddig marad uralmon, azt önök sem tudják, én sem, ez bizonytalan valami; az utódját azonban már nem köti az ígéret, mert r egyszerűen azt mondja majd: én revízió alá vetem álláspontomat, én már nem tartom ezt olyan fontos problémának. De mondjuk, hogy a legjobb szerencse ér minket, amely csak elképzelhető: megmarad ez a mai kormány. (Derültség.) Ez igazán nagy szerencse, ennél nagyobb szerencse már nem érheti az országot. Megmarad, nem vész el. Köti őt az ígéret, tehát benyújtja a választójogi javaslatot. Milyen választójog jön? A titkosság. De sohasem mondták azt, hogy a titkosságot minden egyéb kellék nélkül . hozzák be, sőt mindenki tudja, hogy a titkosságot úgy gondolják;, hogy körülbelül 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. 120 képviselőt akarnak választani s most a körül folyik az alku, hogy hányan legyenekott az érdekképviseletek és az egyéb testületek részéről kinevezve, 60-an-e, avagy 80-an, a fontos most az, hogy melyik párt hány helyet kapjon ebből. A kulisszák mögött most erről folynak a tárgyalások,, s ha megegyeztek, ak:kor idejönnek majd a törvényjavaslattal. Kérdezem én: ez a törvényjavaslat megnyugvást fog teremteni? Ez il /J xl törvényjavaslat, amelylyel ez a probléma lekerül a Ház asztaláról? Ez lesz az a törvényjavaslat, amely megszünteti mindazokat a panaszokat, amelyeket a választással szemben eddig felhoztunk? Ennem hiszem ezt! Ez legfeljebb azt fogja jelenteni, hogy egy harc fog megindulni e törvény ellen, mint ahogy harc indult meg és mint ahogy állandóan 'harc folyik a székesfővárosi törvény revíziójáért, amelynél ugyanezt az öszvérrendszert csinálták meg, ahol ugyancsak kineveztek érdekképviseleti tagokat, akiknek a főváros közgyűlésén semmi hasznát nem veszik, — merem állítani, hogy a legtöbbjének alig veszik valami hasznát —, mert az^ illetők nem éreznek politikailag semmi felelősséget, senkinek nem tartoznak felelősséggel, őket senki nem választotta meg, nekik nincsenek választóik, őket kiküldte valamely érdekeltség, vagy hivatalból vesznek részt a közgyűlésen a törvény előírása szerint, egyebekben őket a főváros közügyei legfeljebb akkor érdeklik, ha valami személyi kérdést tárgyalnak és csak polgármesterválasztásokon, vagy egyéb ilyen alkalmakkor szoktak rendesen valamennyien együtt lenni. Az ilyen törvényjavaslatra azután igazán nem lehet azt mondani, hogy megnyugvást fog politikai téren teremteni, de legkevésbbé fog megnyugvást teremteni gazdasági téren, mert az e törvény alapján összeülő új parlamenttől éppoly kevéssé lehet elvárni azt, hogy a gazdasági kérdéseket megoldja, mint ahogy nem lehetett várni a mai parlamenttől sem azt, hogy gyökeresen meg tudja változtatni ennek az országnak gazdasági berendezkedését. Azt mondják, hogy a tőlünk elszakított területeken élőket a vérközösség, a faji együvétartozás húzza és vonzza ide. Nagyon szépen hangzik ez, de mégis ha megkérdezném a komáromi magyar polgármestert és az ott élő magyarokat, hogy ha választaniuk kellene odaát, szívesebben választanának-e nyilt szavazással, mint titkosan, nem tudom mit mondanának. Ne becsüljük azért le azt, ami odaát történik. Mi is olvassuk a megszállott területeken megjelenő lapokat és mondhatom, hogy nagyon sok olyan kitételt és nagyon sok olyan tendenciájú cikket olvastam, amit ott magyar és más nemzetiségű képviselők elmondhatnak a parlamentben, s amiket meg lehet írni az újságokban, de amiket nem hiszem, hogy minálunk valaki el merne-e mondani, vagy meg merne-e írni. (EUenmondások a jobboldalon. — Malasits Géza: Persze, mi vagyunk a szabadság szigete! — Mayer János: Ott cenzúrázzák a magyar lapokat! Üres oldalakkal jelennek meg!) Ezek tények, amiket mondok, hisz önök is olvashatták ezeket a cikkeket, ezeket a beszédeket és mi objektivitással tartozunk kezelni ezeket a dolgokat. A kérdés azonban nemezen dől el, hanem azon, hogy itt Magyarországon olyan gazdasági politikát kell folytatni, amely ezeket az embereket közelebb hozza hozzánk. Olyan politikát kell Magyarországon csinálni, amely nem választja szét az