Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Àz országgyűlés képviselőházának 173. ülése Ï933 május 3-án, szerdán. 39 embereket vallási és nem. tudom milyen szem­pontok szerint, hanem amely lehetőséget ad arra, hogy itt igenis mindenki meg tudja ta­lálni a maga kenyerét ós meg tudjon élni. Ez a politika ia legjobb revíziós politika és ezt kell a revízó szolgálatába állítani. - t Ha ilyen politikát csinálna a magyar kor­mány és ezt a politikát támogatná, akkor ter­mészetesen sokkal előbbre volna már ezen a téren is, eltekintve attól, hogy a nemzetközi politika is sokkal jobban reagálna ezekre a körülményekre. Ne felejtsék el azt, ihogy ha akkor tesznek egy demokratikus lépést előre, amikor az egész világon egy demokratikus áramlat vonul végig, akkor ezt mindenki ter­mészetesnek fogja tartani. Azonban akkor ren­dezkedni be a demokráciára, amikor a világon másutt mindenütt diktatórikus rendszerekre rendezkednek be: ez sokkal mélyebb benyomást kelt mindenütt, sokkal nagyobb feltűnést és rokonszenvet kelt rnás államokban. Ezt kell 'Magyarországnak megosinálnia és éppen ezért el sem tudok képzelni más kibontakozást ebből a súlyos gazdasági helyzetből, mint hogy Ma­gyarország egész törvényhozó testületét át kell 'formálni és ennek alapján egyedül az általá­nos, egyenlő, titkos és tisztességes választójog lehet. Más feltételt egyáltalában nem tudok elképzelni. Minthogy ezt a törekvést nem látom a kormány részéről, sőt éppen ennek ellenke­zőjét látom, a költségvetést nem fogadom el­(Helyeslés it» bal- és a szélsőbalodalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Bud János! Bud János: T. Ház! Nagyon szerettem volna előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe erő­sebben belekapcsolódni. Lesznek beszédének olyan részei, amelyekkel foglalkozni fogok, vannak azonban olyan részei is, amelyek bizo­nyos más elgondolások váltanak ki belőlem. Ö 'kritika tárgyává tette egy külső állam belpo­litikáját, amelyet végeredményben minden ál­lam maga szab meg és nem tartom helyesnek, hogy túlságosan ilyen irányban foglalkozzunk a kérdésekkel. Nem tartom helyesnek azt sem, 'hogy a költségvetés vitájába nem elvi jelen­tőségű kérdésekkel, hanem részletkérdésekkel foglalkozzunk. A parlamentarizmus régi meg­szabott elve az, hogy a költségvetés általános Vitájában általános elvi kérdések szerepelje­nek. Másrészt mindjárt kijelentem, hogy nem fogok olyan dolgokkal és olyan javaslatokkal jönni, amelyek a mai helyzetben az államnak további megterhelését jelentik. De végighall­gatva ezt a felszólalást, önkénytelenül is az a gondolat ötlött az agyamba, hogy akármeny­nyire akarjuk tagadni, kétségtelen, hogy ha nem is érvényesek azok a túlzások, amelyek a parlamentarizmus alkonyáról beszélnek, de azt, hogy a parlamentarizmus a sok válság köze­pette maga isi válságban van, tagadni végered­hiényben nem lehet. Annak oka, hogy a parla­mentarizmus válságban van, egyrészt az élet­Viszonyok megváltoztatása, másrészt talán sok tekintetben maga a parlamentarizmus is. A parlamentarizmus a maga többségi el­vével akkor indult útjára, amikor még két elvi vonatkozásiban tudtak a pártok kifej­lődni: a liberális és konzervatív irányban. De a kapitalizmus fejlődésével előtérbe kerül nemcsak az egyén erő seb b szerepe, hanem mintegy koncentrálva és sűrűsödve az egyéni érdekek további tagolása, amely érdekek nem egyszer még politikai elgondolásaikban is kü­lön akarnak érvényesülni. A társadalom ilyen széttagolásából következik azután a pártok­nak az a széttagolása is, amely tulajdonkép­pen világszerte jelentkezik. Mert végeredményben mi történik? A par­lamentarizmus az individualista demokratikus irány terméke és ennek alapján természetesen inkább az egyént hozza előtérbe. (Pakots Jó­zsef:^ A fejlődés terméke!) A fejlődés terméke t. képviselőtársam és megfelel mindaddig hi­vatásának, amíg az egyén alá tudta és alá tudja rendelni magát az egyetemes érdeknek. Az összeütközés megtörténik abban a percben, amikor az f egyén kerül teljesen előtérbe és a mai világ éppen ezt érzi és ezért van az, hogy organikusabb felfogás kezd érvényesülni világ­szerte, amely organikusabb felfogás az egyén­nek ezzel a túlzott szerepével szemben oda­állítja az államot és a nemzetet és azt mondja, hogy nem az egyénből, hanem a nemzetből ki­indulva kell az egyének sorsát intézni. Innen származnak azután azok az eltolódások a par­lamentarizmus terén, amelyek a parlamenta­rizmus megszűkítésében, bizonyos kérdések ki­kapcsolásában, avagy nem egyszer félreállí­tásában jelentkeznek. Es én a magam részéről mégis azt tartom, hogy két állam van Euró­pában, amelyeknek gondosan kell őrködniök a parlamentarizmus felett, ezek Anglia és Magyarország. (Igazi Ügy van! — Taps a .jobboldalon és a középen.) Mert mi vagyunk az a két állam, ahol a parlamentarizmus nem máról-holnapra született meg, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen) neim a papi­rosalkotmányok terméke, hanem a nemzet lelkéből és életéből fakadt itt minden alkot­mány és ettől a területtől nekünk soha eltér­nünk nem szabad (Helyeslés és taps a jobbol­dalon és a középen.) T. Ház! A parlamentarizmus terén azon­ban rá kell eszmélnünk azokra a hibaforrá­sokra is, amelyekkel a parlamentarizmus ön­maga ellen vét. önmaga ellen vét a parla­ment, ha a maga körét nem tartja 'meg hatá­rozottan és a törvényhozói hatalomról nem. egyszer átmegy a végrehajtó hatalom körébe. A részérdekek képviselete vonja ezt maga után, ebből származnak az összeütközések és külö­nösen amikor egy átalakuló világban vagyunk, amikor úgy élünk, hogy nem tudjuk, imit hoz a holnap, akkor a parlamentarizmus marad­jon meg a maga területe mellett és engedje a végrehajtó hatalom cselekvését érvényesülni, a maga területén az irányítást gyakorolhatja. Ezen elvek mellett azt hiszem, ima is az ad nekünk erőt, hogy míg Európaszerte a parla­mentarizmus itt-ott inog, mi meg tudunk ma­radni és most is tudunk arra példát felmu­tatni, hogy demokratikus irányba haladva tudjuk a nemzet egyetemes érdekeit képvi­selni. A magyar alkotmány fejlődésének mindig az volt a sorsa, hogy felismerte az idő köve­telését. Ma az idő követelése az általános, egyenlő és titkos választójog. Semmi okom sincs kételkedni abban, hogy a miniszterelnök úr, aki a maga tevékenységével megmutatta, hogy nyugodtan, megfontoltan tud haladni, olyan reformot fog hozni, amely összeegyeztet­hető lesz az ezeréves fejlődéssel és megmutatja a jövő útját. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen.) Igen t. Ház! Peyer Károly igen t. képvi­selőtársam azt mondotta, hogy soha ennyire nem volt indokolt a marxizmus, mint a mai időkben. Nem fogok vitatkozni, erről már ele­get vitatkoztunk. (Peyer Károly: Nem is mer!) De azt a tény fel állítást nem fogadom el, hogy a gazdasági élet irányítja ia politikát; sajnos, 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom