Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

430 Àz országgyűlés képviselőházának . sebb államsegély jut a kisebbségi iskolák számára. Ez az összeg 1930-ban 25 millió lei volt, 1931-ben 20 millióra csökkentették, de még azt sem fizették ki, 1932-ben pedig egyszerűen törölték a magyar kisebbségi iskolák államsegélyét. Pedig a román kormánynak annál is inkább kötelessége lett volna támogatni a magyarnyelvű felekezeti iskolákat, mert a magyar egyházaktól hatalmas birtokokat sajátított ki anélkül, hogy kártérítést fizetett volna. Az erdélyi református egyháztól például 24.000 (holdat vett el, amelyből 8500 hold föld éppen az iskolák fenntartására szolgált. f 1933-ra a román költségvetésben a szász és sváb felekezeti iskolák támogatására mégis négy és félmilliót vettek fel, ugyanekkor a magyarok semmi segélyt nem kaptak. De a városoknál ugyanígy van. A túlnyomóan magyar lakosságú Kolozsvár városi tanácsától a román kultúrintézmények 60 milliót, a magyar kisebbségi kultúrintézmények pedig csupán 3 milliót kaptak összesen tíz év alatt. A Parisban kötött kisebbségvédelmi szerződés 8. cikkének harmadik bekezdése így szól (olvassa): «Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti forgalomban.» Hogy ezt a szabályt hogyan tartják be, erre ugyan száz példát tudnék felhozni, de csak egyet említek meg. Greeu Juon, a szatmári felsőkereskedelmi iskola igazgatója, megtiltotta a magyar diákoknak, hogy az utcán anyanyelvükön beszéljenek, s ennek a parancsnak megszegése miatt három magyar tanulót anélkül, hogy őket kihallgatta volna, az igazgató egy évre az ország^ valamennyi iskolájából kizárta parancsszeges címén. Megjegyzem, hogy Szatmár ma is majdnem egészen magyar lakosságú város. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Bleyerék dolgoznak ott is!) Noha az említett kisebbségi szerződés 8. cikkének harmadik bekezdése szerint egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában az üzleti forgalom terén, ennek ellenére azok után a cégtáblák után, amelyeken a román mellett idegen nyelv is szerepel, nyolcszorosán több adó fizetendő, mint a csakis román feliratú cégtáblák után. (Felkiáltások: Hallatlan!) Ami az iskolákat illeti, a tisztviselők és nyugdíjasok gyermekeiket csakis állami iskolába adhatják. A magyar egyházakat és iskolákat kulturális alapítványaiktól a földreform címén megfosztották. 1921 tavaszán az 1542 óta fennálló máramarosszigeti főgimnáziumot bezárták, s ugyanabban az évben a kolozsvári református tanárképzőt is bezárták. Közvetlenül a vizsgák előtt a dósa, f ogarasi, tordai és szatmári főgimnáziumok nyilvánossági jogát megvonták Felekezeti iskolába másvallású tanuló nem vehető fel, ott más vallású tanerő nem taníthat. Magyar felekezeti iskolákban magántanulók nem vizsgázhatnak. A magyar felekezeti iskolák államsegély iránti kérését a román kormány következetesen visszautasítja. A magyar felekezeti tanítók és tanárok nyugdíjigényét a f román állam nem ismeri el. A magyar iskolák tanerőit szigorú románnyelvű vizsgára kénysze^ rítik és elégtelen nyelvtudás miatt nyugdíj nélkül azonnal elbocsátják. Az összes magyarnyelvű óvodákat még 1923-ban megszüntettek. Az állami iskolák magyar ifjúsági és tanári könyvtárát meg\Ó. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. semmisítették, a nagykárolyi piarista főgimnáziumot 1923-ban államosították azzal, hogy magyar tannyelvű marad, de utóbb román tannyelvűvé tették. 7000 kötetes könyvtárát a padlásra vitték, ahonnan utóbb elhurcolták és a kitépett könyvlapokba csomagolták Nagykárolyban áruikat a kereskedők. (Felkiáltások: Hallatlan!) Ilyen sorsra jutottak a többi államosított magyar iskolák könyvtárai is. A kisebbségi szülők felekezeti iskolába gyermekeiket addig nem irathatják be, amíg az állami iskola román igazgatójától erre nézve engedélyt nem kapnak. Az 1924. évi elemi oktatási törvény törvényesíti a hírhedt kultúrzónát, amely Bihar, Szilágy, Szatmár, Maros-Torda, Tordaaranyos, Udvarhely, Gsik, Háromszék és Hunyad megyék területére terjed ki. E megyékben az államosított magyar felekezeti iskolákhoz magyarul nem tudó tanítókat neveznek ki, 50%-kal magasabb fizetéssel, és ezek a tanítók 10 hektár ingyen földet is kapnak, ha a románosítás terén eredményeket tudnak felmutatni. Az 1925. évi márciusi érettségi törvény szerint a magyar tanulók államilag kinevezett, magyarul egyáltalán nem tudó bizottsági tagok előtt kénytelenek vizsgázni, aminek következtében nem egyszer háromnegyedrészük a vizsgán elbukik. Az 1926. évben kiadott miniszteri rendelet intézkedik a hírhedt névelemzésről. E szerint a szülők nyilatkozata nem irányadó abból a szempontból, hogy gyermekük milyen nemzetiségi, hanem magyarnyelvű felekezeti iskolákban külön felügyelők ellenőrzik a származást és Ők állapítják meg önkényesen a gyermek anyanyelvét. Az 1929. évig tehát a román impérium 10 esztendeje alatt a magyar nyelvű oktatás teljesen kiszorult a következő iskolákból: 2632 elemi, 110 polgári, 48 főgimnáziumi, 20 tanítóképző, 24 felsőkereskedelmi, 1 egyetemi, 4 akadémiai, 4 polgári képző és 1 tanárképző tanintézetből. A niegszűnt magyarnyelvű tanintézetekhez számítható még 645 megszüntetett óvoda, 280 nyári, 59 állandó gyermekmenhely, 1002 gazdasági és 3561 általános ismétlő iskola, 194 ipari- és kereskedőtanonc iskola, 14 földmíves, 10 nőipari, 17 ipari szakiskola és még több más intézet. Az 1930/31. évben a Romániához csatolt közel 2 milliónyi magyar lakosságú részen csupán a következő magyar iskolák maradtak meg.: összesen 826 elemi, 21 polgári, 17 főgimnázium, 7 tanítóképző és 4 felsőkereskedelmi iskola. Néhány szót óhajtok még szólni az agrárreformról. Nagy tévedés azt hinni, hogy az agrárreform csak a nagybirtokost sújtotta. Erdélyben egyholdas, sőt félholdas magyar kisbirtokosokat is kiforgatták földjeikből és a magyar közbirtokossági javakat is mindenütt elkobozták. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Elvették a csíki székely közjótékonysági és kulturális célokat szolgáló 62.000 holdnyi birtokközösséget, de ugyanakkor meghagyták az ugyanolyan jogi természetű naszódi és karánsebesi román közbirtokosságnak több százezer holdnyi birtokát. (Mozgás.) Ezenkívül elvették a magyar és a szász egyházak vagyonát a szászok püspökének minden tiltakozása ellenére. A magyar kisebbségektől még templomokat is vettek el: a kolozsvári minorita templomot és a marosszentimrei templomot. Arra, hogy a magyarokat tervszerűen kiszorítják a magyar városok és községek közigazgatásából, legjel-